Azok a tanulságos párhuzamos életek...

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Azok a tanulságos párhuzamos életek...

"A sorsomat én alakítom" - Ildikó utazása

Ildikó utazása első villanásában fényeket látott...mintha fák lombjai között szűrődött volna át a napfény. Egyre tisztult a kép és az "emlékek" is. 

A szép látvány ellenére Ildikó kezdte magát rosszul érezni a bőrében, azt mondta: "van valami fogyatékosságom..., olyan, mintha ki lennék tekeredve..."
A fogyatékossága abban nyilvánult meg, hogy meg volt ferdülve a gerince, teste, kicsavarodva tartotta magát ebben a korábbi életében, bár jelenlegi teste változatlanul nyugalomban feküdt.

Fiatal férfiként érzékelte magát a 17. század környékén, sajnálkozva vagy megvetően néztek rá az emberek betegsége miatt.
A nagyszülei nevelték fel, mert a szüleinek nem kellett így eltorzulva...
Huszonévesen elhagyta a nagyszülői házat, hogy kipróbálja magát az életben.
Többnyire az erdő volt az otthona, de amikor munkát kapott valamilyen tanyán, akkor ott élhetett az épp aktuális munkaadójánál.
Nagyon szerencsétlennek, megalázottnak érezte magát. Azonosította önmagát a sajnáló, megvető pillantásokkal, boldogtalan volt.
Később egy kis kunyhóban látta magát betegen... Egy fiatal lány élt ott a gyermekével, az apa elhagyta őket. A fiatal lány megsajnálta és befogadta, gondozta a beteg férfit.
A legerőteljesebb változás, amit érzékelt, hogy már sokkal nehezebb a feje, mint korábban. Nagyon húzta le ez a súly és így a teste még inkább tekeredni kényszerült. Úgy érezte, nincs már ereje és nem tud felkelni az ágyból...2 éve fekszik így.
Hamarosan meghal, fiatal volt még...42 éves.

Annyira szomorú volt ez a történet, hogy szinte kifakadt belőlem: "fogadjunk, hogy van ebből az életből egy pozitívabb verzió is egy párhuzamos világban!"
Ildikó lapozgatni kezdett bent "emlékei" között és valóban talált egy ilyen világot, majd kértem, nézzünk bele a dolgok ottani alakulásába. :)
Jobban érezte magát a bőrében Ildikó ebben az életben, könnyebb volt a teste, a lelkében is nyugalom, boldogság, érezte, hogy itt sikerült elfogadnia önmagát olyannak, amilyen, a fogyatékosságával együtt.
Nem törődött a sajnálkozó tekintetekkel, nem tudták befolyásolni önmagába vetett hitét.
Pozitívabb rezgései, önmaga elfogadása és szeretete pozitívabb eseményeket és szereplőket vonzottak az életébe.
Megtalálta a szerelem is és 2 gyermeke született, boldog élete volt.
Jóval tovább élt, mint a másik világban, még látta az unokáit is. :)

A látottak elemzéséhez és a párhuzamos életekkel kapcsolatos kérdések megértéséhez segítségül hívtuk Ildikó Őrangyalát. :)
Ildikó nem először utazott nálam, ugyanaz az Angyal jött most is, mint a korábbi utazása során.

Néhány éve a saját angyalaim meséltek már információkat a párhuzamos életekről, amolyan dimenzió-buborékoknak képzeltem őket, amik szétválhatnak, új buborékokat kilökve magukból és egybe is olvadhatnak.
Végtelen sok párhuzamos életünk lehet, különféle világokban, létformákban, de itt az angyalhoz intézett kérdésünk most arra irányult, hogy egy adott életből mennyi verzió lehetséges.
Ildikó mély tudatállapotában közvetítette az angyal válaszait.
Azt mesélte, hogy ebből az életből, amit látott 4 verzió van, de előfordulhat, hogy 6 vagy akár 10 vagy esetleg annál több is keletkezik.
Az elfogadás és szeretet az, ami létre hozhat egy magasabb rezgésű világot, élet-verziót, dimenzió buborékot.

