Mindig is egy tanya és az állattartás volt a gyerekkori álmom...

Egy cikkünk kapcsán jelentkezett egy kedves olvasónk, hogy elmondhassa, miért is szeretne egy tanyát és ott állatokat tartani. Kérésének rögvest helyt adva, közöljük most vallomását.

"A gyerekkorom nagyon szép és élmény dús volt. A szüleim egy szarvasmarha telepen dolgoztak és sokszor lent töltöttem velük a délutánjaimat vagy a szünidőket. Még emlékszem, amikor 4-5 éves lehettem, apával jártam ki a legelőkre, elkísérve a csordát. Érdekes, hogy mekkora hatással volt rám mindez, ma is úgy emlékszem a történtekre, mintha tegnap lett volna.

Az az illat és az a nyugalom például, ami áradt egy meleg nyári nap délután, sohasem felejtem el. Nagyon szép emlékek. Ahogy idősödtem, érdekes, több mindenre emlékszem.

Sokszor alig vártam például, hogy lemehessek a telepre, sőt számtalanszor le is szöktem egyedül vagy a barátaimmal, hogy lent tudjunk játszani. Ezekről a „csínytevésekről” a szüleim, gondolom én, nem is igen tudtak, vagy elnézték nekem.

Gondolom, ide vezethető vissza az állatszeretetem és a feléjük érzett tiszteletem, ami a mai napig megmaradt bennem és egyre csak erősödik. Sajnos az évek során a gazdasági helyzetünk megkívánta, hogy más irányba tereljem az életemet, kipróbáltam sok mindent, sokféle munkát, de sehol nem éreztem azt, hogy ez lenne a jövőm.

Majd jött egy nagy fordulópont az életemben, minek hatására eldöntöttem, én, ha törik, ha szakad, állatokkal akarok foglalkozni. Régi álom volt, hogy egy tanyát szeretnék, ahol mindenféle állat megtalálható, tyúk, liba, kacsa, kecske, bárány, szarvasmarha.

Beiratkoztam egy iskolába, ahol állatgondozást tanulok, és mellette a gyakorlati helyszínen sajátíthatom el a tulajdonos segítségével az alapokat. Ha végeztem, a következő lépés az lesz, hogy elköltözöm oda, ahol több lehetőség lesz arra, hogy egy tanya boldog tulajdonosa lehessek, azaz felépítsem az álmomat.

Úgy gondolom, igazából ezt a szakmát csak falun tudják értékelni. Kész vagyok a jelenlegi életemet tehát feladni, cserébe nyugalomban fogok élni, és nem mellékesen azt fogom csinálni, amit szeretek. Rengeteg kritika ért idáig, hogy hülyeség, amit akarok. Nem éri meg, meg sorolhatnám. De ez mind nem érdekel és nem érdekelt soha. Sok embernek nem lehet elmagyarázni, mi is ez a szeretet, hisz úgyse érti, csak az, aki élt már így. Ez olyan, mint van, aki a motorokat szereti, van, aki a kocsikat, én az állatokat. Rengeteg örömöt tudnak nekem okozni. Tudnak gondolkozni, és tudnak játszani is, mint a gyerekek. Tudnak mérgesek is lenni, és tudnak velünk együtt örülni.

Örömmel olvastam a Polyán Mintagazdaság felhívását, felkeresem őket, remélem, náluk, a segítségükkel el tudok ott majd helyezkedni."

(Olyan eltökélt ez a fiatalember, hogy biztosak vagyunk benne, álmát meg fogja valósítani – szerk.)

Kapitor József, 28 éves

Forrás: utajovobe.eu