A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ikerláng. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ikerláng. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. február 18.

"Ikerláng vers"





Érzem, ha rám gondolsz...
akkor a szereteted új világot ébreszt
bent és kint,
érzem, látom, hallom, tudom...
Új és régi ízek ébredeznek,
találkoznak és összeforrnak.
Ízek, hangok, érzések,
lelkünk dallamos kavalkádja,
mindegy is, 
hisz a mindenség érzései.

Harsonák zengnek,
húrok egyre mélyebben pendülnek,
vinnének, hoznának, ölelnének...

Ha bezárom szívem,
magam is börtönbe zárom,
ha kinyitom szívem,
a szerelem végtelen börtönében
átégetem a sötétséget,
egy olyan szerelemért,
ami enyhíti a szerelmek gyötrelmeit.

Hallanál,
ha emlékeznél, hogy látni akarsz,
úgy igazán,
de amíg félsz magadtól,
én sem költözhetek beléd,
mint örökké ragyogó Holdfény,
hisz árnyékok tarkítják Napod sugarait.


Te égig érsz bennem,
ezáltal én is érinthetem a végtelent.
Hagyd ragyogni a Napot magadban,
hogy magasra tudjak ugrani.

Lehet minden ott végződött,
ahol Te elkezdődtél,
de tudom, soha nem ért véget...
hisz ez a mi mesénk,
küzdelmes, hosszú,
viharos és napsütéses,
örök, végtelen, 
mi minden pillanatban véget is ér,
hogy újjászülethessen.

Szeretlek, mindig is így volt ez,
hiszen más sosem létezett,
csak Mi,
az EGY és ÖRÖK..
Szivárvány fények
angyal szárnyakkal...
Fájhatna ez,
de már nem engedem.
Emlékezni akarok
A szemed tükrében..
és azon túl is ...

Daisy (2015)




Képek: Pinterest

Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

2017. október 18.

Ikerláng Sellőmese




Ikerláng Sellőmese



A legtisztább és legmélyebb tengerek mélyén élt boldogan egy sellőlány, Liána szüleivel és két lánytestvérével egy mélytengeri barlangban…csodaszép, idilli környezetben, egy Idon nevű városkában, Atlantisz külterületén.

Egy napon épp kirándulást tettek testvéreivel, hogy felfedezzék a távoli vizeket, a megszokott tiltások ellenére is, titokban...
Mikor már túlhaladták a város tiltott határait, úgy gondolták, megpihennek egy közeli sziget sziklás partjainál és élvezik a szabadságot, a napsütést, ha csak rövid időre is, de tudva, hogy titkuk, csak az övék marad és ezt már senki nem veheti el tőlük.
Gyönyörködtek a szigetet körülvevő erdőben, gyönyörű fákban és virágos rétekben, ahol tudták, hogy csak álmaikban járhatnának. Arról álmodoztak, milyen érzés lehet elhagyni a szigetet és sellőtestüket elhagyva lélekben átrepülni, bejárni a vidéket...hogy milyen lehet érezni a virágok illatát, megölelni a fákat és lefeküdni a réten, érezni a friss fű illatát szabadabban, mint bármikor...
Mély lelki tudományaikat hasznosítva egy meditációt végeztek, ahol megpróbálták mindezt átélni, korlátaikat túllépni és még szabadabban szárnyalni, mint valaha…de egyszer csak egy idegen és furcsa zaj ébresztette őket…

A szigeten hatalmas szárnyú és emberi testű férfiak pihentek meg lovaikkal, akik nem vették észre Liánát és testvéreit. Ők csak kíváncsian és kissé megijedve a sziklák mögé rejtőzve figyelték a szárnyas lovagokat, amint lovaikat itatják és megpihennek a réten.
Vezérük kitűnt a többi közül még hatalmasabb szárnyai és sugárzó lelki fénye által.
Liána testvérei kuncogtak meglepettségükben és csodálkozásukban, de ő maga nem volt képes másra, mint hogy meredten bámulja a vezér szárnyas lovagot, aki épp félrevonult a többiektől és a vízből tükréből szivárványt varázsolt maga köré...mélyen önmagában és szivárvány világában megpihenve, lehunyt szemmel…






Ahogy telt az idő, a lányok egyre inkább sürgető szükségét érezték a hazatérésnek, de Liána képtelen volt megmozdulni, egyre csak a lovagot csodálta, szivárványlelkével szinte összeolvadva a távolból... titokban… elbűvölve…
Minden kérés ellenére maradni akart.
Kötelességtudó testvérei útnak indultak, kérlelve Liánát, hogy siessen utánuk, aki erre ígéretet is tett.
Csak nézte a férfit és egyre mélyebben átérezte annak varázslatát, a kíváncsiság és vágy hajtotta, mintha testében és szívében egy mágnes éledt volna fel, ezért képtelen volt elindulni, ehelyett inkább úgy döntött, a víz alá merülve elhagyja a védelmező sziklákat és a lovag közelébe férkőzik.
Hosszasan csak nézte a víz alól, míg ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megmutassa magát…lesz, ami lesz alapon, persze megijeszteni sem szerette volna a férfit…aki távol volt a többiektől, így nem láthatták az ő felbukkanását sem, de sajnos még a lovag sem látta, hiszem behunyt szemmel összeolvadva úszott a végtelenben...
Liána lelke szinte visított a lovag pillantásáért, miközben rettegett is, mi lesz, ha véletlen ez megtörténik.

Szólni nem mert, csak hosszasan nézte őt, de úgy tűnt a lovag elveszett a szivárványködben. Liána hirtelen észbe kapott, ráeszmélt, hogy talán veszélyes butaságot csinál és reményvesztetten elhatározta, útnak indul ő is haza...szívében furcsa…ismeretlen érzésekkel...
Uszonyának csobbanása visszahozta a "valóságba" a férfit, aki nem is tudta mit hallhatott, csak figyelt, hátha megpillantja a hang okozóját...
Liána elindult hazafelé a víz alatt, de szíve nem engedte néhány méternél tovább, ezért újra felbukkant a víz felszínén, hogy még egyszer láthassa a lovagot.
Mikor felnézett, pillantása épp összetalálkozott a férfiéval…dermedten nézett rá, ahogy a lovag is…hosszú percek teltek el így…mintha a mágnes egyre jobban vonzotta volna a férfihoz, ezért nagyon lassan egy kicsit mindig közelebb úszott hozzá.
Érezte, hogy a lovag kíváncsian és elvarázsolva várja közeledtét, és ő nem is tehetett mást...  egyre csak közelített felé… majd mikor már csak egy méternyire volt a lovagtól, megállt...
Mélyen elvesztek egymás tekintetében…egymás lelkét csodálva... hosszú perceken át…szólni sem tudtak volna, nem is akartak…, a pillantásukban több volt minden szónál, érezték, hogy lelkük összefonódik, szinte eggyé válik a közeli távolból…szavak nélkül..

A végtelen mély perceket égi ágyúk dörrenése szakította meg, amelyek indulásra szólították a lovagot, ezért visszaröppent a többiekhez és tovább vágtattak lovaikkal.
Az indulás előtt még egy mély pillantást vetett Lianára, amiben mintha ismét eggyéfonódott volna lelkük…talán örökké..
Liána onnantól soha többé nem tudta kitörölni szívéből a vágyat, a hiányt. A lovag szivárványfénye örökké szívébe költözött, örökké részévé vált, így élt ő még sok sok éven át a vizek mélyén, majd felhők és szivárványok hullámán…várva..hogy talán egyszer ..valamikor…majd újra láthatja…és talán majd egyszer a szárnyas lovag karjaiba zárva úszhatnak a szivárványfény végtelen tengerén…   

Írta: Dr. Dankó Szilvia - Daisy
(2014)
Képek: Pinterest




Az oldal írott tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

2017. szeptember 28.