Amikor egy párhuzamos életben meghalunk, akkor az a dimenzió-buborék beolvad egy magasabb tudatosságú életünk világába, eltűnik, de természetesen a lélek őrzi a megszerzett tapasztalatokat, tehát teljességében nem tűnik el.
Olyan, mintha a végén egy buborék maradna majd, lesz egy énünk, aki a legtudatosabb, legbölcsebb, legelfogadóbb. :) Az adott földi "játék" nyertese, persze ne szó szerint értsük, hiszen minden élet ugyanolyan hasznos és fontos tapasztalás, mindenképpen győztesek vagyunk.

Magamnál és több reinkarnációs utaztatáson is találkoztam már azzal a jelenséggel, amikor egy párhuzamos világban meghalunk, valamennyire lehet érzékelni. Egy különös veszteség érzés, gyász, szomorúság, kiürülés érzékelhető halványan a lélekben látszólag ok nélkül.
Én kb. 2 éve éreztem ilyet, a gyász érzése volt a legjellemzőbb a szívemben, napokig tartott, szomorú voltam és a könnyem is kicsordult magától gyakran ezekben a napokban. Sokáig nem értettem mitől lehet mindez, később azt tartottam a leglogikusabb válasznak, hogy bizonyára épp meghaltam egy párhuzamos életemben.
Az angyal most megerősítette, hogy jól gondoltam.

Az alábbi fejlődési úton halad a lélek, az alábbi szintek elérésével születnek az új párhuzamos életeink az angyal szerint, és a kulcs mindig az elfogadás:

1. szint - Amikor az egyén önmagát hibáztatja. (bűntudat)
2. szint - Amikor az egyén másokat hibáztat a problémáiért.
3. szint - Amikor az egyén elfogadásban van önmagával és a körülményeivel kapcsolatban.
4. szint - Boldogság

Az adott szinteken valójában az "önszeretet" növekszik, ezáltal a rezgésszint és a teremtő erő is, bárhogy nevezhetjük. :)
A kulcs mindig ez elfogadás, tehát önmagunk elfogadásával, életünk szereplőinek és eseményeinek elfogadásával elérjük a boldogságot és boldogabb életet teremthetünk. :)

Valójában a boldogság és a szeretet bennünk van alapjáraton, csak "lehámozzuk", leszedjük róla mindazt, ami elfedi a "tudatalattiban". :-)

Köszönjük Ildikónak és az Őrangyalának ezt a tanulságos utazást és hasznos információkat! :)
A sorsunkat mi alakítjuk, hát alakítsuk a legteljesebbé, legboldogabbá! :)

Szívesen segítek ebben a MAGam módján, várlak szeretettel az általam vezetett ezoterikus programokra:
http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/programok.html

Írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2018.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

A kozmikus törvények

 Életünket belső rend hatja át, ezt a rendet pedig a kozmikus, más néven univerzális törvények határozzák meg, melyeknek saját ritmusuk van. Mindennek megvan a maga ideje, a különféle jellegű szakaszok úgy váltakoznak életünkben, ahogy a nappal és az éjszaka, az ár és az apály, a belégzés és a kilégzés. 

Fontos, hogy ismerjük a kozmikus törvényeket, melyekkel nem érdemes harcolni, viszont a saját szolgálatunkba állíthatjuk őket.

A szeretet törvénye

Legfontosabb feladatunk és egyben életünk értelme, hogy megtanuljunk szeretni. A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent. E tekintetben először is önmagunkat kell elfogadnunk és szeretnünk olyannak, amilyenek vagyunk. Ez a feltétele, hogy másokat igazán szeretni tudjunk. Ha valakit szeretek, akkor önmagamat adom, az illetőnek a legjobbakat akarom anélkül, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várnék. A szeretet azt is jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a többieket. Megosztom magam velük, hozzájárulok személyes kibontakozásukhoz.

