DAISY: REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA
"Anyós-(v)iszonyok" és gyermekvállalási blokkok gyógyulása Zsu reinkarnációs utazásán
Zsu élménybeszámolóját saját kezűleg írta. :)
Nagyon hálás vagyok, köszönöm neki, hogy közzétehetem és megoszthatom Veletek is. :)
Daisy
Zsu így írja le reinkarnációs utazásának élményét:
"Mindig is érdekelt a reinkarnációs utazás. Az elmúlt évek során többször gondoltam rá, hogy felkeresek valakit, aki ezzel foglalkozik, de valahogy mégsem tettem meg. Azonban idén nyáron ez megváltozott.
Naponta gondoltam rá, hogy vajon ki lehettem, és mit csinálhattam korábban? Vajon akikkel ebben az életben együtt élek, régebben is ismertem őket? Befolyással vannak rám?
Végül felkerestem Szilvit, és egyeztettem vele egy időpontot.
Eleinte izgultam, kicsit talán féltem is, hogy milyen lesz az utazás, de hamar megnyugodtam és hagytam, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek. Nem próbáltam irányítani, befolyásolni, minden úgy történt, ahogyan kellett.
Az utazásom elején teljesen el kellett, hogy lazuljak. Szinte olyan volt, mintha nem is lenne testem és csak úgy repülnék a fehér fényben. Könnyeden, mint egy pihe.
Egy hatalmas csodálatos csarnokban találtam magam, ahol egy különleges tükrön át figyeltem, ahogyan megérkezik egy kb. 60 év körüli ballonkabátos férfi.
Pár másodperc kellett mire felismertem: Ez én vagyok.
Egy kicsit megtörtnek és magányosnak látszott, de ez nem meglepő, mivel nem volt könnyű élete.
A férfi az 1900-as évek elején élt Angliában, egy kis városban, ahol rendfenntartóként dolgozott. Voltak barátai, de sajnos családja nem. Ahogy tovább figyeltem láttam, hogy fiatal korában egy arisztokrata család lányát szerette, aki viszonozta ezt, azonban a lány apja ellenezte a kapcsolatot. Próbáltak elszökni, de sajnos elválasztották őket. Nem tudott a lánnyal együtt lenni. Hatalmas veszteség volt ez számára. Többet már nem tudott senkit szeretni, ezért családja sem volt. Csupán a munkájának élt.
Éreztem, hogy mennyire szomorú és most átölelve próbáltam megnyugtatni, és megbocsátani neki, azt hogy akkor nem harcolt és hogy család nélkül élt.
Most az a lány az én édesanyám. Együtt vagyunk és szeretjük egymást.
Kellemes érzés volt, amikor a korábbi énem találkozott a mostanival és az ölelés közben éreztem, hogy könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Tudtam, hogy most már könnyebb lesz.
Ezen a ponton Szilvivel segítőnek hívtuk az angyalom, aki meg is jelent, hatalmas arany színű szárnyakkal és hófehér ruhában. Az arcát nem fedte fel, mivel egy csuklya takarta azt, de pár hosszú szőke tincs kilógott alóla.
Segítségével felrepültem a bolygón kívüli világba, ahol egy hatalmas fényes úton találtam magunkat. Innen egy pillanat alatt egy korábbi életembe vitt el.
Itt mutatta meg azt, hogy a szeretet mennyire fontos, ha nem a legfontosabb az életben. A családban és máshol is szeressünk és ne az anyagi, földi javakat tartsuk szem előtt.
Az 1700-as években jártunk, a mai Németország területén.
Egy kis tanyán találtam magam, ahol egy család élt. Én egy kb. 40 év körüli háziasszony voltam. A férjemmel és két kislányommal éltünk itt.
Nem voltunk gazdagok,de meg volt mindenünk, ami a mindennapokban kellett. Földművesek voltunk, gazdálkodók.