Az egyik legizgalmasabb utaztatásom egyenesen Mónika "tollából"







REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Az egyik legizgalmasabb utaztatásom egyenesen Mónika "tollából"...


G. Mónika reinkarnációs utazáson vett részt nálam és azt kell mondanom, igencsak "ügyes" utazó volt, nagyon mély tudatállapotba került.
Tapasztalásait, utazásának történetét ő maga írta le, de nem is akárhogy!! :) Mint egy igazi írónő! Nagyon köszönöm! :)
Az utazásunk előtti beszélgetés és angyalkártyázás során is többször javasolták az angyalai, hogy ÍRJON!
Gratulálok az összefoglalójához és továbbra is biztatnám, hogy éljen ezzel a tehetségével! :)
Köszönöm neki ezt a kalandos utazást, számomra is az egyik legsokkolóbb utaztatás volt, persze pozitív értelemben! :)
A Felsőbb Énjétől és Angyalaitól rengeteg "univerzális" információt megtudtunk: pl. többek között a dimenziókkal, Felsőbb és alsóbb! énjeink rétegződésével, az újgenerációs lelkekkel, gyermekekkel és állatkénti testet öltésekkel kapcsolatban is. 
Összefoglalójában ezek a részek nem szerepelnek hosszasan, igyekszem majd egy későbbi írásomban közzétenni. :)


Íme Mónika élménybeszámolója: 




"Sosem álltam szkeptikusan a spiritualitáshoz, bár voltak időszakok az életemben, amikor inkább a tények és adatok, az objektív elemzések szerint hoztam döntéseket, nem pedig a megérzéseimre hallgatva. Aztán történt egy esemény az életemben, konkrétan nem is az enyémben, hanem a férjemében, ami nem hogy kinyitott volna egy ajtót, hanem páros lábbal berúgta. Mindig is éreztem, hogy van valami kapcsolatom egy olyan világgal/energiamezővel, vagy inkább nevezzük másik oldalnak, ami nem mindenkinek van. Főleg érzések, benyomások, megérzések mentén, bár amikor történtek a családban halálesetek, akkor mindig felerősödött – ez így visszatekintve nyert csak értelmet.

Idén júliusban meghalt a férjem nagymamája, pont azon a napon, amikor egy ázott, rettegő kutyát szedtem fel a szakadó esőben, és vittem haza. A férjem így kapott egy segítségre szoruló lelket a másik helyett, akit épp elveszített. Onnantól több éjszakán át felkeltem, és mintha mély vízben lennék, úgy éreztem magam. Nem fuldoklás, nem pánik, csak a békés, kicsit homályos lebegés. A férjem irányába elnézve láttam, hogy körülötte hullámzik a tér. Megtörölgettem a szemem, hátha még benne van az álom és csak rosszul látok, egyébként is sötét van, de csak ott volt körülötte az a hullámzás. Ez így ment sok éjszakán keresztül. Akkor jött a gondolat, vagyis inkább hívás, hogy pillantsunk bele az előző életekbe, mert lehet ott valami, amit most tudnom kell.

A körülöttem lévő lelkeket általában érzékelem, ha éppen meglátogat valaki – legújabban egy kislány lelke vár a bejáratnál, és szeretne jönni. Én pedig szerettem volna tudni, hogy ki ő és miért most.

Szilvit egészen érdekes módon találtam meg, ugyanis elsőre nem hozzá akartam bejelentkezni, akihez viszont szerettem volna, az nem vette fel, nem hívott vissza, nem írt vissza. Aztán jött Szilvi. A leírásából tudtam, hogy hozzá kell mennem, hiszen ugyanolyan ‘pályaelhagyó’, mint én. Egy hétköznapi állásból lépett ki egy nem hétköznapi felé, amiért őszintén tisztelem és hihetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot. Tudtam, hogy ő megérti, hogy miért vagyok ott, hogy én még nem szakadtam le teljesen a világról, amit láttatni akarnak velünk, amiben esetemben még van helye félelemnek a bizonytalanságtól, fenntartásoknak, megkérdőjelezésnek, stb. A Szilvivel való utazás után ezek eltűntek és bizonyosságot szereztem arról, hogy az élet több, mint amit fizikálisan látunk. Adalék az isteni híváshoz, hogy hetekkel előtte már pávákat rajzolgattam, majd utána láttam meg, hogy helyileg a Páva utcába megyek, hogy megváltozzon az életem

Normál esetben halál ideges lettem volna, mert ismeretlen helyre megyek, ismeretlen embernek adom át a kontrollt az agyam felett, de annyira húzott valami és annyira vártam, hogy átnézhessek a másik oldalra, hogy egyszerűen csak izgatott voltam. Amikor Szilvivel találkoztam olyan volt, mintha ezer éve ismerném. Ő nem úgy nézett rám, mint az emberek többsége, amikor a spirituális tapasztalásokról beszélek, mint egy hülye, akire azonnal rá kell adni a muszájkabátot, hanem értette és megértette – ettől egy amolyan hazaérkezés érzésem volt, ami ritkán van, esetleg csak a hullámzós álmaimban.

Az utazástól, főleg az ellazulós résztől kicsit tartottam, hogy hogy fog menni. Nehezen meditálok, leginkább csak a víz alatt tudok annyira kikapcsolni agyilag, hogy el tudjak csendesedni. Szilvi ügyesen vezetett lefelé a mélyére, én közben meg hülye módon képeket vártam megjelenni, de helyette csak érzések voltak, amikre eleinte nem akartam hallgatni, mert azt hittem csak az agyam szórakozik velem, de valami erő Szilvi irányából konkrétan fejbe vágott, hogy ‘higgy annak, amit érzel!’

Ekkor zuhantam bele a jelenlegi életem előtti életembe.


Tom

Csak az eget láttam és nem tudtam eldönteni, hogy repülök, vagy mi van. A távolban egy férfit láttam egy sziklaormon, lejjebb fenyőfák voltak. Amerikára tippeltem, lehetett Kanada is. 100-200 évvel ezelőtt, bár a környezetből nem tudtam volna megállapítani, inkább a fickó ruházatából gondoltam. Kockás, kifakult ing, barna nadrág, szakáll, végtelenül szomorú szemek. 
Nem értettem, hogy ő most hogy jön a képbe, próbáltam közelebb menni, de egészen közel nem tudtam. 
Akkor láttam, hogy épp repülök. Madár vagyok? Az hogy lehet? 

