Azok a tanulságos párhuzamos életek...

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Azok a tanulságos párhuzamos életek...

"A sorsomat én alakítom" - Ildikó utazása

Ildikó utazása első villanásában fényeket látott...mintha fák lombjai között szűrődött volna át a napfény. Egyre tisztult a kép és az "emlékek" is. 

A szép látvány ellenére Ildikó kezdte magát rosszul érezni a bőrében, azt mondta: "van valami fogyatékosságom..., olyan, mintha ki lennék tekeredve..."
A fogyatékossága abban nyilvánult meg, hogy meg volt ferdülve a gerince, teste, kicsavarodva tartotta magát ebben a korábbi életében, bár jelenlegi teste változatlanul nyugalomban feküdt.

Fiatal férfiként érzékelte magát a 17. század környékén, sajnálkozva vagy megvetően néztek rá az emberek betegsége miatt.
A nagyszülei nevelték fel, mert a szüleinek nem kellett így eltorzulva...
Huszonévesen elhagyta a nagyszülői házat, hogy kipróbálja magát az életben.
Többnyire az erdő volt az otthona, de amikor munkát kapott valamilyen tanyán, akkor ott élhetett az épp aktuális munkaadójánál.
Nagyon szerencsétlennek, megalázottnak érezte magát. Azonosította önmagát a sajnáló, megvető pillantásokkal, boldogtalan volt.
Később egy kis kunyhóban látta magát betegen... Egy fiatal lány élt ott a gyermekével, az apa elhagyta őket. A fiatal lány megsajnálta és befogadta, gondozta a beteg férfit.
A legerőteljesebb változás, amit érzékelt, hogy már sokkal nehezebb a feje, mint korábban. Nagyon húzta le ez a súly és így a teste még inkább tekeredni kényszerült. Úgy érezte, nincs már ereje és nem tud felkelni az ágyból...2 éve fekszik így.
Hamarosan meghal, fiatal volt még...42 éves.

Annyira szomorú volt ez a történet, hogy szinte kifakadt belőlem: "fogadjunk, hogy van ebből az életből egy pozitívabb verzió is egy párhuzamos világban!"
Ildikó lapozgatni kezdett bent "emlékei" között és valóban talált egy ilyen világot, majd kértem, nézzünk bele a dolgok ottani alakulásába. :)
Jobban érezte magát a bőrében Ildikó ebben az életben, könnyebb volt a teste, a lelkében is nyugalom, boldogság, érezte, hogy itt sikerült elfogadnia önmagát olyannak, amilyen, a fogyatékosságával együtt.
Nem törődött a sajnálkozó tekintetekkel, nem tudták befolyásolni önmagába vetett hitét.
Pozitívabb rezgései, önmaga elfogadása és szeretete pozitívabb eseményeket és szereplőket vonzottak az életébe.
Megtalálta a szerelem is és 2 gyermeke született, boldog élete volt.
Jóval tovább élt, mint a másik világban, még látta az unokáit is. :)

A látottak elemzéséhez és a párhuzamos életekkel kapcsolatos kérdések megértéséhez segítségül hívtuk Ildikó Őrangyalát. :)
Ildikó nem először utazott nálam, ugyanaz az Angyal jött most is, mint a korábbi utazása során.

Néhány éve a saját angyalaim meséltek már információkat a párhuzamos életekről, amolyan dimenzió-buborékoknak képzeltem őket, amik szétválhatnak, új buborékokat kilökve magukból és egybe is olvadhatnak.
Végtelen sok párhuzamos életünk lehet, különféle világokban, létformákban, de itt az angyalhoz intézett kérdésünk most arra irányult, hogy egy adott életből mennyi verzió lehetséges.
Ildikó mély tudatállapotában közvetítette az angyal válaszait.
Azt mesélte, hogy ebből az életből, amit látott 4 verzió van, de előfordulhat, hogy 6 vagy akár 10 vagy esetleg annál több is keletkezik.
Az elfogadás és szeretet az, ami létre hozhat egy magasabb rezgésű világot, élet-verziót, dimenzió buborékot.

Amikor egy párhuzamos életben meghalunk, akkor az a dimenzió-buborék beolvad egy magasabb tudatosságú életünk világába, eltűnik, de természetesen a lélek őrzi a megszerzett tapasztalatokat, tehát teljességében nem tűnik el.
Olyan, mintha a végén egy buborék maradna majd, lesz egy énünk, aki a legtudatosabb, legbölcsebb, legelfogadóbb. :) Az adott földi "játék" nyertese, persze ne szó szerint értsük, hiszen minden élet ugyanolyan hasznos és fontos tapasztalás, mindenképpen győztesek vagyunk.

Magamnál és több reinkarnációs utaztatáson is találkoztam már azzal a jelenséggel, amikor egy párhuzamos világban meghalunk, valamennyire lehet érzékelni. Egy különös veszteség érzés, gyász, szomorúság, kiürülés érzékelhető halványan a lélekben látszólag ok nélkül.
Én kb. 2 éve éreztem ilyet, a gyász érzése volt a legjellemzőbb a szívemben, napokig tartott, szomorú voltam és a könnyem is kicsordult magától gyakran ezekben a napokban. Sokáig nem értettem mitől lehet mindez, később azt tartottam a leglogikusabb válasznak, hogy bizonyára épp meghaltam egy párhuzamos életemben.
Az angyal most megerősítette, hogy jól gondoltam.

Az alábbi fejlődési úton halad a lélek, az alábbi szintek elérésével születnek az új párhuzamos életeink az angyal szerint, és a kulcs mindig az elfogadás:

1. szint - Amikor az egyén önmagát hibáztatja. (bűntudat)
2. szint - Amikor az egyén másokat hibáztat a problémáiért.
3. szint - Amikor az egyén elfogadásban van önmagával és a körülményeivel kapcsolatban.
4. szint - Boldogság

Az adott szinteken valójában az "önszeretet" növekszik, ezáltal a rezgésszint és a teremtő erő is, bárhogy nevezhetjük. :)
A kulcs mindig ez elfogadás, tehát önmagunk elfogadásával, életünk szereplőinek és eseményeinek elfogadásával elérjük a boldogságot és boldogabb életet teremthetünk. :)

Valójában a boldogság és a szeretet bennünk van alapjáraton, csak "lehámozzuk", leszedjük róla mindazt, ami elfedi a "tudatalattiban". :-)

Köszönjük Ildikónak és az Őrangyalának ezt a tanulságos utazást és hasznos információkat! :)
A sorsunkat mi alakítjuk, hát alakítsuk a legteljesebbé, legboldogabbá! :)

Szívesen segítek ebben a MAGam módján, várlak szeretettel az általam vezetett ezoterikus programokra:
http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/programok.html

Írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2018.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

"Anyós-(v)iszonyok" és gyermekvállalási blokkok gyógyulása Zsu reinkarnációs utazásán

DAISY: REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

"Anyós-(v)iszonyok" és gyermekvállalási blokkok gyógyulása Zsu reinkarnációs utazásán

Zsu élménybeszámolóját saját kezűleg írta. :)

Nagyon hálás vagyok, köszönöm neki, hogy közzétehetem és megoszthatom Veletek is. :)

Daisy

Zsu így írja le reinkarnációs utazásának élményét:

"Mindig is érdekelt a reinkarnációs utazás. Az elmúlt évek során többször gondoltam rá, hogy felkeresek valakit, aki ezzel foglalkozik, de valahogy mégsem tettem meg. Azonban idén nyáron ez megváltozott. 

