Az önismeret útja egyben a szeretni tudás elsajátításának útja is
Talán az emberi lét árnyoldalasabb pillanatait, negatív érzéseink széles skáláját nem szükséges bemutatni, biztosan mindenki találkozott már olyan érzésekkel, amelyekről azt gondolta, jobb lett volna nem átélni.
Tudatosságtól függően persze kisebb-nagyobb dolgokban hajlamosak vagyunk magunknak hazudni, vagy erősen elnyomni kellemetlenül fel-feltörő érzéseinket, hiszen legnehezebb az önmagunkkal való szembesülés, viszont egyszer eljön az a pont, amikor az önámítás már nem tartható fenn.
A Föld bolygón – mint emelt nehézségi fokozatú holografikus kiképzőpályán- alkotott legtöbb mesterséges vívmány sem lelki békénk és harmóniánk fenntartását igyekszik elősegíteni, még ha első ránézésre ezt az érzetet szeretné is ébreszteni.
A mozaikkockák apránként mindig a helyükre kerülnek és egyre több lépést teszünk meg a felejtés labirintusának kijárata felé…hiszen a fény vezet…elvezet odáig, ahol megértjük, hogy mi magunk vagyunk az a vezető, az a fény, nevezhetjük szeretet energiának is vagy tudatnak, Istennek…
Ahogyan MINDEN EGY, és ennek az egynek vagyunk részei, úgy mi is szeretet energiák, esszenciák vagyunk. Az önként vállalt felejtés burkának hatására gyakran elfelejtünk szeretni, vagyis gyakran leválasztjuk magunkat a Forrásról.
Képzeljünk el egy skálát, jelképezze ezt egy fa, ami a végtelenbe vezet. A szeretni tudásunk is egyre erősebb a skálán felfelé haladva.
Szeretni tudásunk növekedésével rezgésszintünk is arányosan növekszik, hiszen ez is EGY.
A magasból jobban át lehet látni a terepet, így a fán felfelé haladva a tudatosságunk is növekszik, látásunk és érzékelésünk kitágul, elfeledett képességeink megmutatkoznak, a lélek egyre inkább átlátja az őt körülvevő valóságot, vagyis egyre inkább kezd emlékezni legmélyebb önvalójára.
Ugyanezt a skálát nevezik hangulati skálának is, melynek egyes szintjein jól behatárolhatóak a hozzájuk tartozó emberi hangulatok, érzések, törvényszerűen.
Amikor félünk, akkor elfelejtünk szeretni, szívvel látni és csak a fa aljánál kuporgunk.
A félelemből felrugaszkodva, végigjárjuk a még félelmekből eredő, de már egyre szívnyitogatóbb emberi érzések színes kavalkádját, kapunk közben jó néhány pofont, majd eljön az idő, mikor pofonok helyett sűrűsödő felismeréseket és tisztuló kommunikációt tapasztalunk lelkünktől, megtanulunk együttműködni vele, vagyis megtanulunk egyre tartósabban rákapcsolódni a Forrásra = megtanulunk szeretni.
Talán amikor megértjük és megéljük, hogy minden EGY, akkor már a fa tetején csücsülhetünk, itt lehet a feltétel nélküli szeretet birodalma.
Gondolatok megtisztítása
Ha elhatároztuk, hogy elég volt az egy helyben toporgásból, önsajnálatból, és kínlódásból, akkor merítsünk nagy erőt a mélyből, mert ott van bennünk, majd legyünk kitartóak és türelmesek önmagunkkal szemben a gondolatok figyelésének és megtisztításának folyamatában.
Elsőként kezdjük el figyelni, felfedezni és tudatosítani a negatív érzéseket keltő gondolatokat.
Ebben az esetben is gyakorlat teszi a mestert, vagyis minél többször fogunk ilyen ön-fogócskába, annál megdöbbentőbb és egyre több felfedezést tehetünk önmagunkkal kapcsolatban…talán létezik egy határvonal, aminek elérésekor legszívesebben térdre borulva mutatkoznánk be új Énünknek?