Kicsit visszább mentünk az időben, hogy mi is történik itt pontosan, majd egyszercsak behuppantam egy erdei házikóba, ahol ott a szakállas fickó, aki az apám. Én Tom vagyok, 5-6 éves, szőke, kék szemű kisfiú. 
Anyám nincs – elment, de nem is hagyott bennem mély nyomokat, nem hiányzott. Nagyon szerettem apámat, mindenhova vele akartam menni, de ő kijelentette, hogy vadászni nem mehetek vele, mert veszélyes, ezért rendszerint olyankor otthon maradtam. Egyszer viszont nagyon akartam vele menni, ezért mikor elindult, én utána surrantam. Az erdőben hamar elvesztettem a nyomát, és lezuhantam egy szakadékba. 
Láttam kívülről Tomot, ahogy össze van törve az arca és élettelenül fekszik a sziklákon. A lelkem megpróbált visszatérni bele, nyugtalan volt, apámra gondoltam. 
Kérdezte Szilvi, hogy látok-e fényt, de nem láttam sehol. Láttam apámat, ahogy az ösvényen nem messze a testemtől hazafelé tart, és talál egy sastojást, amit el is tett – nekem akarta adni. Próbáltam jelezni neki, hogy keressen meg, de nem látott. 
Hazáig követtem, ahol láttam őt, ahogy engem keres, kiabál utánam, de sehol nem talált. Láttam, ahogy kétségbe esik, ahogy üvöltve sír az asztalnál, hiszen ott álltam mögötte, de mintha egy üvegfal lett volna közöttünk. 
Földhöz akarta vágni a tojást, de végül nem tette – a következő érzés/kép az, hogy a tenyerében vagyok, ahogy kikelek a tojásból. 
Szilvi kérdezte, hogy az apám jelen van-e ebben az életemben, én pedig a nagybátyámat tudtam megnevezni, aki sajnos már évekkel ezelőtt meghalt. A szakálla és a szomorkás szemeit már-már elfelejtettem az idők során, de olyan tisztán volt ott előttem az emléke, hogy szinte meg tudtam volna érinteni. 
Apám elengedett idővel, de én visszajártam hozzá néha. Láttam őt megöregedni, de madárként a tudatosság csak egy szűk rés volt egy óriási ajtón. 
Ezen életbeli második halálom körülményei nem olyan világosak, mint Tomé voltak, egyszercsak már nem voltam.






Sötét középkor

Hirtelen zökkentem át az azelőtti életbe, szinte nem is volt átmenet. Próbáltunk a köztes időben kicsit nézelődni, de inkább csak homály volt. Kerestünk ott más lelkeket, de csak ködben bolyongó alakokat láttam, majd jöttek az érzésemlékek.

 

Szürke, párás, esős idő, a sárban térdelek, kéregetek. Szegény vagyok, öreg vagyok, megvetés övez. 
Kicsit korábbra tekerve kiderül, hogy 40-es éveimben járok, javasasszony vagyok. Sokféle bajt gyógyítok, de a ‘specialitásom’ a magzatok elhajtása szolgálólányoknál főleg. 
A házamnak jellegzetes szaga van a száradó gyógynövényektől és illóolajoktól. A ‘rendelőm’ egy elfüggönyözött szobában van, ahol egy asszony épp vajúdik, de a gyerek elakadt. Arra gondoltam, hogy két magzatát már elhajtottam, és mondtam neki, hogy ne tartsa meg ezt, nem lesz jó vége, de nem hallgatott rám, ki akarta hordani, meg akarta szülni. A földesurától van, azt gondolta, hogy ezzel a gyerekkel kivívhat magának valami járandóságot, biztosíthatja a jövőjét. 
Tennem kellett valamit, mert tudtam, hogy így mindketten meg fognak halni, így egy fogóval széttörtem a csecsemő koponyáját és kirángattam. Ott volt a kezemben a véres, összetört fejű gyerek, az anyja ordítozott velem, elhordott mindennek. Ő túlélte, a gyermeke nem. Akkor arra gondoltam, hogy talán hagyni kellett volna mindkettőt, vagy úgy kellett volna megoldani, hogy inkább a gyerek élje túl – császármetszés, mint olyan, még nem volt ismert gyakorlat. Az asszony beköpött a földesúrnál, hogy passzióból csecsemőket ölök, ő pedig azt mondta, hogy vagy eltakarodom családostul – ekkor láttam, hogy van három gyerekem és egy férjem – vagy megölet mindannyiunkat, így hát elmentünk. 
A férjem nem tudott együtt élni a szégyennel, így elzavart otthonról, azt mondta, sose térjek vissza. El sem tudtam köszönni a gyerekeimtől. Onnantól leginkább az utcán éltem kéregetésből, így öregedtem meg. A halálomig nem mentünk el, de értelmetlen is lett volna.
Kérdezte Szilvi, hogy azt az asszonyt felismerem-e a jelenlegi életemben – felismertem, az anyósom az, hasonló áldott lélek. És a mostani két gyerekem, az az akkori két gyerekem. Kérdezte, hogy hol van a harmadik? Mondtam neki, hogy a harmadik gyerek – egy kislány – jönni szeretne.



A harmadik

Kérdezte Szilvi, hogy mikor jelent meg? Mondtam, hogy körülbelül egy éve itt van velem. Most is itt ül a jobb oldalamon, néha énekelget. Belementünk kicsit jobban, hogy ő ki volt előzőleg, hogyan került ide, stb. 
Egy északi ország jelent meg előttem és egy idős nő, akinek kedves, mosolygós szeme volt és tavaly halt meg. Az érdekesség ebben, hogy tavaly január környékén egy erős hívás jelentkezett a semmiből, hogy elmenjek Norvégiába, Alesundba. Sosem hallottam azelőtt erről a helyről, csak nézegettem az északi országokat, mert menni akartam. Elmentem Alesundba, csodálatos volt. Úgy mentem oda, hogy ott valamit találni fogok. 
Szilvi szerint lehet, hogy elsétáltunk egymás mellett az utcán. Lehet. Lehet, hogy a lélek így választott ki engem.

Odaát

Meghívtuk az angyalomat. A legszebb kékség jelent meg előttem, a tengerek türkize, az esteledő égbolt és a füst keveréke volt. Sem férfi, sem nő – egy gomolygó tömeg, aki előlépett végre a háttérből, noha tudtam, hogy mindig is ott volt. Az első benyomásom az volt róla, hogy marha jó humora van, és bár nem volt kivehető az arca, néha arcokat vágott. Nem volt lepel, sem Krisztusi szakáll, sem cizellált körmondatok, egyszerűen fogta az irányítást, hátratolta az egót és beült a székébe. Szilvi elkezdett kérdezősködni egy kicsit a világmindenségről, a feladatainkról itt a földön, stb...és ő türelmesen válaszolgatott rajtam keresztül. A lelkek körforgását inkább egy képen keresztül próbálta meg láttatni, amihez az én verbális képességeim oltári kevésnek bizonyultak. Rövid időre bepillantást adott egy lehetséges jövőbe, ha a képességeinket nem fordítjuk valami hasznosra – arra, amire adatott.