Naponta gondoltam rá, hogy vajon ki lehettem, és mit csinálhattam korábban? Vajon akikkel ebben az életben együtt élek, régebben is ismertem őket? Befolyással vannak rám? 

Végül felkerestem Szilvit, és egyeztettem vele egy időpontot.

Eleinte izgultam, kicsit talán féltem is, hogy milyen lesz az utazás, de hamar megnyugodtam és hagytam, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek. Nem próbáltam irányítani, befolyásolni, minden úgy történt, ahogyan kellett.

Az utazásom elején teljesen el kellett, hogy lazuljak. Szinte olyan volt, mintha nem is lenne testem és csak úgy repülnék a fehér fényben. Könnyeden, mint egy pihe. 

Egy hatalmas csodálatos csarnokban találtam magam, ahol egy különleges tükrön át figyeltem, ahogyan megérkezik egy kb. 60 év körüli ballonkabátos férfi. 

Pár másodperc kellett mire felismertem: Ez én vagyok.

Egy kicsit megtörtnek és magányosnak látszott, de ez nem meglepő, mivel nem volt könnyű élete. 

A férfi az 1900-as évek elején élt Angliában, egy kis városban, ahol rendfenntartóként dolgozott. Voltak barátai, de sajnos családja nem. Ahogy tovább figyeltem láttam, hogy fiatal korában egy arisztokrata család lányát szerette, aki viszonozta ezt, azonban a lány apja ellenezte a kapcsolatot. Próbáltak elszökni, de sajnos elválasztották őket. Nem tudott a lánnyal együtt lenni. Hatalmas veszteség volt ez számára. Többet már nem tudott senkit szeretni, ezért családja sem volt. Csupán a munkájának élt. 

Éreztem, hogy mennyire szomorú és most átölelve próbáltam megnyugtatni, és megbocsátani neki, azt hogy akkor nem harcolt és hogy család nélkül élt. 

Most az a lány az én édesanyám. Együtt vagyunk és szeretjük egymást. 

Kellemes érzés volt, amikor a korábbi énem találkozott a mostanival és az ölelés közben éreztem, hogy könnycseppek gördülnek végig az arcomon. Tudtam, hogy most már könnyebb lesz.

Ezen a ponton Szilvivel segítőnek hívtuk az angyalom, aki meg is jelent, hatalmas arany színű szárnyakkal és hófehér ruhában. Az arcát nem fedte fel, mivel egy csuklya takarta azt, de pár hosszú szőke tincs kilógott alóla. 

Segítségével felrepültem a bolygón kívüli világba, ahol egy hatalmas fényes úton találtam magunkat. Innen egy pillanat alatt egy korábbi életembe vitt el.

Itt mutatta meg azt, hogy a szeretet mennyire fontos, ha nem a legfontosabb az életben. A családban és máshol is szeressünk és ne az anyagi, földi javakat tartsuk szem előtt.

Az 1700-as években jártunk, a mai Németország területén. 

Egy kis tanyán találtam magam, ahol egy család élt. Én egy kb. 40 év körüli háziasszony voltam. A férjemmel és két kislányommal éltünk itt. 

Nem voltunk gazdagok,de meg volt mindenünk, ami a mindennapokban kellett. Földművesek voltunk, gazdálkodók.

A férjem (aki most is a férjem) egy nagyon magabiztos, kedves és jószívű férfi volt. Most is éreztem, hogy mennyire jó páros voltunk akkor. A gyerekek viszonylag későn születtek. Már közel 40 évesek voltunk. Éreztem, hogy mennyire szeretem őket.

Azt is felismertem, hogy a nagyobb lányom a jelenlegi anyósom, akivel nem igazán találom meg az összhangot. 

Állandóan olyan érzésem van, hogy egy végtelen harcot vív velem, ahol én nem állok ki magamért, hanem hagyom hogy ő kerekedjen felül. Egy pillanat alatt olyan érzéseket tud kiváltani belőlem, amit senki más. Ez egy szélmalomharc. Ő nagyon anyagias, és fontos neki mások véleménye. Az egész életével elégedetlen, sokat kesereg. Szinte mindenhez negatívan áll hozzá. Folyton azt érezteti, hogy ő nem fogad el engem, nem ért meg és nem is igazán kíváncsi rám. Ez főleg abból fakad, hogy én nem tervezek gyereket. Soha nem éreztem magam anyának. Egyszerűen ez hiányzik belőlem. Nem túl jó a viszonyunk. Mondhatnám elég felszínes, de valahol belül éreztem, hogy ez nem jó így. Tudtam, hogy talán volt már közös múltunk, de azt nem, hogy ilyen mértékű.

Az utazás során megtapasztaltam, hogy amikor a lányaim felnőttek, akkor a kisebb hamar családot alapított és elköltözött. Azonban Ő ott maradt velünk és segített a ház körül, de minden egyes nap éreztette velünk, hogy mennyire nem érzi itt jól magát, hogy egy jobb életre vágyik, egy gazdagabb életre. Nem értékelte azt, amit mi nyújtani tudunk számára, a szeretetet. Csalódottan és kesergőn élte a mindennapjait velünk.

A férjemmel bántuk ezt, de főleg én. Sajnáltam, hogy nem tudom megadni neki azt, amire vágyik és elkönyveltem, hogy rossz anya vagyok. Hiszen a gyermekem boldogtalan. Sajnos többször össze is vesztem vele. Egy napon aztán ő elment. Elköltözött a városba. Nem láttam soha többé. Csupán egy levelet írt pár évvel később, ahol tudatta velünk, hogy férjhez ment és egy nagy házban lakik, ahol saját szolgálói is vannak. Mélységes bánatot éreztem, és úgy gondoltam, hogy megbuktam mint anya. Nem tudtam úgy felnevelni a gyermekem, hogy teljes és boldog legyen.

Hálás vagyok az angyalnak, hogy megmutatta nekem ezt az életet, hiszen így megértettem, hogy valószínűleg, ha Ő akkor és most is ilyen elégedetlen az életével és ennyire az anyagi javak fontosak számára, akkor elégnek kellett volna lennie a szeretetnek, amivel neveltem és amit tudtam adni neki. Már tudom, hogy ő a saját harcát vívja és nem én vagyok a hibás, nem miattam volt olyan abban az életben. Mégsem voltam rossza anya.

Most is, mint ahogyan a másik életnél, átöleltem magam és a lányomat is, ahol megbocsátottam magunknak és végre elmondhattam, hogy jó anya voltam és hogy a szeretet és a család mennyire fontos az életben, és ezt igenis mind meg tudtam adni. Megkönnyebbültem.

Az utazásokon való részvétellel teljesebbnek érzem magam és már tudom, hogy a legfontosabb a szeretet. A lelkek alapvetően szeretik egymást és nem állnak harcban egymással. Már tudom, hogy nem érdemeltem meg azt sem, hogy egyedül éljek egy életen át család nélkül, valamint hogy én is lehetek boldog. Ezt az életet is még megváltoztathatom. Hiszem belül él bennem egy anya, aki eddig nem mert előjönni, mert kétségei voltak. De ez most talán megváltozott…"

Írta: Zsu
A bevezetőt írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

 Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

 Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Az egyik legizgalmasabb utaztatásom egyenesen Mónika "tollából"

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Az egyik legizgalmasabb utaztatásom egyenesen Mónika "tollából"...

