Egy édesapa látogatása a Mennyből

 REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Egy édesapja látogatása a Mennyből - "Erika-anyu" utazása

Erika nemrég veszítette el kisfiát.

Annak reményében keresett meg, hátha az utaztatás által választ kap a kérdéseire: Vajon kisfia a halálával egy karmikus adósságot törlesztett? Ezt tényleg így tervezte, eddig akart élni?

A vezetett meditációnak  már a kezdeti szakaszán látszott Erika szemmozgásán, légzésén, hogy mélyebb állapotba került és az elme elcsendesülésének egyéb jelei is mutatkoztak. Ilyenkor a nyüzsgő "tér" hirtelen nagyon békéssé, kisimulttá válik. Számomra így érzékelhető.

A "mit látsz és tapasztalsz" kérdésekre azt válaszolta: " apukámat látom".
  Elmesélte, hogy már 5 éve meghalt az édesapja, és szerinte azonnal átkelhetett a Fénybe, mert halála óta egyszer sem érzékelték a jelenlétét, nem jelent meg álmokban sem. 
Apuka fiatalos megjelenése, a belőle áradó béke, bölcsesség és az arany színű szalaggal átkötött fehér ruhája is arra utalt, hogy a Fényen túlról érkezett Erikához látogatóba, de ezt meg is erősítette.

Mesélte, hogy az idő náluk teljesen máshogy telik. Olyan, mintha csak tegnap érkezett volna a túlvilágra.

Kérdeztük, most miért jött ide, mit szeretne mondani a lányának?
Látszott, hogy Erikát mélyen érinti a válasza: " hogy bocsáss meg magadnak!"

Kérdeztem miért mondhatja ezt az édesapja és Erika elmesélte, hogy nem volt éppen a legjobb a kapcsolatuk. Erika úgy érezte, többet kellett volna törődnie az édesapjával, és emiatt néha rátört a bűntudat.
Megnyugtatta lányát, hogy ő nem haragszik rá, teljesen megért mindent.
Erika is meg tudott bocsátani magának.

Kérdeztük apukát, várta-e valaki, amikor átkelt a Fénybe? Kiderült, az édesanyja várta, akivel ezután rendezték is földi "nézeteltéréseiket".

Erika fiával, Tomival beszélgetett a halálról még annak bekövetkezte előtt. Megegyeztek, hogy majd küld jeleket, ő pedig figyelmes lesz és észreveszi ezeket. Valóban küldte Tomi a jeleket halála óta, érzékelhető is volt a jelenléte, egészen kb. egy héttel ezelőttig. Erika úgy érzi azóta nincs itt, átkelhetett a Fénybe.

Megkérdeztük apukát, tud-e valamit Tomiról és meg tudja-e erősíteni, hogy valóban átkelt-e.
Megerősítette ezt az információt, sőt megmutatta Erikának, hogy ő várta Tomit a Fény bejáratánál, fogta a kezét és egy fényes alagútszerűségbe vezette.
Próbáltuk kideríteni mi történt azután, annyit tudtunk meg, hogy egy szobához hasonlatos helyiségbe került, ahol "átvizsgálták" és gyógyították a sérült "részeit". Most pihen.

Ők fent a "Mennyben" nem egy helyen vannak, más csoporthoz tartoznak.
Kérdeztem, ez olyan lélekcsaládos-lélekcsoportos dolog? :)
Mondta igen, Tomi fejlettebb lélek.
Kérdeztük tudunk-e vele is beszélni? Az a válasz érkezett, hogy nem, most hagyjuk pihenni, úgyis jön majd látogatóba. :)






Apuka kérésünkre megmutatta Erikának hol él, hol a kedvenc helye. Egy hangulatos kertet látott, padokkal.
Azt mondta, itt szokott pihenni és még nem tervez újbóli leszületést.

Halála óta nem volt még "lent" látogatóba, ez az első eset.
Kérdeztük honnan és mióta tudja, hogy most kellett jönnie, hogy most tud kapcsolatba lépni a lányával?
Kiderült, nem tudta előre, de amikor Erika érzékelése felerősödött elméjének elcsendesedésével, ő ezt megérezte és jött, hogy kihasználja az alkalmat. :)

További üzenete volt: "Figyelj jobban anyádra!" Erika értette miért kéri ezt.

