Érzem, ha rám gondolsz...
akkor a szereteted új világot ébreszt
bent és kint,
érzem, látom, hallom, tudom...
Új és régi ízek ébredeznek,
találkoznak és összeforrnak.
Ízek, hangok, érzések,
lelkünk dallamos kavalkádja,
mindegy is,
hisz a mindenség érzései.
Harsonák zengnek,
húrok egyre mélyebben pendülnek,
vinnének, hoznának, ölelnének...
Ha bezárom szívem,
magam is börtönbe zárom,
ha kinyitom szívem,
a szerelem végtelen börtönében
átégetem a sötétséget,
egy olyan szerelemért,
ami enyhíti a szerelmek gyötrelmeit.
Hallanál,
ha emlékeznél, hogy látni akarsz,
úgy igazán,
de amíg félsz magadtól,
én sem költözhetek beléd,
mint örökké ragyogó Holdfény,
hisz árnyékok tarkítják Napod sugarait.
Te égig érsz bennem,
ezáltal én is érinthetem a végtelent.
Hagyd ragyogni a Napot magadban,
hogy magasra tudjak ugrani.
Lehet minden ott végződött,
ahol Te elkezdődtél,
de tudom, soha nem ért véget...
hisz ez a mi mesénk,
küzdelmes, hosszú,
viharos és napsütéses,
örök, végtelen,
mi minden pillanatban véget is ér,
hogy újjászülethessen.
Szeretlek, mindig is így volt ez,
hiszen más sosem létezett,
csak Mi,
az EGY és ÖRÖK..
Szivárvány fények
angyal szárnyakkal...
Fájhatna ez,
de már nem engedem.
Emlékezni akarok
A szemed tükrében..
és azon túl is ...
Daisy (2015)
Képek: Pinterest
Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