A férjem (aki most is a férjem) egy nagyon magabiztos, kedves és jószívű férfi volt. Most is éreztem, hogy mennyire jó páros voltunk akkor. A gyerekek viszonylag későn születtek. Már közel 40 évesek voltunk. Éreztem, hogy mennyire szeretem őket.
Azt is felismertem, hogy a nagyobb lányom a jelenlegi anyósom, akivel nem igazán találom meg az összhangot.
Állandóan olyan érzésem van, hogy egy végtelen harcot vív velem, ahol én nem állok ki magamért, hanem hagyom hogy ő kerekedjen felül. Egy pillanat alatt olyan érzéseket tud kiváltani belőlem, amit senki más. Ez egy szélmalomharc. Ő nagyon anyagias, és fontos neki mások véleménye. Az egész életével elégedetlen, sokat kesereg. Szinte mindenhez negatívan áll hozzá. Folyton azt érezteti, hogy ő nem fogad el engem, nem ért meg és nem is igazán kíváncsi rám. Ez főleg abból fakad, hogy én nem tervezek gyereket. Soha nem éreztem magam anyának. Egyszerűen ez hiányzik belőlem. Nem túl jó a viszonyunk. Mondhatnám elég felszínes, de valahol belül éreztem, hogy ez nem jó így. Tudtam, hogy talán volt már közös múltunk, de azt nem, hogy ilyen mértékű.
Az utazás során megtapasztaltam, hogy amikor a lányaim felnőttek, akkor a kisebb hamar családot alapított és elköltözött. Azonban Ő ott maradt velünk és segített a ház körül, de minden egyes nap éreztette velünk, hogy mennyire nem érzi itt jól magát, hogy egy jobb életre vágyik, egy gazdagabb életre. Nem értékelte azt, amit mi nyújtani tudunk számára, a szeretetet. Csalódottan és kesergőn élte a mindennapjait velünk.
A férjemmel bántuk ezt, de főleg én. Sajnáltam, hogy nem tudom megadni neki azt, amire vágyik és elkönyveltem, hogy rossz anya vagyok. Hiszen a gyermekem boldogtalan. Sajnos többször össze is vesztem vele. Egy napon aztán ő elment. Elköltözött a városba. Nem láttam soha többé. Csupán egy levelet írt pár évvel később, ahol tudatta velünk, hogy férjhez ment és egy nagy házban lakik, ahol saját szolgálói is vannak. Mélységes bánatot éreztem, és úgy gondoltam, hogy megbuktam mint anya. Nem tudtam úgy felnevelni a gyermekem, hogy teljes és boldog legyen.
Hálás vagyok az angyalnak, hogy megmutatta nekem ezt az életet, hiszen így megértettem, hogy valószínűleg, ha Ő akkor és most is ilyen elégedetlen az életével és ennyire az anyagi javak fontosak számára, akkor elégnek kellett volna lennie a szeretetnek, amivel neveltem és amit tudtam adni neki. Már tudom, hogy ő a saját harcát vívja és nem én vagyok a hibás, nem miattam volt olyan abban az életben. Mégsem voltam rossza anya.
Most is, mint ahogyan a másik életnél, átöleltem magam és a lányomat is, ahol megbocsátottam magunknak és végre elmondhattam, hogy jó anya voltam és hogy a szeretet és a család mennyire fontos az életben, és ezt igenis mind meg tudtam adni. Megkönnyebbültem.
Az utazásokon való részvétellel teljesebbnek érzem magam és már tudom, hogy a legfontosabb a szeretet. A lelkek alapvetően szeretik egymást és nem állnak harcban egymással. Már tudom, hogy nem érdemeltem meg azt sem, hogy egyedül éljek egy életen át család nélkül, valamint hogy én is lehetek boldog. Ezt az életet is még megváltoztathatom. Hiszem belül él bennem egy anya, aki eddig nem mert előjönni, mert kétségei voltak. De ez most talán megváltozott…"
Írta: Zsu
A bevezetőt írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest
A bevezetőt írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest
További történetek:
Információk, cikkek a reinkarnációról:
Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:
Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
