Dalra fakadna lelkem, ha a csend mellett döntenék.
Sétálhatnék úgy is, hogy a Holdat nézem, közben mégsem botlom meg.
Élhetném a madarak énekét, ha nem az egó fájó panaszait hallgatnám.
Többet mosolyognék másokra, ha emlékeznék, mennyire jól esik nekem is.
Ha jobban figyelnék a jelenben, nem csak a víz hullámzását látnám,
hanem a valódi tükörképet is,
látnám tükröződni benne a felhőket, a csillagokat, a Nap szerelmét, és a mindenséget.
Ha nem a hiányzó dolgokat és érzéseket hiányolnám,
átélhetném mindazt, amiért hálás lehetek.
Ha szeretnének, azt hinném, boldog vagyok.
Ha senki sem szeretne, akkor is a boldogság mellett döntenék,
mert tudnám, vajában mindenki szeret.
Ha minderre többet emlékeznék, bármikor vissza tudnék találni,
ha elveszítem önmagam.
Érezném, ha épp nem szeretem a világot, vagy az engem,
akkor magamat is elfelejtettem szeretni.
Ha szomorú lennék, tudnám,
hogy egy ön-öleléssel újra közelebb kerülhetnék csodás énemhez.
Ha sírni kellene már nem félnék tőle,
engedném hogy lelkem sós tengere begyógyítsa sorban a sebeket.
Ha igazán szeretném Önmagam,
az sem fájna, hogy a felhők sírnak felettem és helyettem,
érezném, hogy egyek velem, épp fájdalmaimat elmosva.
Ha minden rendben lenne úgy, ahogy vagy,
tudnám, hogy épp szeretem magam.
Ha nem felejteném el, hogy a változás örök,
magam lehetnék a változás,
már nem fájna a hideg, a fagy és a szürkeség sem.
Ha emlékeznék arra, hogy minden értem van,
a magány sem fájna többé.
Ha hirtelen minden elmúlna és mindentől elszakítanának,
már azt sem bánnám, hiszen megértettem,
valójában senkitől és semmitől nem szakadhatok el,
a mindenség részeként...
Bárhol otthon érezhetném magam, ha szerelembe esnék önmagammal,
hiszen ha szeretem magam, minden a részemmé válik.
Ha minderre emlékeznék,
soha nem aggódnék semmiért és senkiért,
tudnám, hogy ők is otthon vannak,
még ha néha el is felejtik.
Ha mindenre emlékeznék, többé semmi sem hiányozna,
sem anyagiak, sem vágyak, sem otthon, sem szerelmek.
Ha senki sem szeretne, akkor is tudnám, hogy mindenki szeret,
hiszem már emlékeznék arra, hogyan is kell magamat igazán szeretni.
Másoknak pedig csak a tükör leszek, ahogy ők is nekem.
Mikor erre emlékezem,
máris dalra fakad lelkem.
Írta: Dr. Dankó Szilvia - Daisy
Képek: Pinterest
Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