Apuka szerint Tomi halálában nem volt semmiféle karmikus elégtétel, egyszerűen leszületése előtt így tervezte, ilyen rövid életet és ezt Erika-anyu is vállalta.
Az elmeséltek alapján szerintem Tomi egy idős, magas tudatosságú lélek lehet.
Most ennyi volt a dolga, a terve. Szeretett, tanított, ahogy teszi azóta is...


Meglepő és példaértékű Erika ereje, bölcsessége és hozzáállása is!
Minden tiszteletem érte! Sok erőt és kellemesebb pillanatokat kívánok neki!


Apropó kellemesebb pillanatok.
Kértem Erikát, próbálja meg érzékelni, hogy van-e leszületésre váró lélek maga körül.
Meglepődött, mert nemcsak hogy most érzékeli, hanem a fia halála óta, többször jutott eszébe egy újabb jövevény gondolata, amit nem is értett, hogyan lenne lehetséges, miért és amúgy is hány éves már.
Szerintem ezeket az újgenerációs gyermekeket ez nem zavarja :) , sőt valószínűleg igénylik az érettebb, kitisztultabb, magasabb rezgésű testet és energetikailag gyógyultabb "méhet".

Kisfiúnak érzékelhető a lélek és arra a kérdésre, hogy miért jött, azt válaszolta Erika-anyunak: "megvigasztalni".
Erika meghatódott és kicsordultak a könnyei...

Írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Anyai ösztönök pár száz év távlatából és egy "mekkora bunkó voltam" élet

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Anyai ösztönök pár száz év távlatából és egy "mekkora bunkó voltam" élet

18. század - Franciaország

 Kriszta reinkarnációs visszavezetésének első felvillanásában egy szőke hajú, 8-10 év körüli kislányt pillantott meg.

A kislány láthatóan boldog, jól érzi magát a bőrében.

Kérdéseimre kiderült, hogy a kislány nem a szüleivel él, hanem rokonok nevelik.

A szülők egy "véletlen" baleset következtében bent égtek a pajtában.

A kislányt látva végig szeretetteljes mosoly volt Kriszta arcán. 

Az első érzés, ami a szívébe markolt, hogy a kislány édesanyja mennyire sajnálta, hogy itt kellett hagynia a gyermekét halála miatt, majd ezek után gyorsan össze is állt benne a kép: ő volt az az édesanya, aki bent égett a pajtában férjével.

Ezután sokáig nem szólalt meg, mert "belül" a kislányát figyelte, csodálta.

Megnyugodott a felismeréstől, hogy milyen boldog élete volt a gyermeknek.

Kérdeztem, "szellemként" meddig maradt vele? Tudta, hogy a kislány 15 éves koráig, viszont öreg nagyiként is látta később az unokákkal. Azt mondta, ezt már "máshonnan", fentről látta.

Megköszönte nővérének, hogy vigyázott a gyermekére és ilyen szépen felnevelte. :) A nővére mondta, hogy minden tőle telhetőt megtett ennek érdekében. 

Az akkori nővére, jelenlegi életében férfi testben él és most jó barátok Krisztával. :)

17. század - Németország

Hirtelen egy 35-40 év körüli, meggyötört asszonyt látott meg, Eva-nak hívták.

Kérdeztem mi gyötörte így meg? Azt válaszolta: "én".

A férje volt ebben az életben, hatalmas egóval, nem túl kedves stílussal, ahogy ő fogalmazott:

" te jó ég, mekkora bunkó voltam."

Testileg soha nem bántotta a nőt, csak szavakkal...

Nem tudta kimutatni a szeretetét, azt mondja ennek oka részben az akkori neveltetésnek is köszönhető.

Ebben a korban nem illett a férfiaknak érzelgősködni, érzelmeket kimutatni.

Később megjegyezte, hogy egyedül a szexben tudta kimutatni az érzelmeit. Kérdeztem, hogy ennek akkori énje is tudatában volt, vagy ő látja most már kívülről. Ő látta mostani tudatállapotával.