Ikerláng

Mivel a férjemmel keresztülmentünk pár nagy mélységen, szerettem volna megnézni, hogy találkoztunk-e valamelyik életünkben korábban. Ekkor már fáradtam és a kék gomolyag is kezdett hátrálni – úgy érezte, lassan elég lesz ennyi. Elég gyorsan belehuppantam egy afrikai jelenetbe. A korszakot nagyon nehéz megállapítani, nincs a környéken semmi, amiből tudnám, a törzs pedig nem használ semmiféle időszámítást. 
Sok a kecske, sátraink vannak, alapvetően békésen élünk. 8 hónapos terhes vagyok, látom a hasamat, és ahogy felnézek, látom a férjemet. Éjsötét a bőre, de ragyognak a szemei. Fogom az arcát, és azt remélem, hogy itt marad még, míg megszületik a fia. Aztán elmegy valahova harcolni, valami hódítók ellen. Csak nyilai és falándzsája van, esélye szinte semmi. Soha nem tér vissza hozzám. 
Fiatal vagyok még, megszületik a fiam, haragszom a világra. Várom őt, de nem jön, majd elengedem, mert a lelkem mélyén tudom, hogy már meghalt. Hiszen ha élne, visszajönne hozzám. 
Egész hátralévő életemben egyedül élek, sosem lesz másik társam. Eleinte türelmetlenül várom az életem végén, többször megpróbálom megölni magam, annyira hiányzik a férjem, annyira várom a vele való újratalálkozást. Végül is megélek egy akkoriban szokatlan öregkort, 90 év környéke zakatol a fejemben. 
Szilvi kérdezi, hogy látom-e őt halálom után a fényben, mire az öregasszony felnevet, hogy hát hiszen ő a fény.
A sátor földjén fekszem, ragyog kint a nap, én a bejárat felé nézek és ott egy alak. Tudom, hogy ő az, tudom, hogy megérkeztem, hihetetlen béke tölt el. Oda akarok menni hozzá, de egyszer csak körbeér a fény. A férjem az ikerlángom a jelenlegi életemben. Akkor is és most is a türelemre tanít.
 

Ekkor éreztem, hogy ideje visszatérni, Szilvi visszahozott, majd csak ültünk a szobában az élményektől letaglózva. El kellett telnie pár napnak, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. A végtelen béke és nyugalom érzése, a volt életeim közel kerülése más emberré tett. Sok mindent megértettem a jelenlegi életemben. Megerősítésre került, hogy igenis tovább kell hallgatni a megérzésekre, mert azok visznek a helyes irányba.

(Érdekes adalék, hogy velem egyidejűleg volt a barátnőm egy hasonló utazáson, csak másnál. Tőlem kapta az ötletet, mikor meséltem róla, hogy hova megyek. Annyira amatőr voltam, hogy meg sem kerestem őt, hogy melyik életünkben találkoztunk, de ő sem kérdezte meg, azonban amikor elmeséltem a tapasztalataimat Tomról, akkor felkapta a fejét. Az 1800-as évek végén élt Skóciában és a születésekor látta a családját a szobában. Anyját, apját, testvéreit, valamint egy másfél éves forma kisfiút a sarokban, aki nem a testvére, nem is ismeri, de Tom a neve. Ők felvették az utazást, és hallottam, amikor kimondja Tom nevét, és hogy szőke, kék szemű kisfiú, néha találkoznak, nem sokszor, majd egy idő után már nem látja többet.)"


Írta: G. Mónika
A bevezetőt írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest


További történetek:

 Információk, cikkek a reinkarnációról:

 Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:




Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

2017. augusztus 22.

Anett utazása - Első találkozás az ikerlánggal



 REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA


Anett utazása - Első találkozás az ikerlánggal



Anett maga írta le találkozásunk történetét, felismeréseit és reinkarnációs utazásának tapasztalatait, nagyon hálás vagyok érte, és azért is, hogy megoszthatom veletek. :) Íme:


"Hol is kezdjem?! Minden, ami miatt a Földre jöttünk okkal történt... minden, ami miatt itt vagyunk, azért van, hogy tanuljunk... tanuljunk elfogadni, befogadni, elengedni, türelmesnek lenni, bízni, hinni, hálásnak lenni ...stb. és legfőképpen szeretni.
Szeretet... szeretni önmagad, a családot, a párod, a hobbid, a munkád, az ételeket, a pénzt... szeretetet táplálni valaki vagy valami iránt, egyenlő a boldogság érzésével. És ez a legeslegfőbb feladata mindenkinek. Megtanulni a szeretetet adni és befogadni...ha erre képessé válunk, megnyílik előttünk a világ!




Dr. Dankó Szilvia munkásságára az interneten bukkantam rá.  Nem tagadom, mindig érdekeltek a spirituális, reinkarnációs írások, kicsit otthon érzem magam az angyalos témákban és hiszek a reinkarnációban. Ennyi pont elég volt ahhoz, hogy bejelentkezzek hozzá egy reinkarnációs utaztatásra.

A Nővarázsló Műhelyben találkoztunk. Kellemes érzéssel töltött el a jelenléte. Megnyugtató, szeretetteljes energia árad belőle. Hangja lágy, kellemes. Ekkor már biztos voltam benne, hogy sokat fogok Tőle tanulni.
Szerettem volna tudni mindent, amit csak lehet. 

Angyalkártya „jóslással” kezdtük, mely abból állt, hogy a kártyákat, amik velem kapcsolatosan jöttek, kirakta, majd az azokhoz fűződő érzéseimet, történeteimet elmeséltem. Olyan lapokat kaptam, melyek mind-mind igazak az életemre. Közben Szilvia folyamatosan oldotta a bennem lévő feszültséget, mert kissé zárkózott vagyok, melyet Ő rögtön érzékelt. Számomra ez nagy segítség volt, ezért külön köszönet.







Miután megbeszéltük milyen félelmek, blokkok, sérelmek vannak bennem, elkezdtük az utazást. Lefeküdtem és kényelembe helyeztem magam. Ezalatt kellemes zene szólt. Közben Szilvia beszélt, adta az „instrukciókat”. Egyfajta ellazulás, kikapcsolódás volt számomra, aztán már „lebegtem”. Láttam magam, a szárnyaim, az 5 évvel ezelőtti énem és a gyermeki énem. Jó érzés volt.

Jött egy alak... egy férfi alak. Nem látszódott belőle semmi. Aztán hirtelen „fájni” kezdett a karom, erős bizsergést éreztem a nyakamban. Az alak szomorú volt. Éreztem. Nem akart beszélni velem, Szilvia tanácsára megfogtam a kezét, úgy megnyugodott. 
Tisztult az alak... a bal karja ki volt csavarodva, ezt éreztem. (Megj.: egy kocsmai verekedés során szerezte a sérülést)
A nyakában egy cápafog lógott zsinóron... és jött a kép... a cápafogas nyakláncot a fiával vette egy vásárban. 

Anyukája nincs a kisfiúnak. Már meghalt. 
Következő kép: a férfi vizes ruházza beteg felesége homlokát, a kisfiú itt 2 éves volt. A feleség meghalt, ez a férfi neveli a fiát, míg el nem viszik katonának, 6 évesen. 
Többet nem látta a fiát, egész életében szomorú volt, 72 éves koráig, míg meg nem halt. 
Majd halála után találkozott a feleségével és a fiával is a túlvilágon. Itt megkönnyebbültek mindannyian.

A férfi én voltam előző életemben (1800-as évek), a feleség pedig az ikerlángom.
 
(Szilvi megjegyzés: Anett olyan érzésekről számolt be, amilyenekről az ikerlángok szoktak, a legerősebb érzés, semmihez nem hasonlítható, legszorosabb összetartozás, egyek vagyunk, ő mindig velem van érzések, stb.. Itt az utazása alatt élte át ezt először. :)
 Mivel a régi férfi énje nagyon szomorú volt, ezért kértem Anettet nézzük meg mi történt a halála után, akartam, hogy újra átérezze a boldog találkozást szerelmével, az el nem múlást, majd pont emiatt át is vezettem a következő földi leszületésükig, amiről az alábbiakat írta...)
Ezután egy várandós nőként látom magam, boldogság érzés tölt el, mint amilyet talán még soha nem éreztem. Majd közeledik felém a férjem, aki kb. ugyanúgy néz ki, mint az a férfi, aki én voltam előtte az ezt megelőző életben. Szintén az ikerlángom. Ezután nem láttam már semmit, nem éreztem semmit előző életeimhez kapcsolódóan.