G. Mónika reinkarnációs utazáson vett részt nálam és azt kell mondanom, igencsak "ügyes" utazó volt, nagyon mély tudatállapotba került.
Tapasztalásait, utazásának történetét ő maga írta le, de nem is akárhogy!! :) Mint egy igazi írónő! Nagyon köszönöm! :)
Az utazásunk előtti beszélgetés és angyalkártyázás során is többször javasolták az angyalai, hogy ÍRJON!
Gratulálok az összefoglalójához és továbbra is biztatnám, hogy éljen ezzel a tehetségével! :)
Köszönöm neki ezt a kalandos utazást, számomra is az egyik legsokkolóbb utaztatás volt, persze pozitív értelemben! :)
A Felsőbb Énjétől és Angyalaitól rengeteg "univerzális" információt megtudtunk: pl. többek között a dimenziókkal, Felsőbb és alsóbb! énjeink rétegződésével, az újgenerációs lelkekkel, gyermekekkel és állatkénti testet öltésekkel kapcsolatban is. 
Összefoglalójában ezek a részek nem szerepelnek hosszasan, igyekszem majd egy későbbi írásomban közzétenni. :)


Íme Mónika élménybeszámolója: 

"Sosem álltam szkeptikusan a spiritualitáshoz, bár voltak időszakok az életemben, amikor inkább a tények és adatok, az objektív elemzések szerint hoztam döntéseket, nem pedig a megérzéseimre hallgatva. Aztán történt egy esemény az életemben, konkrétan nem is az enyémben, hanem a férjemében, ami nem hogy kinyitott volna egy ajtót, hanem páros lábbal berúgta. Mindig is éreztem, hogy van valami kapcsolatom egy olyan világgal/energiamezővel, vagy inkább nevezzük másik oldalnak, ami nem mindenkinek van. Főleg érzések, benyomások, megérzések mentén, bár amikor történtek a családban halálesetek, akkor mindig felerősödött – ez így visszatekintve nyert csak értelmet.

Idén júliusban meghalt a férjem nagymamája, pont azon a napon, amikor egy ázott, rettegő kutyát szedtem fel a szakadó esőben, és vittem haza. A férjem így kapott egy segítségre szoruló lelket a másik helyett, akit épp elveszített. Onnantól több éjszakán át felkeltem, és mintha mély vízben lennék, úgy éreztem magam. Nem fuldoklás, nem pánik, csak a békés, kicsit homályos lebegés. A férjem irányába elnézve láttam, hogy körülötte hullámzik a tér. Megtörölgettem a szemem, hátha még benne van az álom és csak rosszul látok, egyébként is sötét van, de csak ott volt körülötte az a hullámzás. Ez így ment sok éjszakán keresztül. Akkor jött a gondolat, vagyis inkább hívás, hogy pillantsunk bele az előző életekbe, mert lehet ott valami, amit most tudnom kell.

A körülöttem lévő lelkeket általában érzékelem, ha éppen meglátogat valaki – legújabban egy kislány lelke vár a bejáratnál, és szeretne jönni. Én pedig szerettem volna tudni, hogy ki ő és miért most.

Szilvit egészen érdekes módon találtam meg, ugyanis elsőre nem hozzá akartam bejelentkezni, akihez viszont szerettem volna, az nem vette fel, nem hívott vissza, nem írt vissza. Aztán jött Szilvi. A leírásából tudtam, hogy hozzá kell mennem, hiszen ugyanolyan ‘pályaelhagyó’, mint én. Egy hétköznapi állásból lépett ki egy nem hétköznapi felé, amiért őszintén tisztelem és hihetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot. Tudtam, hogy ő megérti, hogy miért vagyok ott, hogy én még nem szakadtam le teljesen a világról, amit láttatni akarnak velünk, amiben esetemben még van helye félelemnek a bizonytalanságtól, fenntartásoknak, megkérdőjelezésnek, stb. A Szilvivel való utazás után ezek eltűntek és bizonyosságot szereztem arról, hogy az élet több, mint amit fizikálisan látunk. Adalék az isteni híváshoz, hogy hetekkel előtte már pávákat rajzolgattam, majd utána láttam meg, hogy helyileg a Páva utcába megyek, hogy megváltozzon az életem 

Normál esetben halál ideges lettem volna, mert ismeretlen helyre megyek, ismeretlen embernek adom át a kontrollt az agyam felett, de annyira húzott valami és annyira vártam, hogy átnézhessek a másik oldalra, hogy egyszerűen csak izgatott voltam. Amikor Szilvivel találkoztam olyan volt, mintha ezer éve ismerném. Ő nem úgy nézett rám, mint az emberek többsége, amikor a spirituális tapasztalásokról beszélek, mint egy hülye, akire azonnal rá kell adni a muszájkabátot, hanem értette és megértette – ettől egy amolyan hazaérkezés érzésem volt, ami ritkán van, esetleg csak a hullámzós álmaimban.

Az utazástól, főleg az ellazulós résztől kicsit tartottam, hogy hogy fog menni. Nehezen meditálok, leginkább csak a víz alatt tudok annyira kikapcsolni agyilag, hogy el tudjak csendesedni. Szilvi ügyesen vezetett lefelé a mélyére, én közben meg hülye módon képeket vártam megjelenni, de helyette csak érzések voltak, amikre eleinte nem akartam hallgatni, mert azt hittem csak az agyam szórakozik velem, de valami erő Szilvi irányából konkrétan fejbe vágott, hogy ‘higgy annak, amit érzel!’

Ekkor zuhantam bele a jelenlegi életem előtti életembe.

Tom

Csak az eget láttam és nem tudtam eldönteni, hogy repülök, vagy mi van. A távolban egy férfit láttam egy sziklaormon, lejjebb fenyőfák voltak. Amerikára tippeltem, lehetett Kanada is. 100-200 évvel ezelőtt, bár a környezetből nem tudtam volna megállapítani, inkább a fickó ruházatából gondoltam. Kockás, kifakult ing, barna nadrág, szakáll, végtelenül szomorú szemek. 

Nem értettem, hogy ő most hogy jön a képbe, próbáltam közelebb menni, de egészen közel nem tudtam. 

Akkor láttam, hogy épp repülök. Madár vagyok? Az hogy lehet? 

Kicsit visszább mentünk az időben, hogy mi is történik itt pontosan, majd egyszercsak behuppantam egy erdei házikóba, ahol ott a szakállas fickó, aki az apám. Én Tom vagyok, 5-6 éves, szőke, kék szemű kisfiú. 

Anyám nincs – elment, de nem is hagyott bennem mély nyomokat, nem hiányzott. Nagyon szerettem apámat, mindenhova vele akartam menni, de ő kijelentette, hogy vadászni nem mehetek vele, mert veszélyes, ezért rendszerint olyankor otthon maradtam. Egyszer viszont nagyon akartam vele menni, ezért mikor elindult, én utána surrantam. Az erdőben hamar elvesztettem a nyomát, és lezuhantam egy szakadékba. 

Láttam kívülről Tomot, ahogy össze van törve az arca és élettelenül fekszik a sziklákon. A lelkem megpróbált visszatérni bele, nyugtalan volt, apámra gondoltam. 

Kérdezte Szilvi, hogy látok-e fényt, de nem láttam sehol. Láttam apámat, ahogy az ösvényen nem messze a testemtől hazafelé tart, és talál egy sastojást, amit el is tett – nekem akarta adni. Próbáltam jelezni neki, hogy keressen meg, de nem látott. 

Hazáig követtem, ahol láttam őt, ahogy engem keres, kiabál utánam, de sehol nem talált. Láttam, ahogy kétségbe esik, ahogy üvöltve sír az asztalnál, hiszen ott álltam mögötte, de mintha egy üvegfal lett volna közöttünk. 