A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. Mindezért pedig nem várok feltétlen viszonzást.

Sokan úgy vélik, ha rátalálnak az igazira, a szerelem, a szeretet magától jön. Ám elfelejtik, hogy a szeretet mindig az adással kezdődik. Rendre elkövetjük azt a hibát is, hogy kívül keressük a szeretetet- azt akarjuk, hogy bennünket szeressenek. Csakhogy nem kaphatok több szeretetet, mint amennyit magam képes vagyok adni. Csak akkor arathatok, ha már vetettem.

A harmónia törvénye

Ez a törvény gondoskodik arról, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse, ezáltal a harmónia mindig megmaradjon, illetve gyorsan helyre álljon. Minden szélsőséges érték csak egy bizonyos pontig tartható, mígnem fellép a reakció, mely kiegyenlíti, és visszaállítja a harmóniát.

A harmónia törvénye az egész teremtést áthatja, éppúgy megmutatkozik a nappalok és éjszakák váltakozásában, mint az ár-apály jelenségében. Ám ez a törvény nemcsak a természetben működik, hanem a mindennapi életünkben is, mindabban, ami velünk történik: társkapcsolatunkban, a munkánk során, a betegségben és az egészségben, valamint a szenvedésben és a boldogságban.

A rezgés törvénye

Az univerzumban minden rezeg, az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja. Minden gondolat, érzés, kívánság vagy akarat különböző frekvenciájú rezgés. A gondolat szellemi energiák mozgósítása, az energia szó jelentése pedig hatóerő. Ha tehát gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztathatjuk egész életünket. Nem mindegy, hogy mire és hogyan gondolunk. Meg kell tehát tanulnunk fegyelmezni a gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan cselekedjünk. A tudatalatti úgy véli, hogy a gondolatok azonosak a kívánsággal, ezért aztán azt jeleníti meg, amit gondolunk. Gondolatainkkal teremtünk. A hit aktiválja bennünk a teremtőerőt, és arra kényszeríti az energiát, hogy az általunk kívánt formát öltse magára. 

A polaritás törvénye

Minden létezőnek két pólusa van, valójában azonban minden egy. Minden látszólag ellentétes jelenség a lényegét tekintve azonos, csak más a kifejeződésük. Boldogság és boldogtalanság, szeretet és gyűlölet valójában ugyanannak az éremnek a két oldala. Minthogy az ellentétek egyek és ugyanazok, bármely pillanatban átfordíthatjuk őket önmaguk ellentétpárjába. Nem kell mást tennünk, csupán az adott jelenséggel kapcsolatos álláspontunkat, tudatunkat megváltoztatni, és a dolgok is megváltoznak. Tudatunk rezgésszintjének emelésével nem csupán magunkat változtatjuk, hanem egész életünket, hiszen a rezonancia törvénye értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz. Az is igaz, hogy aki tudatát magasabb rezgésszintre hozza, ezzel az alacsonyabb tudatszint ellenreakcióját hívja életre, ám ha továbbra is magasabb szinten tartja magát, ez az ellenreakció nem érhet fel hozzá.

A rezonancia törvénye

Hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. Azokat az energiákat, rezgéseket és hangulatokat vesszük át, amelyekre fogékonyak vagyunk. A test és a lélek a vele rokon rezgéseket veszi át. Miként hasonló beállítottságú embereket vonzunk magunkhoz, ugyanúgy kerülnek elénk gondolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörülmények és történések. Soha senki nem keveredik például véletlenül verekedésbe vagy történik vele baleset, hanem mindig saját affinitásának köszönhetően. Gondolataink és érzéseink láthatatlan mágnesek, melyek a világból szüntelenül magukhoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.