Az emelkedési folyamat során egyre gyorsabban ismerjük fel az energia-rabló gondolatokat, a mögöttük rejlő okokat, az egó játékait, az eltérítő szokásokat, programokat, rögzüléseket, családi mintákat, megtanuljuk elkülöníteni az egó és a felsőbb én szavait, megtanulunk önmagunk külső szemlélőjévé válni. Mikor eggyé válunk önmagunk külső szemlélőjével, akkor vagyunk igazán önmagunk. Innen nézve meglepő felfedezés, mekkora burokba voltunk azelőtt csomagolva.
A türelem azért sem árt, mert ez egy nagyon hosszú és összetett folyamat, lehet százszor is belehalunk és ezerszer legyőzzük magunkat, miközben igazán megismerjük, ki is az az ÉN. Erről szólnak testet öltött leszületéseink, ezt a folyamatot szerettük volna végigjárni, megtapasztalni és többé válni általa.
A végtelenben vibráló fa tetejéről lepottyantunk a földre és most megtanulunk visszamászni oda.
“A pozitív gondolkodás tehát azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.” (Kurt Tepperwein)
Tanulj meg pozitívan gondolkodni, használd hozzá a képzelőerőd!
A képzelőerőnek bizonyítottan valódi teremtő ereje van.
A gondolat a vonzás kozmikus törvényének engedelmeskedve működik, így az általuk keltett rezgések hatással vannak a környezetünk rezgéseire is. Ha tehát valamit elég erősen vizualizálunk, az megjelenik a térben is, először csak az asztrális síkon, majd előbb-utóbb a fizikai síkon is, ha nagy erőt adtunk neki.
Isten a saját képére teremtette az embert, tehát teremtőképességgel rendelkezünk, amivel a szó legteljesebb értelmében átalakíthatjuk a környezetünket, sőt az egész életünket is.
Mindezek alátámasztására rendelkezésre állnak bőven pszichológiai kísérletek, érdekesebbnél érdekesebb kvantumfizikai kutatások, de pl. a Placebo hatás is vélhetően a gondolat és a hitté formálódott gondolatok erejének köszönheti működését.
Miért fontos a szeretetre gondolni és koncentrálni?
Mert ez az egyetlen út Önmagunkhoz, Felsőbb Énünkhöz, és ez a kollektíven vállalt feladatunk, hozzásegíteni és elvezetni egymást egyre erősödő szeretni tudó képességünkhöz.
Szeretni nem csak fejben, hanem szívfacsaró gyönyörrel, minden irányba, mindenki felé…önmagunk irányába ugyanúgy.
Tapasztalataim szerint nem csak egy boldogabb, letisztultabb és erősebb Én-t kapunk, hanem egy megújult testet is, akivel egyre jobban tudunk kommunikálni a szeretet nyelvén. Megújuló DNS-ünk felszínre hozza rejtett ősi erőnket és képességeinket, miközben az EGÉSZségünkre is kedvező hatással van. Testi energiánk, életörömünk, frekvenciánk, rezgésünk folyamatosan emelkedik, tudatunk tágul.
Legfőbb és legfontosabb elősegítője a szeretet érzése és fenntartása magunkban. Talán annyira nehéz, amennyire annak hangzik, vagy esetleg annyira könnyű…akarni kell…nagyon…és kitartóan.
Kénytelenek vagyunk megtanulni önmagunkat felvidítani és harmóniába hozni, ha csak nem akarjuk, hogy mindig külső tényezők, történések és mások áldozatainak érezzük magunkat.
“A szeretet érzete végtelen, a leghosszabb út oda egyben a legrövidebb is, és akármennyire változó, épp úgy állandó is.”
Daisy
Pont úgy kell magunkban felhergelni a szeretetet, mint ahogy korábban idegből, indulatból, dühből hergeltük magunkat. Mi történt eközben? Pörgettük magunkban sérelmeinket, negatív gondolatainkat hagytuk cikázni, amelyeknek a képzelet szabott csak határt. Jelen esetben a negatív gondolatokat pozitívakra cseréljük, ezért nem feldühítjük magunkat, hanem felboldogítjuk.
Talán eleinte furcsának és erőltetettnek tűnhet, hogy pozitív gondolatokkal tuningoljuk magunkat, de tényleg hatásos. Nagy segítséget nyújthatnak ebben a különféle irányított meditációs hanganyagok.