Földhöz akarta vágni a tojást, de végül nem tette – a következő érzés/kép az, hogy a tenyerében vagyok, ahogy kikelek a tojásból. 

Szilvi kérdezte, hogy az apám jelen van-e ebben az életemben, én pedig a nagybátyámat tudtam megnevezni, aki sajnos már évekkel ezelőtt meghalt. A szakálla és a szomorkás szemeit már-már elfelejtettem az idők során, de olyan tisztán volt ott előttem az emléke, hogy szinte meg tudtam volna érinteni. 

Apám elengedett idővel, de én visszajártam hozzá néha. Láttam őt megöregedni, de madárként a tudatosság csak egy szűk rés volt egy óriási ajtón. 

Ezen életbeli második halálom körülményei nem olyan világosak, mint Tomé voltak, egyszercsak már nem voltam.

Sötét középkor

Hirtelen zökkentem át az azelőtti életbe, szinte nem is volt átmenet. Próbáltunk a köztes időben kicsit nézelődni, de inkább csak homály volt. Kerestünk ott más lelkeket, de csak ködben bolyongó alakokat láttam, majd jöttek az érzésemlékek.

 

Szürke, párás, esős idő, a sárban térdelek, kéregetek. Szegény vagyok, öreg vagyok, megvetés övez. 

Kicsit korábbra tekerve kiderül, hogy 40-es éveimben járok, javasasszony vagyok. Sokféle bajt gyógyítok, de a ‘specialitásom’ a magzatok elhajtása szolgálólányoknál főleg. 

A házamnak jellegzetes szaga van a száradó gyógynövényektől és illóolajoktól. A ‘rendelőm’ egy elfüggönyözött szobában van, ahol egy asszony épp vajúdik, de a gyerek elakadt. Arra gondoltam, hogy két magzatát már elhajtottam, és mondtam neki, hogy ne tartsa meg ezt, nem lesz jó vége, de nem hallgatott rám, ki akarta hordani, meg akarta szülni. A földesurától van, azt gondolta, hogy ezzel a gyerekkel kivívhat magának valami járandóságot, biztosíthatja a jövőjét. 

Tennem kellett valamit, mert tudtam, hogy így mindketten meg fognak halni, így egy fogóval széttörtem a csecsemő koponyáját és kirángattam. Ott volt a kezemben a véres, összetört fejű gyerek, az anyja ordítozott velem, elhordott mindennek. Ő túlélte, a gyermeke nem. Akkor arra gondoltam, hogy talán hagyni kellett volna mindkettőt, vagy úgy kellett volna megoldani, hogy inkább a gyerek élje túl – császármetszés, mint olyan, még nem volt ismert gyakorlat. Az asszony beköpött a földesúrnál, hogy passzióból csecsemőket ölök, ő pedig azt mondta, hogy vagy eltakarodom családostul – ekkor láttam, hogy van három gyerekem és egy férjem – vagy megölet mindannyiunkat, így hát elmentünk. 

A férjem nem tudott együtt élni a szégyennel, így elzavart otthonról, azt mondta, sose térjek vissza. El sem tudtam köszönni a gyerekeimtől. Onnantól leginkább az utcán éltem kéregetésből, így öregedtem meg. A halálomig nem mentünk el, de értelmetlen is lett volna.

Kérdezte Szilvi, hogy azt az asszonyt felismerem-e a jelenlegi életemben – felismertem, az anyósom az, hasonló áldott lélek. És a mostani két gyerekem, az az akkori két gyerekem. Kérdezte, hogy hol van a harmadik? Mondtam neki, hogy a harmadik gyerek – egy kislány – jönni szeretne.

A harmadik

Kérdezte Szilvi, hogy mikor jelent meg? Mondtam, hogy körülbelül egy éve itt van velem. Most is itt ül a jobb oldalamon, néha énekelget. Belementünk kicsit jobban, hogy ő ki volt előzőleg, hogyan került ide, stb. 

Egy északi ország jelent meg előttem és egy idős nő, akinek kedves, mosolygós szeme volt és tavaly halt meg. Az érdekesség ebben, hogy tavaly január környékén egy erős hívás jelentkezett a semmiből, hogy elmenjek Norvégiába, Alesundba. Sosem hallottam azelőtt erről a helyről, csak nézegettem az északi országokat, mert menni akartam. Elmentem Alesundba, csodálatos volt. Úgy mentem oda, hogy ott valamit találni fogok. 

Szilvi szerint lehet, hogy elsétáltunk egymás mellett az utcán. Lehet. Lehet, hogy a lélek így választott ki engem.

Odaát

Meghívtuk az angyalomat. A legszebb kékség jelent meg előttem, a tengerek türkize, az esteledő égbolt és a füst keveréke volt. Sem férfi, sem nő – egy gomolygó tömeg, aki előlépett végre a háttérből, noha tudtam, hogy mindig is ott volt. Az első benyomásom az volt róla, hogy marha jó humora van, és bár nem volt kivehető az arca, néha arcokat vágott. Nem volt lepel, sem Krisztusi szakáll, sem cizellált körmondatok, egyszerűen fogta az irányítást, hátratolta az egót és beült a székébe. Szilvi elkezdett kérdezősködni egy kicsit a világmindenségről, a feladatainkról itt a földön, stb...és ő türelmesen válaszolgatott rajtam keresztül. A lelkek körforgását inkább egy képen keresztül próbálta meg láttatni, amihez az én verbális képességeim oltári kevésnek bizonyultak. Rövid időre bepillantást adott egy lehetséges jövőbe, ha a képességeinket nem fordítjuk valami hasznosra – arra, amire adatott.

Ikerláng

Mivel a férjemmel keresztülmentünk pár nagy mélységen, szerettem volna megnézni, hogy találkoztunk-e valamelyik életünkben korábban. Ekkor már fáradtam és a kék gomolyag is kezdett hátrálni – úgy érezte, lassan elég lesz ennyi. Elég gyorsan belehuppantam egy afrikai jelenetbe. A korszakot nagyon nehéz megállapítani, nincs a környéken semmi, amiből tudnám, a törzs pedig nem használ semmiféle időszámítást. 

Sok a kecske, sátraink vannak, alapvetően békésen élünk. 8 hónapos terhes vagyok, látom a hasamat, és ahogy felnézek, látom a férjemet. Éjsötét a bőre, de ragyognak a szemei. Fogom az arcát, és azt remélem, hogy itt marad még, míg megszületik a fia. Aztán elmegy valahova harcolni, valami hódítók ellen. Csak nyilai és falándzsája van, esélye szinte semmi. Soha nem tér vissza hozzám. 

Fiatal vagyok még, megszületik a fiam, haragszom a világra. Várom őt, de nem jön, majd elengedem, mert a lelkem mélyén tudom, hogy már meghalt. Hiszen ha élne, visszajönne hozzám. 

Egész hátralévő életemben egyedül élek, sosem lesz másik társam. Eleinte türelmetlenül várom az életem végén, többször megpróbálom megölni magam, annyira hiányzik a férjem, annyira várom a vele való újratalálkozást. Végül is megélek egy akkoriban szokatlan öregkort, 90 év környéke zakatol a fejemben. 

Szilvi kérdezi, hogy látom-e őt halálom után a fényben, mire az öregasszony felnevet, hogy hát hiszen ő a fény.
A sátor földjén fekszem, ragyog kint a nap, én a bejárat felé nézek és ott egy alak. Tudom, hogy ő az, tudom, hogy megérkeztem, hihetetlen béke tölt el. Oda akarok menni hozzá, de egyszer csak körbeér a fény. A férjem az ikerlángom a jelenlegi életemben. Akkor is és most is a türelemre tanít.
 