Szilvia végig folyamatosan kérdezett, mit látok, mit érzek, ki vagyok. Irányította az utazásom 😊

(Megj.: Kértem Anettet ölelje meg, vigasztalja meg a korábbi szomorú férfi énjét, oldja fel a szenvedéseit, mutassa meg neki is a látottakat, az el nem múló boldogságukat a szerelmével, és hogy valójában nem tudja elveszíteni.. :) Sikerült a férfit megnyugtatni, megértette és mosolygott.:))

Szilvia következő kérése az volt, hogy nézzek végig magamon, látok-e sötét foltot (megj.: energetikai sérülések) a testem bármely részén. Természetesen alhas környékén volt egy nagy fekete folt. Hívtuk az őrangyalom. Megjelent női alakot öltve. Megkérdeztük mitől van, elmondta. Majd kértük, gyógyítsa meg. Nagy részét meggyógyította, a maradék rész pedig az én feladatom. 

Mindkét életben, amit láttam, az ikerlángommal voltam párkapcsolatban, és megéreztem, hogy ebben az életben ki az. 
(Szilvi megjegyzés: Felismerte az ikerláng energiáját, jelenlegi életében is jelen van a fiú, egy ismerőse, de soha nem nézett rá eddig "olyan" szemmel és szívvel. ;-))

Kedves Szilvia! Köszönöm neked ezt az élményt! Rengeteget tanultam Tőled! Biztos, hogy még találkozunk!

L.A. "


Megjegyzéseket írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest






További történetek:
Információk, cikkek a reinkarnációról:
Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

2017. június 12.

A mágikus nő




A nő, akit egy férfi választ, meghatározza a férfi egész létét. Vannak szelíd nők, akik mellett a férfi léte biztonságos és előre kiszámítható lesz. 

De vannak a vad, spirituálisan felébredett nők, akik úgy megkavarják egy férfi életét, hogy ő kénytelen lesz változni és változtatni… 


Nehéz dolog fékezhetetlen, felébredett nőnek lenni, mert a férfiak szeretik a biztonságos utat járni. 


Sophie Bashford, írónő és tanácsadó csodálatos írását tolmácsolom neked, mely az önelfogadás energiáját hozza el neked. 





“Ha azt választod, hogy egy olyan nőt szeretsz, aki felébresztette magában a női erejét, akkor meg kell értened, hogy új, szélsőséges és veszélyes terepre lépsz be, te sem alhatsz tovább. Ha ilyen nőt választasz, a Lelked minden része izgalmi állapotba kerül, nem csak a férfiasságod vagy a szíved.

Na szóval, ha átlagos életet szeretnél, válassz inkább egy átlagos nőt. Ha szelíden folyó életet akarsz, akkor csak olyan nőt keress, aki hagyta már magát megszelídíteni. Ha Sakti istennő lágyan csobogó patakjába szeretnéd belemártani a lábujjaidat, akkor maradj a biztonságos, megszelídített nővel, aki még nem vetette bele magát a Szent Nőiség vad óceánjába.

Kényelmes olyan nőt szeretni, aki még nem élesztette fel magában a belső, szent erőt, mert ő nem fogja megnyomni a gombjaidat. Nem fog kihívások elé állítani. Nem fog arra ösztökélni, hogy légy a legjobb Önmagad, ami csak lehetsz. Nem fogja felébreszteni Lelked azon elfeledett, elnémított részeit, amelyet arra emlékeztetnek, hogy lehet az Élet ennél sokkal több is.






A biztonságos, szelíd asszony csodálatosan kielégítő és megnyugtató lesz az egód, a szíved és a tested számára. Csendesen kísér majd téged és úgy fogod érezni, hogy szükség van rád, felelős vagy dolgokért, beteljesíted férfi szerepedet. Ha ez elég számodra, fogadd el, szeresd őt tiszta szívből, maradj hű hozzá, és köszönd meg minden nap a kedves, veszélyt nem jelentő női jelenlétét az életedben.

Ha ez nem elég neked – ha a szíved, a tested és a szellemed a „másik fajta asszony” iránt vágyakozik, a Vad Nő után – akkor tudd, hogy a Lélek-formáló változás edényének peremén egyensúlyozol. Tudd, hogy komoly választás a tiéd, karmikus következményekkel.

Ha azt választod, hogy egy olyan nő aurájába és testébe hatolsz, akiben tombol a spirituális tűz, akkor elfogadod, hogy a növekedéshez szükséged van bizonyos veszélyre és kockázatra. Ha egyszer elkezdesz egy ilyen nőt szeretni, akkor teljes felelősséget kell vállalnod azért a változásért, ami az életedben bekövetkezik.


Az életed nem lesz mindig álmoskásan kényelmes. Az életed nem fogja engedni, hogy a régi módon, és a megszokott rutin szerint éld; radikálisan új ízű és illatú lesz. Megéget a Vad Nő jelenlétének tüze, és ez a Fény elektromos szikrákat küld egész csakra rendszeredbe, ráhangolva téged az Isteni Elhívatásodra.

Ha azt választod, hogy szexuálisan és szerelemmel is egyesülsz egy felébredett nővel, akkor férfias bátorsággal, félelem nélkül kell besétálnod az Ismeretlenbe. De olyan ajándékokat kapsz majd, melyet az elméd fel sem képes fogni.


Be fog avatni téged a misztériumok és a mágia felfedezetlen világába. Vezetni fog téged, megbabonázva és szerelemtől részegen, az érzéki extázis és csoda vad erdejébe.

Megmutatja neked a szent egeket és az izzó csillagokat oly módon, hogy csodálkozni fogsz azon, hogy vajon ugyanazon a bolygón vagy-e, amelyen születtél.

Meg fog törni téged és feltépi a belsődet, hogy a heves és szenvedélyes szíved beleőrül a vágyakozásba.

Úgy fog látni téged, ahogy addig még senki. Bízni fog benned. Megbecsül. Méltányolni fogja az erőfeszítéseidet, amelyekkel boldoggá akarod tenni őt.

Minden jót, amit teszel, és minden jót, aki vagy, értékelni fog. Nem szalad el a sötétséged elől, mert a sötétség nem ijeszti meg őt.

Addig ölel, csókol, szeretget, amíg újjáéledsz. Olyan szavakat mond neked, amit a Lelked megért. Nem büntet meg, ha hibázol.






Hatalmas kockázat egy felébredett nőt szeretni, mert hirtelen nem lesz hely, ahová elbújhatsz. Mindent lát, ezért olyan mélyen és teljesen tud szeretni, amire a szíved és a tested oly régen, oly szenvedélyesen várt… hogy azon fogsz csodálkozni, hogyan maradhattál életben addig, amíg nem találkoztál vele.

Ha egy ilyen nőt szeretsz, akkor azt a döntést hozod, hogy úgy éled az életed, hogy a Lelked lángra kap. Ha egyszer behívod az energiáját, többé nem maradhatsz ugyanaz.