Ha egy másik ember magatartása bosszant, sért, bánt, vagy idegesít, az okot önmagamban kell keresnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem. Azon kell tehát igyekeznem, hogy ezt a tulajdonságot önmagamban feloldjam, nehogy a következő alkalommal ismét rezonáljon. Ha sikerül feldolgoznom, megszabadultam tőle.

Minthogy a különböző rezonanciaképességekkel rendelkező emberek a valóságnak más-más részét érzékelik, mindannyian más-más világban élünk. Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzékeli, amelyre képes rezonálni. Csak annyit kaphatunk, amennyinek a felvételére képesek vagyunk, és csak olyan minőségben, amely a tudatunk rezgésének megfelel. Párkapcsolatainkra is igaz, hogy mindig éppen azt a társat találjuk meg, aki nekünk megfelel, hiszen a rezonancia törvényének megfelelően csak ilyen partnert tudunk magunkhoz vonzani. Ha nem tetszenek jelenlegi életkörülményeink, megtehetjük, hogy „átállítjuk” magunkat, és ezáltal más körülményeket vonzunk be. Az ideális partnert is csak akkor tudjuk magunkhoz vonzani, ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré. Addig pedig az a társ, akivel éppen együtt vagyunk, azt a leckét kínálja nekünk, melyet még meg kell tanulnunk.

Az evolúció törvénye

Minden állandó változásban van, a természetben és az univerzumban uralkodó rend örökös fejlődésre utal. Az evolúció törvénye magában foglalja a változékonyság elvét. Semmi nem maradhat úgy, ahogy most van. Semmit nem ragadhatok meg, nem tarthatok meg, mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Már a kezdet magában foglalja a véget, amely egyidejűleg valami újnak a kezdete. 

A ritmus törvénye

Minden létezőnek megvan a saját ritmusa, a növekedés és a csökkenés. Minden szélsőséget egy ellenirányú szélsőség egyenlít ki. A nappal után az éjszaka következik, és fordítva, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb születés kezdete. Az egész lét állandó ki- és beáramlás, amely két pólus között jön létre, ezért a ritmus törvénye szoros összefüggésben áll a polaritás törvényével. 

A megfelelés törvénye

E törvény lényege az analógia: „Mint fent, úgy lent, mint lent, úgy fent. Miként a legkisebben, azonképpen a legnagyobban, miként bent, úgy kint.” A törvény azt is jelenti, hogy egy adott tartalomhoz mindig egy adott forma illik. 

A teljesség törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy valójában az élet teljessége rendelkezésünkre áll, ezt azonban hibás szellemi beállítottságunk és csekély hitünk korlátok közé szorítja. Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözni. Ismerjük hát fel, hogy legbensőbb természetünk szerint gazdagok és sikeresek vagyunk! Ha ennek a felismerésnek az értelmében élünk, az élet teljességét mágnesként fogjuk magunkhoz vonzani. Semmiféle erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha legbelül folyton arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és mi mindenben szenvedünk hiányt. Az is ide tartozik, amikor mindezt karmikus okokra hivatkozva jogosnak tartjuk. Hiszen magát a karmát is bármelyik percben megváltoztathatjuk, mert senki sem kényszerít bennünket arra, hogy továbbra is tudattalan magatartásminták áldozatai maradjunk.

Az elfogadás azonban csupán a törvény egyik oldala, a másik az adás. Aki nem ad, nem is kap, aki nem vet, nem is arat. Meg kell nyitnunk magunkat, és adnunk, ami csak tőlünk telik. Ezzel egyidejűleg fel kell oldanunk magunkban minden olyan gondolatot, amely korlátainkra vagy hiányosságainkra vonatkozik.

A szabadság törvénye

Az embernek mindig szabadságában áll választani, hogy a felismerés útja mellett dönt, vagy a megszokott utat választja, amely a szenvedéseken keresztüli tanulás útja.

Forrás:www.relytejekszigete.com