Ekkor éreztem, hogy ideje visszatérni, Szilvi visszahozott, majd csak ültünk a szobában az élményektől letaglózva. El kellett telnie pár napnak, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. A végtelen béke és nyugalom érzése, a volt életeim közel kerülése más emberré tett. Sok mindent megértettem a jelenlegi életemben. Megerősítésre került, hogy igenis tovább kell hallgatni a megérzésekre, mert azok visznek a helyes irányba.

(Érdekes adalék, hogy velem egyidejűleg volt a barátnőm egy hasonló utazáson, csak másnál. Tőlem kapta az ötletet, mikor meséltem róla, hogy hova megyek. Annyira amatőr voltam, hogy meg sem kerestem őt, hogy melyik életünkben találkoztunk, de ő sem kérdezte meg, azonban amikor elmeséltem a tapasztalataimat Tomról, akkor felkapta a fejét. Az 1800-as évek végén élt Skóciában és a születésekor látta a családját a szobában. Anyját, apját, testvéreit, valamint egy másfél éves forma kisfiút a sarokban, aki nem a testvére, nem is ismeri, de Tom a neve. Ők felvették az utazást, és hallottam, amikor kimondja Tom nevét, és hogy szőke, kék szemű kisfiú, néha találkoznak, nem sokszor, majd egy idő után már nem látja többet.)"

Írta: G. Mónika
A bevezetőt írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

 Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

 Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSON RÉSZTVEVŐK TAPASZTALATAI

Reinkarnációs utaztatásról információk és bejelentkezés:

>>IDE kattintva érhető el<<

 

DAISY: REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA:

>> IDE kattintva olvasható <<

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSON RÉSZTVEVŐK TAPASZTALATAI

"Nagyon szépen köszönöm a tegnap esti foglalkozást! Egy élmény volt...vagy inkább több. :)
Nagyon intenzív. Nagyon tetszett. A foglalkozáson felül pedig örülök, hogy megismerhettelek! :)

Sokszor figyeltem meg magamon, hogy különböző emberek társaságában másképp érzem magam, mást hoznak ki belőlem - szerintem mondanom sem kell, hogy a Te társaságodban teljesen fel tudtam szabadulni, nagyon jól éreztem magam - biztos vagyok benne, hogy ezért is sikerült ennyire jól a regresszió, vagy betekintés... :) "

Sz. Ervin

"Fantasztikus élmény volt veled az utazás. Úgy érzem, hogy most tényleg tudok hinni bizonyos dolgokban és lehetőségekben és magamban. Bár az elmúlt napok lelkileg nagyon hullámzóak voltak, a jó kedv és sírás váltogatta egymás. :) Köszönet mindenért. Szeretnék még visszamenni hozzád."
Zs. Klaudia

 "A reinkarnációs utazás maga a csoda, és köszönettel tartozom Neked, hogy a közvetlenségeddel, angyali energiáiddal segítettél ezt a csodát átélni! ❤ Hobbi szinten jó néhány éve foglalkozom karma asztrológiával, így nagy vonalakban ismertem már a korábbi életeimből hozott energiákat, megoldandó feladatokat. Az utaztatás  során azonban konkrétan megéltem, átéltem a másik életbeli érzéseket, ami egy meglehetősen fájdalmas tapasztalás volt. Filmként láttam az életem, és ehhez társultak az érzések. Amikor megláttam "önmagam", még intenzívebben törtek rám az akkori életem érzelmei, és a könnyekkel együtt feltörtek az emlékek a tudatalattimból. Nagyon sok, eddig érthetetlen dologra megkaptam a választ, már értem a párhuzamot az akkori és a mostani énem, életem között. Az utaztatás hatása most, egy hét távlatából is érezhető még; azóta is előfordult, hogy a tisztító könnyek egy bevillanó kép hatására feltörtek, és azt gondolom, ez még így lesz egy ideig. Ami nagyon érdekes: az utaztatás során nem csak, hogy tudtam, hogy önmagamat látom, de éreztem is, hogy akit látok, az én vagyok, egy korábbi életben, másik testben. Fájdalmas, ugyanakkor csodálatos felismerésben volt részem. ❤ A szívem mélyén igazából nem is csodálkozom, hiszen a lélek "emlékszik", és nem is lehetett másképp, annyira világos és egyértelmű. A tudatom viszont még mindig emészti, hogy ki voltam, mielőtt megszülettem '76-ban...egy önbizalomhiánytól szenvedő, magányos, szeretetre éhes lélek, akit a világ csodált...
Az utazás alatt végig biztonságban éreztem magam, tudtam, hogy szakértő kezek között vagyok, és izgalommal vártam, mi fog történni. Tudtam, hogy csak annyit fogok megtudni, amennyit megtudhatok, amennyit a lelkem látni enged.
Köszönöm ezt a csodálatos élményt! ❤
M"

"Az utazás óta sokkal energikusabbnak és életvidámabbnak érzem magam, és valahogy sokkal erősebb a hitem abban, hogy a középpontomban tudok maradni, ahol nyugalom van!"
Hálásan köszönöm! ❤
Ildikó"


"A reinkarnációs utaztatáson érzett, látott és hallott tapasztalataim elindítottak bennem valami csodálatos változást. Sok mindenre rávilágított és sok mindenben megerősített.
Egyre jobban vagyok nap, mint nap, ezért gyakran eszembe jutsz és tudom, hogy ezt nagyrészt Neked és a reinkarnációs meditációnak köszönhetem. Hála érte ezerszer is!
Sok gyógyítóval, jóssal és mesterrel találkoztam már, de te igazán hiteles és tehetséges vagy! Köszönöm!"
K. L.


"Eléggé izgultam az utaztatás előtt, de a közvetlenségedtől gyorsan feloldódtam.
Nagyon görcsös és feszengő vagyok, meglepetésemre mégis sikerült ellazulnom a meditáció során. Előző életbe nem, csak a gyermekkoromba sikerült utazni, hiszen a problémáim okai itt voltak elrejtve. Amint peregtek a képek kiskoromból, a családomról, eseményekről, emlékeztem mennyire szomorú voltam akkoriban, hiszen nagyon szegények voltunk, nem éreztem, hogy bárki is szeretne, és az iskolában is mindig csúfoltak. Az aranyfényben képes voltam olyan szeretettel átölelni a szüleimet, mint még soha, és éreztem végre az ő szeretetüket is. Férfi létemre sírtam a gyönyörűségtől, pedig már hosszú évek óta nem sikerült sírnom, még egy közeli családtag temetésén sem! Köszönöm az élményt és a segítséget! "
H. Viktor



"Azért próbáltam ki az utaztatást, mert egy régi szerelmemet képtelen voltam elengedni hosszú évek óta és ez egyre jobban nyomasztott. Láttam magunkat a meditáció során, eleinte nagyon távolságtartóak voltunk, de Szilvi szép lassan közel vezetett bennünket egymáshoz, majd beléptünk együtt egy arany színű fénybe, ahol hosszasan átöleltük egymást. Csodálatos volt, hihetetlen erőket és energiákat éreztem, folyt a könnyem közben és éreztem ahogy egy hatalmas fájdalom gombóc hagyja el a mellkasomat. A lelkünk üzeneteit közvetítettem és mélyen megértettem, hogy valójában nem tudunk senkit elveszíteni, hiszen a szeretet örökké és mindenen túl összeköt bennünket, elmondhatatlan élmény volt ezt átélni! Azóta szeretettel gondolok a fiúra és nem érzem már a sokáig cipelt fájdalmat vele kapcsolatban!! Nagyon köszönöm, csak ajánlani tudom mindenkinek!"
M. Anna