Vállalj rizikót, vagy lépj hátra, maradj egy normális lánnyal és fogadd el, hogy az életed nem ilyen, hanem biztonságosabb, kényelmesebb és nyugodtabb lesz.

De légy biztos benne, hogy helyesen választasz, hogy nem fogod életed hátralévő részében azt a Női Varázserőt keresni, ami eltűnt a szemed elől.

Mert akkor már messze jár tőled… spirál alakban áramlik a Csillagok, a távoli Galaxisok és az Ég felé… ahonnan ide érkezett.”

Írta: Sophie Bashford

Forrás és fordító: Luna - http://holdtemplom.hu/a-magikus-no/

Képek: Pinterest




2017. március 16.

Viola utazása - Lélekpárok kétfejű szárnyas lényként a Szeretetvölgy dimenziójában



REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA



Viola utazása - Lélekpárok kétfejű szárnyas lényként a Szeretetvölgy dimenziójában



...A kezdetek - Szeretetvölgy


Viola az ikerlángja miatt szeretett volna utazni.
A "kezdetekről" kérdeztem mindenféle elvárás nélkül, hol és hogyan kezdődött a történetük.
Nézzük, hová jutunk:

Viola szárnyas lényeket lát, vagyis egy lényt két szárnnyal és két fejjel. Nincsenek kezei és lábai vagy bármi olyan, ami az emberre hasonlít.
A szárnyak néhol áttetszőek, ahol pedig nem, ott "kékes". 
A két fej, az arcok hasonlítanak a mostani arcukhoz, az ikerláng és az ő arcához.



Kérdeztem milyen érzései vannak, milyen ebben a testben létezni?
" Átjár a boldogság, egyek vagyunk... egyfelé repülünk....", majd a jóság, hűség kifejezésekkel írta le az érzéseit.






 Szeretetvölgynek nevezi a helyet, ahol élnek. Egy másik galaxisban található.
A lélekpárok itt ilyen kifejeződésben élnek, egy testben, EGYek voltak és sok hasonló lény élt még ezen a "bolygón" rajtuk kívül.:  "itt mindenki ilyen...sokan vannak".
"Itt mindenki törődik mindenkivel, békés, szeretetteljes világ."
Az életmódjukról annyit megtudunk, hogy  legtöbbször felhők fölött repülnek, "az égben", és néha megpihennek fákon, olyan mintha egyfajta madarak lennének...
Bogyókkal táplálkoztak. Az "ősfás" érzet is eszébe jutott..
Érdeklődtem a szaporodásukról: 
Tojásokkal történik, amit az egybeolvadt szárnyas lények saját akaratukból, döntésükből, önmaguk testében hoznak létre.
Kérdeztem mi volt ezelőtt a létforma előtt?
Azt válaszolta: "A kezdet, a teremtés". 
Ki teremtette kérdésre pedig: "Az Isten.......volt az Ősbumm és kialakult ez..." - volt a válasza.
/folytatás lentebb/

Több inkarnációt éltek ebben a szárnyas, félig áttetsző energiaszerű testben kb. 10.000 éven keresztül.
Kérdeztem mi történt 10.000 év után, hogyan ért véget ez az idilli élet?
"Az istenek viaskodtak, égi háború volt .....majd megteremtették a Földet."
A jó és rossz erők harca zajlott...megharagudtak egymásra, de a jóság győzött. 
Létrehozták a Földet, hogy a lelkek ide leszületve is megtapasztalhassák ezt a dualitást.  
A jó és rossz,  a szeretet és félelem harca...
Kérdeztem ki teremtette meg a félelmet vagy hogyan jelent meg?

"Mi magunk teremtettük a félelmet. Az irigység által. Az irigység és a félelem kéz a kézben jár..."






Kérdeztem mi a célja ennek? : 
"Meg kell tanulnunk szeretni! Sok ezer éve tanuljuk...." 
Viola lelke úgy látja, hogy lesznek, akik ebben az inkarnációban elérik a teljes Önvaló állapotát, lesznek, akik visszajönnek ezek után is, hogy segítsenek a többieknek az ébredésben. És persze lesznek, akik más világokban, dimenziókban próbálják ki magukat. :)


Kérdeztem, hogy ez a Szeretetvölgy nevű hely most is létezik egy másik galaxisban?
Hosszas belső kémlelődés után megborzongott a felismeréstől, hogy ez még mindig létezik és most is élnek ott!
A sok sok, vagy akár végtelen számú párhuzamos világ elméletbe miért ne férne bele ;-), főleg, hogy minden a MOST-ban zajlódik! ;-)

Írta: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest




További történetek:

Információk, cikkek a reinkarnációról:


Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:


Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

2017. március 5.

Letícia "Utaztam újra - de jó! :)" című tapasztalat megosztása



REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA 




Letícia utazása

 

 

Letícia utazásának élményeit és hatásait saját blogjában jegyezte le Utaztam újra - de jó! :) címmel.
 
Blogbejegyzésének közzétételéhez hozzájárult, amiért hála és köszönet! :)
Íme:

 

"Munkára utaztam, és kijött egy jó kis kapcsolat egy nővel, akinek köze nincs a világhoz, téblábol kapott örökségben és hatalomban, és én teljesen függetlenül növök fel mellette, közöm hozzá semmi sincs. 
Megjelent anyai nagyanyám apja, kis huncut, húzott be a történetbe szekéren (!), majd anyai Nagyanyám, mint nagyobb gyerekem, akire rábízom a kisfiam, miután meghalok a 3. gyerekkel, akit elvesztek és belehalok, mert vele elvetélek. Kicsi nem enged el, kérem hagyjon menni. Kétségbe esik, hogy soha. Hát persze, hisz az ikerlángom. És amikor a nagyobb gyermekemre nézek, az is megérez, és ahogy a Nagyanyám okos szemét megláttam, egyből tudtam, jó helyen van a gyerek. És mehetek...

Az egész utazásban minden jó, de a legjobb a Fény. Ahogy pulzál, ahogy vezet, ahogy gyógyít az energiája, ahogy feltölt és hogy rájöttem a csatornára csatlakozni vezető nélkül, azt hiszem ez a Teljesség egy része. Már adni is merek belőle, vadidegeneken tesztelem, hogy hatok.

Azt gondolom, elindultam egy olyan úton, ami már ki volt jelölve, de sosem akartam tudomásul venni, hogy nekem ez az utam, én ezt tudom. Mi több, én ezt is tudom.

Minél többet tudok a világról, annyival kevesebbet merek bevallani belőle másoknak. De nem baj. Nekem a tudás a dolgom és hogy tegyem.






Amire rákérdeztem és lejött, hogy tuuuudtam, de megláttam, miért is most? Villámok, viharok, orkánok, és nem akarva, de lejöttem... Mert tudtam, mi lesz a dolgom. pucolás, tisztítás, takarítás, erőt adni és megtartani. terhelés alatt leszek mindig, nem is tudok másképp lenni, mert ezért küldött le. És azt is tudom, hogy ki és ki vagyok. Nem nagy lelkesedéssel vállaltam ezt a feladatot, sokat dolgoztam már Neki. Tudom mi lesz a vége, de szót fogadtam, hogy küldött és hogy bevetés van, és bár nem vagyok fiatal, de megbízható vagyok és teljesíteni fogom, amiért leküldött. Összeszedtem magam és itt vagyok.