Próbáljuk meg új szokásként fenntartani magunkban a pozitív gondolkodást azzal, hogy igyekszünk mindenben a szépet és a jót látni, még ha elsőre elképzelhetetlennek is tűnik. Minden éremnek két oldala van, így minden dologban, történésben és minden emberben fel lehet fedezni a fényes oldalt. Valójában a te döntésed, hogy az árnyoldalt figyeled-e, vagy megkeresed a Napot a felhők mögött. Van, hogy néha elidőzünk vele, mire sikerül meglátni, de legalább keressük, vagyis egy olyan úton teszünk meg lépéseket, amely út talán még a végcélnál is fontosabb.
Az elfogadás sokat segíthet, és ez önmagunkra is vonatkozik. Elfogadással, tisztelettel, megértéssel, türelemmel kellene magunkra tekintenünk, ami erősödő és egómentes, tiszta önszeretetté gerjed, egészséges önbizalommal, majd végül határtalan szerelemmé alakul.
A feltétel nélküli szeretet birodalmában a szeretet annyira erős, hogy az inkább már szerelem, ami mindig is bennünk volt, mert egyek vagyunk vele. Néha érkeznek az életünkbe lelkek, akik erre emlékeztetnek azzal, hogy kitükrözik belőlünk, ilyenkor mondjuk: szerelmes vagyok.
Daisy
Szeretetre hergelés gyakorlata
Gondoljunk erősen valamire vagy valakire, amit vagy akit nagyon szeretünk, próbáljuk ezt szívvel átérezni, összpontosítva.
Azt hinnénk, hogy ez az érzés kimerült önmagában, szeretek, imádok…érzem…tudom, jó érzéssel tölt el, ennyi és kész….ám ez ennél jóval több, végtelenségig növelhető és fokozható: mégpedig az akaratunkkal (teremtő szándék) , hitünkkel, szépnek látásunkkal, pozitív gondolatokkal.
Boncolgassuk ki magunkban, hogyan szeretünk, hol, hogyan írnánk le az érzést, milyennek látjuk, ízleljük, hogyan tapasztaljuk, merüljünk el a szeretetben.
Ha esetleg nem sikerül érezni a növelést, vagy bármiféle blokkba ütközünk, vagy egyéb vélt kudarcot vallunk, akkor is próbáljuk fenntartani az önmagunkkal szeretettel és megértéssel bánás művészetét, tekintsünk önmagunkra úgy, mint legjobb diákunkra és legjobb barátunkra.
Egyre többször fog sikerülni és egyre tovább tart. Azon kapjuk magunkat, hogy nem unatkozunk, nincs hiányérzetünk, hiszen amikor sikeresen fenntartjuk ezt az állapotot, a teljesség érhető el, ahol minden tökéletes és valahogy nem kérdés, hogy mit kellene tenni.
Nem sajnálhatjuk az időt és lehetőséget magunktól, hogy magunkkal törődjünk, és magunkat szeressük. Nem önzőség ez, hiszen amíg nem megy úgy igazán, addig mások sem fognak bennünket annyira szeretni, mint ahogy szeretnénk. Amikor úgy érezzük nem szeretnek bennünket, akkor bekapcsolhatott valami félelem program és visszapottyantunk a fa alsó ágaira.
Minden nehéznek tűnő helyzetben keressük a szépet, hiszen valamiért kaptuk, valamit meg akar tanítani az önmagunk felé vezető úton, tehát értünk van és azért, hogy jobb legyen. Már az ok keresése és megértése is egy szép dolog.
Ha mindeközben még hálát is tudunk érezni, akkor nagyot ugrunk előre a játékban, hiszen a hála egy nagyon erős szeretet – tuning.
Kellemes utat és gyakorlást kívánok az önismeret útján… a szeretni tudás növelésének labirintusában.
“A gyengeség nem természete a lelkednek, hanem szerzett tulajdonsága. Negatív érzések, gondolatok és lustaság eredménye. Amikor “elhagyod magad”. Igazi természeted isteni és erős. Erre akkor döbbensz rá, amikor “erőt veszel magadon”.”
Müller Péter
Talán nincs is semmi meglepő ebben a sokatmondó jókívánságban:
Az Erő legyen Veled!
Írta:
Daisy
Megjelent:
Szabadon Ébredők
Várlak szeretettel a következő programokon és konzultációs napokon:
TOVÁBBI ÍRÁSAIM A TÉMÁBAN:
Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