 "Már jó ideje szerettem volna kipróbálni a reinkarnációs visszavezetést, és nagyon örülök, hogy megtettem. Betekintettem több előző életembe is, nagyon érdekes volt magam más testekben és régi korokban látni. Megértettem mi a célom ebben az életemben, mi gátolt eddig és honnan eredt ez a probléma. Sikerült megbocsátanom régi énjeimnek és szeretettel átölelni őket. Azóta másként tekintek magamra és az egész életre, sokkal több a szeretet bennem, és ezt nagyon köszönöm Neked, igazán hálás vagyok!"
T. Bea


"Sok éve bennem volt már a vágy, hogy kipróbáljam a reinkarnációs utazást, de úgy tűnik most jött el az ideje. Félénk vagyok, távolságtartó, nehezen engedek magamhoz bárkit is, és ez a párkapcsolataimra nyomja rá legfőképpen a bélyeget. Mindent megtettem már, de képtelen voltam egy határnál tovább nyitni a szívem. Háromszor vettem részt reinkarnációs meditáción és kiderült, hogy több életemben hirtelen veszítettem el a nagy szerelmemet, és mindig megfogadtam, nem nyitok más felé, egyedül őt fogom szeretni örökké, majd tényleg egyedül éltem le az életeimet. Kiderült, hogy ez a nagy szerelem jelen van a mostani életemben is barátként. Egy ideje éreztük, hogy kezd kicsit több lenni, mint barátság, amitől megijedtem és megszakítottam vele a kapcsolatot. Az utaztatások hatására érezhetően sok blokktól szabadultam meg, egyre bátrabban merek nyitni az érzelmek és a barátom felé is, aminek ő különösen örül. Fura így "nagyban" átlátni és megérteni, hogy valójában tényleg nem veszíthetünk el senkit."
Sz. Kati

Az egyik legizgalmasabb utaztatásom egyenesen Mónika "tollából" 

  "El kellett telnie pár napnak, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat... A végtelen béke és nyugalom érzése, a volt életeim közel kerülése más emberré tett. Sok mindent megértettem a jelenlegi életemben. Megerősítésre került, hogy igenis tovább kell hallgatni a megérzésekre, mert azok visznek a helyes irányba."

Bejegyzés olvasása

Anett utazása - Első találkozás az ikerlánggal

Anett maga írta le találkozásunk történetét, felismeréseit és reinkarnációs utazásának tapasztalatait...:
 "Jött egy alak... egy férfi alak. Nem látszódott belőle semmi. Aztán hirtelen „fájni” kezdett a karom, erős bizsergést éreztem a nyakamban. Az alak szomorú volt. Éreztem. Nem akart beszélni velem, Szilvia tanácsára megfogtam a kezét, úgy megnyugodott. ..."
Bejegyzés olvasása
 

Letícia "Utaztam újra - de jó! :)" című tapasztalat megosztása 

"...  Az egész utazásban minden jó, de a legjobb a Fény. Ahogy pulzál, ahogy vezet, ahogy gyógyít az energiája, ahogy feltölt és hogy rájöttem a csatornára csatlakozni vezető nélkül, azt hiszem ez a Teljesség egy része. Már adni is merek belőle, vadidegeneken tesztelem, hogy hatok. ..."

Bejegyzés olvasása

 

Ildikó reinkarnációs utazása - Azok a régi horvát életek...és egy kis Atlantisz 

Ildikó írásban összegezte az utaztatásán tapasztaltakat:
"... Férjhez mentem és sok gyermekem született. Ott éltem a faluban a családommal, ahol felnőttem, és a gyógynövények ismerete által gyógyítottam a faluban élő embereket, ha hozzám fordultak segítségért.
Amikor járvány ütött ki a faluban, a férjemmel együtt igyekeztünk segíteni az embereknek, én a gyógyító tudásommal a betegeknek, ő pedig a családtagoknak szeretettel, megértéssel, támogatással.
...Úgy éreztem, az akkori férjem az elsődleges lelki társam, az ikerlelkem. ..."

Bejegyzés olvasása

 

Hajni utazása - huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése 

 ...na és egy kis galaktikus találkozás ;-) 

Hajni írásban összegezte tapasztalatait, a tartalomból:

 1822 - Miklós, a magyar huszár 

1600-as évek - "halálos szerelem"

1700-as évek - Életeken átívelő szerelem

 Betekintés Atlantiszba 

 Szellempuszi egy Hajnit "megszálló" lélektől, az ikertestvérétől :)

 Marek egy másik galaxisból, aki a bal vállamon "lakott"

Bejegyzés olvasása

 

Reinkarnációs utaztatásról információk és bejelentkezés:

>>IDE kattintva érhető el<<

 

DAISY: REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA:

>> IDE kattintva olvasható <<

Képek forrása: Pinterest

A színtér változik, a szereplő ugyanaz! - utazás az előző életekbe

(Az interjú megjelent a Fanny magazinban és az Astroneten)

Vajon valóban létezhet reinkarnáció? Hogyan nyilvánulhatnak meg az előző életekből hozott tapasztalatok a jelenben? Dr. Dankó Szilviával beszélgettünk! 

 
Fotó: Simonyi Szilvia

A reinkarnációs utaztatások tapasztalatai és saját tapasztalataim alapján, úgy látom, hogy szinte "minden" előző életekre utalhat, még ha ez furcsán is hangzik - kezdi a magyarázatot Dr. Dankó Szilvia, író, aki a személyes, spirituális tanácsadás mellett a hozzá fordulók reinkarnációs utazását is segíti. - Olyan, mintha életeink rengeteg énjéből lennénk összegyúrva.

- Hogy hogyan reagálunk egy adott helyzetre, mit vált ki belőlünk a környezetünk, a szeretteink, miért nehéz szeretni valakit, mást pedig miért könnyű elfogadnunk... - ezek gyökere általában megtalálható előző életekben.


Ugyanazok a körök

- Mintha csak ismételgetnénk ugyanazokat a köröket, csak más-más színdarabban és testben. Ahogy ránézünk egy emberre, már a tartásából, beszédéből, sőt arcvonásaiból is lehet következtetni előző életbeli szerepeire.

- A megmagyarázhatatlan vonzódás bizonyos kultúrákhoz, művészeti ágakhoz, stílusokhoz, országokhoz, városokhoz, nyelvekhez, számomra egyértelmű jelei annak, hogy az illetőnek már van "emléke" az adott témában egy-egy életből. A különleges félelmek is ugyanezekre az okokra vezethetőek vissza, persze még fontos vizsgálni a magzatkort és gyermekkort is.






Szeretet, béke, harmónia

- A reinkarnációs utazáshoz nem szükséges hipnózis, az általam alkalmazott technika például egy indiai technikán alapuló mélymeditációs módszer - folytatja a szakértő. - A kellemes, megnyugtató vezetett meditáció és indiai zene hatására az "utazó" ellazul, egyfajta elalvás előtti állapotba kerül, ahol az egó elcsendesedik, ezáltal könnyebben hozzáférhetünk a lélekhez, a tudatalattihoz. Eközben a megszokottnál is jobban kitágulnak és felerősödnek az érzékei, tehát az illető teljesen tudatában van a történéseknek.

- Az utazók úgy érzik, amit megtapasztalnak, az a valódi önmaguk, az a természetes állapotuk. A szeretet, béke, harmónia, öröm természetes velejárója ennek az állapotnak.