Az élet, a jelenlegi is varázslatokkal van teli, és a varázsló egyike én vagyok! Hát használjam és a jóra! Sok energiámban van, de megtaláltam a Forrást és hála érte a Magasságosnak és Szilvinek, hogy megnyitotta nekem: magamat. Tudom ki vagyok, milyen alakot öltöttem Evilágban. És tudom, mit kell tennem. Felszabadító érzés!! 

(Majd az igazi Földet érésem lerajzolom .... Addig itt van ez. Én nem vagyok ennyire harcias, a fejemben van az erőm, hiába van kardom, de a lényeg stimmel. :) ) "




zene meg:




és ez is:






Írta: Letícia






A reinkarnációs utazást vezette: Dr. Dankó Szilvia

2017. február 2.

Anyai ösztönök pár száz év távlatából és egy "mekkora bunkó voltam" élet


REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA


Anyai ösztönök pár száz év távlatából és egy "mekkora bunkó voltam" élet


18. század - Franciaország


 Kriszta reinkarnációs visszavezetésének első felvillanásában egy szőke hajú, 8-10 év körüli kislányt pillantott meg.
A kislány láthatóan boldog, jól érzi magát a bőrében.

Kérdéseimre kiderült, hogy a kislány nem a szüleivel él, hanem rokonok nevelik.
A szülők egy "véletlen" baleset következtében bent égtek a pajtában.

A kislányt látva végig szeretetteljes mosoly volt Kriszta arcán. 
Az első érzés, ami a szívébe markolt, hogy a kislány édesanyja mennyire sajnálta, hogy itt kellett hagynia a gyermekét halála miatt, majd ezek után gyorsan össze is állt benne a kép: ő volt az az édesanya, aki bent égett a pajtában férjével.
Ezután sokáig nem szólalt meg, mert "belül" a kislányát figyelte, csodálta.
Megnyugodott a felismeréstől, hogy milyen boldog élete volt a gyermeknek.

Kérdeztem, "szellemként" meddig maradt vele? Tudta, hogy a kislány 15 éves koráig, viszont öreg nagyiként is látta később az unokákkal. Azt mondta, ezt már "máshonnan", fentről látta.




Megköszönte nővérének, hogy vigyázott a gyermekére és ilyen szépen felnevelte. :) A nővére mondta, hogy minden tőle telhetőt megtett ennek érdekében. 
Az akkori nővére, jelenlegi életében férfi testben él és most jó barátok Krisztával. :)


17. század - Németország






Hirtelen egy 35-40 év körüli, meggyötört asszonyt látott meg, Eva-nak hívták.
Kérdeztem mi gyötörte így meg? Azt válaszolta: "én".

A férje volt ebben az életben, hatalmas egóval, nem túl kedves stílussal, ahogy ő fogalmazott:
" te jó ég, mekkora bunkó voltam."
Testileg soha nem bántotta a nőt, csak szavakkal...
Nem tudta kimutatni a szeretetét, azt mondja ennek oka részben az akkori neveltetésnek is köszönhető.
Ebben a korban nem illett a férfiaknak érzelgősködni, érzelmeket kimutatni.

Később megjegyezte, hogy egyedül a szexben tudta kimutatni az érzelmeit. Kérdeztem, hogy ennek akkori énje is tudatában volt, vagy ő látja most már kívülről. Ő látta mostani tudatállapotával.


(folytatás lentebb)


A meggyötört feleség jelenlegi életében párja: Robi.
Kriszta azért jött el hozzám reinkarnációs utaztatásra, mert főképp erre a kapcsolatra szeretett volna "ránézni", sejtette, hogy a köztük lévő erős vonzás és taszítás oka előző életekben gyökerezhet.

A feleségével együtt malomban dolgoztak, ami a sajátjuk volt, jól éltek belőle, bár sok volt vele a munka.
Gyermekük nem született.
Egyszer mondta feleségének, hogy ha vele bármi történne, halála után nem mehet újra férjhez, nem lehet többé senkije. Evanak ígéretet kellett tennie erről.

Nagyon meglepődött, hogy mondhatott akkor ilyet, hogy lehetett ennyire önző.

Korán meghalt, kb. 35 évesen. Valaki beszólt neki, ami miatt bepöccent és verekedett. Ennek következtében nem látható, belső sérülést szenvedett, ami kb. egy hét után váratlanul a halálát okozta.

A nő betartotta az ígéretét, nem volt többé senkije férje halála után, pedig lehetett volna.
Nehezen bírta egyedül a malomban végzett munkát.









Sokáig beszéltem neki, hogy a benne lévő bűntudatot feloldjuk. Távozott is ebből bőven sírással és mikor a mellkasát szorította, levegő kifújással is.

Próbálta magát mentegetni, nagyon szörnyülködött, hogy lehetett ennyire önző.
Fölösleges mentegetőzni, kértem inkább próbálja azt is elfogadni és fentebbről látni, hogy rosszabb és súlyosabb dolgokat is tehettek már egymással az elmúlt életek során és ezért is megbocsáthat magának, ez lenne a lényeg.
A lélek valódi állapota a szeretet. A harag, bűntudat így nézve illúzió...  Csak egy tudatalatti program...stb. ...

"Azért egy cselédet felfogadhatott volna segítségül" - gondolta mostani énjével. :)

Ha az önszeretet leckét nézzük, akkor ez az élet a feleségnek is "erős" lecke volt...



Írta: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest


További történetek:
Információk, cikkek a reinkarnációról:
Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:





Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
 

2016. december 3.

Szexualitás és a hozzá kapcsolódó bűntudat feloldása







Utazások a bennünk élő Nő és Férfi Egysége felé - A szexuális bűntudat feloldása 




Hol sérült meg a szexualitás?
Miért bűn?
Sokan élik meg bűnként, ha nem is magát a szexualitást, de bármit, ami hozzá kapcsolódik, legyen az szenvedély megélése, titkos vágyak, izgalom keresése, szexuális szokások, stb..
Vagyis, ha ezen a területen is felbukkannak a bűntudat legkisebb jelei, azt érdemes feltárni és feloldani, hiszen a legnagyobb csoda megnyilvánulása ütközik akadályokba.

Amíg ez így van, hogyan lennél Teljes?
A szenvedélyes, önmagát és a mindenséget lelkesen szerető Én hogyan is ébredhetne magára, ha a mélyben ott rejlik egy jó adag bűntudat? A félelmek legalja a bűntudat, ami leginkább leválaszt a szeretet-keringésről, lelkünkről, elválaszt Önmagunktól. És persze másoktól is...
Nem biztos, hogy ez a bűntudat mindenkinél tudatos, a kineziológia is "Bánat és Bűntudat" csoportba helyezi a tudatalattiban.
Rá utaló viselkedésformák, érzések:
Elárult - Leigázott - Csüggedt - Elfogadhatatlan - Önostorozó - Levert - Legyőzött - Tönkretett

Tudatos szinten a "Sértődöttség" csoport érzéseiben, viselkedéseiben nyilvánul meg:
Megbántott - Feszengő - Megsebzett - Kihasznált/Összezavart - Mellőzött - Visszautasított - Hallgatag - Megsértődött

A gondolataink tudatos megfigyelésével észre lehet venni őket, hiszen azok a gondolatok épp "nem szeretnek".

(folytatás lentebb)


Ha szeretjük magunkat, abba a testünk is beletartozik. Nem csak úgy külalakra, a tükörből megfigyelgetve, hanem minden sejtjében szeretjük, minden funkciójával.