- A vezetett meditációnak egy szakaszánál én kérdezek, és onnantól az utazó mesél arról, mit lát, tapasztal és érez. Ekkor szoktam magam néha úgy érezni, mint egy nyomozó, amikor felgöngyölíti a történetet.


Megbocsátás: önmagunknak

- A meditáció során az jön elő, aminek elő kell jönnie, és amire az illető fel van készülve - magyarázza Szilvia. - Tudja bennünk a lélek, mit kell megmutatnia, min kell dolgoznunk. Az utazás során az utazó a látott életekből megértést, felismeréseket tud szerezni, amik segítik a jelenlegi élet problémáinak megértésében és megoldásában.

- Amikor szeretetteljes emlékekhez érünk, vagy épp fordítva, megrázóakhoz, akkor általában sírás formájában tör fel a "blokk", és minden egyes könnycseppel tisztul a lélek. A régi életbeli ént megnyugtatjuk, meggyógyítjuk. Tulajdonképpen az utazó önmagát oldja fel, önmagának egy sérült részét tölti fel szeretettel, önmagának bocsát meg.

- Különös és megdöbbentő volt összerakni azt a képet az utaztatások során tapasztaltak alapján, hogy valójában soha nem a másiknak kell megbocsátanunk, hanem önmagunknak.

 

Visszatérő konfliktusok

- Azokról az emberekről, akikre a jelen életben haragszunk, akik megsértettek, megaláztak, általában kiderül, hogy már előző életekben is ezt tették, és ezeknek a sérelme dolgozik bennünk. Az adott szereplő pedig addig bukkan fel újra és újra az életeinkben, amíg meg nem értjük a tanítását, és lelkünk haragtól árnyékos oldalát feltöltjük fénnyel, szeretettel.

- A sérelmezett, áldozat-szerepes életeknél azt szoktam kérni az utazótól, hogy nézze meg, mikor követett el ő is hasonlót. Mindig ott rejlik a dolgok mélyebb gyökere, önmagunkban... Legtöbben bűntudattal küzdenek tudat alatt, azok is, akik nem is gondolnák magukról.

- Ilyenkor ki kell békíteni az "utazót" régi életbeli önmagával, amihez el kell fogadnia rossz énjeit és hibáit is. Ettől a jelenlegi életében is jobban fogja szeretni önmagát és több lesz az "egészséges" önbizalma. 






Különleges energiák

- Gyakori a reinkarnációs meditációk alatt a különféle energiák érzékelése, színek, fények látása, angyalokkal vagy Felsőbb Énnel való kommunikáció, de például szokták érzékelni az utazók a leszületésre váró gyermekek lelkeit is - sorolja a szakember.
- Gyakoriak azok az esetek is, amikor az elhunyt szerettek, családtagok, szerelmek lelkei is eljönnek, hogy átadhassák üzeneteiket, kihasználva ezt a mélyebb és nyitottabb tudatállapotát az utazónak.


Dr. Dankó Szilvia
Interjú - Megjelent a Fanny magazinban és az Astroneten
Képek: Pinterest

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA - esetek, történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és BEJELENTKEZÉS:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Anett utazása - Első találkozás az ikerlánggal

 REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Anett utazása - Első találkozás az ikerlánggal

Anett maga írta le találkozásunk történetét, felismeréseit és reinkarnációs utazásának tapasztalatait, nagyon hálás vagyok érte, és azért is, hogy megoszthatom veletek. :) Íme:

"Hol is kezdjem?! Minden, ami miatt a Földre jöttünk okkal történt... minden, ami miatt itt vagyunk, azért van, hogy tanuljunk... tanuljunk elfogadni, befogadni, elengedni, türelmesnek lenni, bízni, hinni, hálásnak lenni ...stb. és legfőképpen szeretni.

Szeretet... szeretni önmagad, a családot, a párod, a hobbid, a munkád, az ételeket, a pénzt... szeretetet táplálni valaki vagy valami iránt, egyenlő a boldogság érzésével. És ez a legeslegfőbb feladata mindenkinek. Megtanulni a szeretetet adni és befogadni...ha erre képessé válunk, megnyílik előttünk a világ!

Dr. Dankó Szilvia munkásságára az interneten bukkantam rá.  Nem tagadom, mindig érdekeltek a spirituális, reinkarnációs írások, kicsit otthon érzem magam az angyalos témákban és hiszek a reinkarnációban. Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy bejelentkezzek hozzá egy reinkarnációs utaztatásra.

A Nővarázsló Műhelyben találkoztunk. Kellemes érzéssel töltött el a jelenléte. Megnyugtató, szeretetteljes energia árad belőle. Hangja lágy, kellemes. Ekkor már biztos voltam benne, hogy sokat fogok Tőle tanulni.

Szerettem volna tudni mindent, amit csak lehet. 

Angyalkártya „jóslással” kezdtük, mely abból állt, hogy a kártyákat, amik velem kapcsolatosan jöttek, kirakta, majd az azokhoz fűződő érzéseimet, történeteimet elmeséltem. Olyan lapokat kaptam, melyek mind-mind igazak az életemre. Közben Szilvia folyamatosan oldotta a bennem lévő feszültséget, mert kissé zárkózott vagyok, melyet Ő rögtön érzékelt. Számomra ez nagy segítség volt, ezért külön köszönet.

Miután megbeszéltük milyen félelmek, blokkok, sérelmek vannak bennem, elkezdtük az utazást. Lefeküdtem és kényelembe helyeztem magam. Ezalatt kellemes zene szólt. Közben Szilvia beszélt, adta az „instrukciókat”. Egyfajta ellazulás, kikapcsolódás volt számomra, aztán már „lebegtem”. Láttam magam, a szárnyaim, az 5 évvel ezelőtti énem és a gyermeki énem. Jó érzés volt.

Jött egy alak... egy férfi alak. Nem látszódott belőle semmi. Aztán hirtelen „fájni” kezdett a karom, erős bizsergést éreztem a nyakamban. Az alak szomorú volt. Éreztem. Nem akart beszélni velem, Szilvia tanácsára megfogtam a kezét, úgy megnyugodott. 

Tisztult az alak... a bal karja ki volt csavarodva, ezt éreztem. (Megj.: egy kocsmai verekedés során szerezte a sérülést)

A nyakában egy cápafog lógott zsinóron... és jött a kép... a cápafogas nyakláncot a fiával vette egy vásárban. 

Anyukája nincs a kisfiúnak. Már meghalt. 

Következő kép: a férfi vizes ruházza beteg felesége homlokát, a kisfiú itt 2 éves volt. A feleség meghalt, ez a férfi neveli a fiát, míg el nem viszik katonának, 6 évesen. 

Többet nem látta a fiát, egész életében szomorú volt, 72 éves koráig, míg meg nem halt. 

Majd halála után találkozott a feleségével és a fiával is a túlvilágon. Itt megkönnyebbültek mindannyian.

A férfi én voltam előző életemben (1800-as évek), a feleség pedig az ikerlángom.

 

(Szilvi megjegyzés: Anett olyan érzésekről számolt be, amilyenekről az ikerlángok szoktak, a legerősebb érzés, semmihez nem hasonlítható, legszorosabb összetartozás, egyek vagyunk, ő mindig velem van érzések, stb.. Itt az utazása alatt élte át ezt először. :)

 Mivel a régi férfi énje nagyon szomorú volt, ezért kértem Anettet nézzük meg mi történt a halála után, akartam, hogy újra átérezze a boldog találkozást szerelmével, az el nem múlást, majd pont emiatt át is vezettem a következő földi leszületésükig, amiről az alábbiakat írta...)