A test egy hangszer, zeneileg is, önszeretetileg, energetikailag is és mindenhogy!
Ha megfelelően kezeljük, a lélek szívesen időz benne.
A lélek is egy energia, ami szabadon szeretne táncolni, örvényleni a testben...
Legszabadabb táncát akkor járja, ha ki és bejárása van...vagyis kint is van és bent is egyszerre...
alul összeköttetésben a Föld Szívével és Fent a Teremtő Forrással...akadálytalanul...
Persze az elakadt energia is eltáncolgat örömében, csak nekünk nem mindegy emberi megélés szintjén!


Hangszerünk behangolása köthető a szexualitáshoz is.
Az orgazmus pillanata pl. olyan magaslatos öröm és mennyei érzés, amikor minden megszűnik és minden Egybeolvad...ebben a pillanatban eltűnik az Én, hiszen egyben lüktet a Mindenséggel.

Ha úgy nézzük, egyfajta rezgésemelési módszer... :) Felhangoljuk magunkat az "Istenhez"...de hogy ezt milyen mértékben és magaslatos mélységben éljük, az nem mindegy. Vagyis mindegy, de olyanok vagyunk, hogy úgyis előbb-utóbb többre vágyunk...szerintem valójában ezt az élményt keressük...
Megismertem egy módszert, aminek a segítségével ez lehetséges...

 (folytatás a kép alatt)


Úgy érzem eljött az idő, hogy erről beszéljünk! Hogy a szex ne legyen ekkora hű de nagy tabu.
Eljátsszuk, hogy ez a legtitkosabb, de mégis mindenki titka..a Nagy EGY titka :)

Az őszinteség a Szeretet-lényünk, "MAG-unk energiája" szabad áramlásának velejárója.
Amiről nehéz őszintén beszélni, ott félelmek vannak, gátolnak, vagyis a lélek valamire emlékszik, amiben megsérült, emlékeiben őrzi, hogy a szex bűnös dolog, vagy valamiért a szexualitáshoz kapcsolja. És ez globálisan igaznak tűnik...

A 2., vagyis a szakrális csakra sérült, vagyis a csakra egészséges forgását gátolja egy "régi" sűrű, sötét energiatrutyi, ami elzárja a "fényt". A legtöbb embernél "látható." Ez a bűntudat-program.
Akkora program, hogy társadalmi illemmé nőtte ki magát...
Amíg ez "él", nem tud kiteljesedni az önszeretet, az önbizalom, nem tud megmutatkozni a valódi Én, hiszen a bűntudat a skálánk legalja.
Mikor már nagy nehezen felkapcsolgattuk magunkat, hirtelen megráz és zuhanás megint a legmélyebbre. Pedig látod és érzed magad, milyen is vagy valójában, milyen lehetnél, de valamiért nem megy...
Kineziológiailag nevezik a bűntudatot mélyebb szinteken "Nincs választás" csoportnak...hm elgondolkodtató...

Hogy is tudna az emberiség a SZÍV-térbe emelkedni, ha lentebb elakadások vannak...

(folytatás lentebb)



Ahogy zajlik nálam a spirituális ébredés, önMAGamra ébredés, évek óta úgy szivárognak be a tudatosságomba bizonyos információk. Összefoglaló néven Tantrának hívnám azt az információ csomagot, amiről most beszélnem kell.
Úgy érzem, ajándékként ezt kaptam...és azt is, hogy majd tovább kell adnom...MOST jött el az ideje...

Nem olvastam egy könyvet sem a témában.
Egyet megvettem, amit kinyitottam a "lényegnél" és az a pár sor, amit olvastam, egyezett az általam felismertekkel.
Be is zártam, úgy döntöttem, nem engedem, hogy bármiféle külső hatás befolyásoljon, figyelem tovább, milyen információk érkeznek. Az a jó, hogy a tanítások hatása, hatékonysága mérhető... :)

Meséltem erről már egy-két embernek és azt mondták, ők is így "tanulták" bizonyos könyvekből, vagy tanfolyamokon. Úgy tűnik EGY Forrásból jön...

Azt mondják, az ősi korokban természetes volt ez a tudás, ezzel gyógyítottuk magunkat és a "világot".
Ebben biztos vagyok...ez az erő bármire képes és szerencsére a szeretet a turbója. :)

Apránként elkezdtem emlékezni a Tantra összetevőire az elmúlt évek alatt, mi "mindenre" kell figyelni, majd azt nem figyelni. :)
Pont, amit ének órán is tanulok mostanában...milyen érdekes....teljesen ugyanarról van szó...a csakrák vonalán húzódó energiacsövünkről...és annak használatáról...

Ha már velem és még sokakkal jót tesz, emel, gyógyít, és visszavezet ÖnMagunkhoz, ha ez segítheti az Önmagunk és kapcsolataink gyógyítását, az önszeretetet, önbizalmat na és persze a szexuális életünket is, akkor nem tarthatom magamban.

Röviden összefoglalva lényege a szeretet, szerelem, a Férfi és Nő, az Egység, a Szenvedély energiáinak tudatos működtetése és megélése.
A Tantrán keresztül lemérhető, mikor mennyire volt sikeres a "gyakorlás", mikor keringetjük "jól" az energiákat és mikor kapcsolnak be a fél-elem - programok, amik nem engedik, hogy a teljesség átragyogjon rajtunk.

"Minden idő, amit magasabb rezgésben töltesz, gyógyít!"

Úgy érzem, ez a terület soha véget nem érő leckéket, gyakorlatokat és tapasztalásokat hordoz...
A szexualitásban, a légzésben és az emberi testben sok kis titok van még elrejtve.

(folytatás a kép alatt)



Sokunkban érezhető, hogy beszélnénk róla, de nem merünk.
Sokan hihetik azt, hogy ha egy kapcsolatban nem megy a szex, akkor az nem menthető.
Sokan hiszik azt, hogy a szex nem is olyan fontos.

Arra nem biztos, hogy gondolunk, hogy a problémákat a 2., szakrális csakra sérülései okozzák és ezek tükröződnek a párunkban...esetleg azt ő okozta egy korábbi életben...
A karma és a vonzás törvénye által nagy eséllyel olyan társat vonzol be, akiben ugyanazok a "tudatalatti programok", sérülések vannak...akármilyen szerepben is játsszátok..

Apáca életek, erőszak elkövetői és elszenvedői, szexualitással gyógyítók, a Nőiség megtagadásának bármilyen megnyilvánulása bármelyik életben...okozhattak olyan sérülést, ami most nem enged tovább...hiszen a lélek emlékszik... gyógyulni akar ott, ahol még nem szereti teljesen magát...

Úgy érzem, én felkészültem rá, hogy beszéljek róla.
El tudom képzelni egyéni konzultáció keretében, reinkarnációs utaztatással egybekötve, és hasznos lehetne csoportos meditációk formájában  is "emlékeznünk az ősi tudásra". (Csoportos tantra-gyakorló meditáció)

Jelezd felém, ha szeretnél róla beszélni, ha szeretnéd Magadban is oldani a gátló félelmeket.
Az aranykapum@gmail.com címen vagy a weboldal kapcsolatfelvételi űrlapján elérsz. :)


Írta: Dr. Dankó Szilvia - Daisy - 2016







Reinkarnációs utazás történetek:
Információk, cikkek a reinkarnációról:
Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:


Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!