Ezután egy várandós nőként látom magam, boldogság érzés tölt el, mint amilyet talán még soha nem éreztem. Majd közeledik felém a férjem, aki kb. ugyanúgy néz ki, mint az a férfi, aki én voltam előtte az ezt megelőző életben. Szintén az ikerlángom. Ezután nem láttam már semmit, nem éreztem semmit előző életeimhez kapcsolódóan.

Szilvia végig folyamatosan kérdezett, mit látok, mit érzek, ki vagyok. Irányította az utazásom

(Megj.: Kértem Anettet ölelje meg, vigasztalja meg a korábbi szomorú férfi énjét, oldja fel a szenvedéseit, mutassa meg neki is a látottakat, az el nem múló boldogságukat a szerelmével, és hogy valójában nem tudja elveszíteni.. :) Sikerült a férfit megnyugtatni, megértette és mosolygott.:))

Szilvia következő kérése az volt, hogy nézzek végig magamon, látok-e sötét foltot (megj.: energetikai sérülések) a testem bármely részén. Természetesen alhas környékén volt egy nagy fekete folt. Hívtuk az őrangyalom. Megjelent női alakot öltve. Megkérdeztük mitől van, elmondta. Majd kértük, gyógyítsa meg. Nagy részét meggyógyította, a maradék rész pedig az én feladatom. 

Mindkét életben, amit láttam, az ikerlángommal voltam párkapcsolatban, és megéreztem, hogy ebben az életben ki az. 

(Szilvi megjegyzés: Felismerte az ikerláng energiáját, jelenlegi életében is jelen van a fiú, egy ismerőse, de soha nem nézett rá eddig "olyan" szemmel és szívvel. ;-))

Kedves Szilvia! Köszönöm neked ezt az élményt! Rengeteget tanultam Tőled! Biztos, hogy még találkozunk!

L.A. "

Megjegyzéseket írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Egy édesapa látogatása a Mennyből

 REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Egy édesapja látogatása a Mennyből - "Erika-anyu" utazása

Erika nemrég veszítette el kisfiát.

Annak reményében keresett meg, hátha az utaztatás által választ kap a kérdéseire: Vajon kisfia a halálával egy karmikus adósságot törlesztett? Ezt tényleg így tervezte, eddig akart élni?

A vezetett meditációnak  már a kezdeti szakaszán látszott Erika szemmozgásán, légzésén, hogy mélyebb állapotba került és az elme elcsendesülésének egyéb jelei is mutatkoztak. Ilyenkor a nyüzsgő "tér" hirtelen nagyon békéssé, kisimulttá válik. Számomra így érzékelhető.

A "mit látsz és tapasztalsz" kérdésekre azt válaszolta: " apukámat látom".
  Elmesélte, hogy már 5 éve meghalt az édesapja, és szerinte azonnal átkelhetett a Fénybe, mert halála óta egyszer sem érzékelték a jelenlétét, nem jelent meg álmokban sem. 
Apuka fiatalos megjelenése, a belőle áradó béke, bölcsesség és az arany színű szalaggal átkötött fehér ruhája is arra utalt, hogy a Fényen túlról érkezett Erikához látogatóba, de ezt meg is erősítette.

Mesélte, hogy az idő náluk teljesen máshogy telik. Olyan, mintha csak tegnap érkezett volna a túlvilágra.

Kérdeztük, most miért jött ide, mit szeretne mondani a lányának?
Látszott, hogy Erikát mélyen érinti a válasza: " hogy bocsáss meg magadnak!"

Kérdeztem miért mondhatja ezt az édesapja és Erika elmesélte, hogy nem volt éppen a legjobb a kapcsolatuk. Erika úgy érezte, többet kellett volna törődnie az édesapjával, és emiatt néha rátört a bűntudat.
Megnyugtatta lányát, hogy ő nem haragszik rá, teljesen megért mindent.
Erika is meg tudott bocsátani magának.

Kérdeztük apukát, várta-e valaki, amikor átkelt a Fénybe? Kiderült, az édesanyja várta, akivel ezután rendezték is földi "nézeteltéréseiket".

Erika fiával, Tomival beszélgetett a halálról még annak bekövetkezte előtt. Megegyeztek, hogy majd küld jeleket, ő pedig figyelmes lesz és észreveszi ezeket. Valóban küldte Tomi a jeleket halála óta, érzékelhető is volt a jelenléte, egészen kb. egy héttel ezelőttig. Erika úgy érzi azóta nincs itt, átkelhetett a Fénybe.

Megkérdeztük apukát, tud-e valamit Tomiról és meg tudja-e erősíteni, hogy valóban átkelt-e.
Megerősítette ezt az információt, sőt megmutatta Erikának, hogy ő várta Tomit a Fény bejáratánál, fogta a kezét és egy fényes alagútszerűségbe vezette.
Próbáltuk kideríteni mi történt azután, annyit tudtunk meg, hogy egy szobához hasonlatos helyiségbe került, ahol "átvizsgálták" és gyógyították a sérült "részeit". Most pihen.

Ők fent a "Mennyben" nem egy helyen vannak, más csoporthoz tartoznak.
Kérdeztem, ez olyan lélekcsaládos-lélekcsoportos dolog? :)
Mondta igen, Tomi fejlettebb lélek.
Kérdeztük tudunk-e vele is beszélni? Az a válasz érkezett, hogy nem, most hagyjuk pihenni, úgyis jön majd látogatóba. :)






Apuka kérésünkre megmutatta Erikának hol él, hol a kedvenc helye. Egy hangulatos kertet látott, padokkal.
Azt mondta, itt szokott pihenni és még nem tervez újbóli leszületést.

Halála óta nem volt még "lent" látogatóba, ez az első eset.
Kérdeztük honnan és mióta tudja, hogy most kellett jönnie, hogy most tud kapcsolatba lépni a lányával?
Kiderült, nem tudta előre, de amikor Erika érzékelése felerősödött elméjének elcsendesedésével, ő ezt megérezte és jött, hogy kihasználja az alkalmat. :)

További üzenete volt: "Figyelj jobban anyádra!" Erika értette miért kéri ezt.

Apuka szerint Tomi halálában nem volt semmiféle karmikus elégtétel, egyszerűen leszületése előtt így tervezte, ilyen rövid életet és ezt Erika-anyu is vállalta.
Az elmeséltek alapján szerintem Tomi egy idős, magas tudatosságú lélek lehet.
Most ennyi volt a dolga, a terve. Szeretett, tanított, ahogy teszi azóta is...


Meglepő és példaértékű Erika ereje, bölcsessége és hozzáállása is!
Minden tiszteletem érte! Sok erőt és kellemesebb pillanatokat kívánok neki!


Apropó kellemesebb pillanatok.
Kértem Erikát, próbálja meg érzékelni, hogy van-e leszületésre váró lélek maga körül.
Meglepődött, mert nemcsak hogy most érzékeli, hanem a fia halála óta, többször jutott eszébe egy újabb jövevény gondolata, amit nem is értett, hogyan lenne lehetséges, miért és amúgy is hány éves már.
Szerintem ezeket az újgenerációs gyermekeket ez nem zavarja :) , sőt valószínűleg igénylik az érettebb, kitisztultabb, magasabb rezgésű testet és energetikailag gyógyultabb "méhet".

Kisfiúnak érzékelhető a lélek és arra a kérdésre, hogy miért jött, azt válaszolta Erika-anyunak: "megvigasztalni".
Erika meghatódott és kicsordultak a könnyei...

Írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!