(folytatás lentebb)

A meggyötört feleség jelenlegi életében párja: Robi.

Kriszta azért jött el hozzám reinkarnációs utaztatásra, mert főképp erre a kapcsolatra szeretett volna "ránézni", sejtette, hogy a köztük lévő erős vonzás és taszítás oka előző életekben gyökerezhet.

A feleségével együtt malomban dolgoztak, ami a sajátjuk volt, jól éltek belőle, bár sok volt vele a munka.

Gyermekük nem született.

Egyszer mondta feleségének, hogy ha vele bármi történne, halála után nem mehet újra férjhez, nem lehet többé senkije. Evanak ígéretet kellett tennie erről.

Nagyon meglepődött, hogy mondhatott akkor ilyet, hogy lehetett ennyire önző.

Korán meghalt, kb. 35 évesen. Valaki beszólt neki, ami miatt bepöccent és verekedett. Ennek következtében nem látható, belső sérülést szenvedett, ami kb. egy hét után váratlanul a halálát okozta.

A nő betartotta az ígéretét, nem volt többé senkije férje halála után, pedig lehetett volna.

Nehezen bírta egyedül a malomban végzett munkát.

Sokáig beszéltem neki, hogy a benne lévő bűntudatot feloldjuk. Távozott is ebből bőven sírással és mikor a mellkasát szorította, levegő kifújással is.

Próbálta magát mentegetni, nagyon szörnyülködött, hogy lehetett ennyire önző.

Fölösleges mentegetőzni, kértem inkább próbálja azt is elfogadni és fentebbről látni, hogy rosszabb és súlyosabb dolgokat is tehettek már egymással az elmúlt életek során és ezért is megbocsáthat magának, ez lenne a lényeg.

A lélek valódi állapota a szeretet. A harag, bűntudat így nézve illúzió...  Csak egy tudatalatti program...stb. ...

"Azért egy cselédet felfogadhatott volna segítségül" - gondolta mostani énjével. :)

Ha az önszeretet leckét nézzük, akkor ez az élet a feleségnek is "erős" lecke volt...

Írta: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

 

Klári utazása - Féltékenység, bántások, egóharcok mélyebb gyökerei

 REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

 Klári utazása - Féltékenység, bántások, egóharcok mélyebb gyökerei

 Klári párkapcsolati problémái miatt jelentkezett reinkarnációs utazásra.
25 éve él házasságban, a férje iránti vonzalom mellett már az első találkozásuk óta érez egyfajta megmagyarázhatatlan taszítást is. Házasságuk szerinte nagyrészt "külső" nyomás hatására jött létre.

2 éve már próbálkoztak különköltözéssel is, de nem bírták egymás nélkül.
Klári gyanakvó, túl bizalmatlan és féltékeny, még akkor is, ha tudja, nincs rá oka, bár bevallása szerint az évek alatt már sokat fejlődött ezen a téren. 
Önmagától már nem kötekedik, nem kezdeményez veszekedéseket, mint ahogy korábban tette, hogy levezesse frusztrációit, de a férje reakciói ki tudják borítani, bármin képesek ilyenkor összeveszni.
Nevezzük egóháborúnak, ami közöttük zajlik, gyakori jelenség. 
A kineziológia "allergiának" nevezi, amikor a felek már kb. szó szerint allergiásak egymásra...a jó hír, hogy kezelhető. :)

Klári sejti, hogy bizalmatlansága önbizalomhiányból, önszeretetlenségből is fakad. Látja magát kívülről, nem akar ilyen lenni, de nem tudja uralni.
Már felvetette a válást is, hiszen nagyon nehezen viseli a helyzetet, de a férj hallani sem akar róla.
A férj "uralkodó" energiaszerzési játszmákat játszik, Klárié pedig az "áldozat" szerep. 
Visszavezetve a szülői mintákra, érthető is.
Olyan érzése van, mintha férje korábbi életeik során sokat bántotta volna, és ő tudat alatt ezért akar bosszút állni. A férj pedig ösztönösen a bocsánatkérő, aki mintha jóvá akarná tenni korábbi "bűneit".
 
(folytatás lentebb)

1600-as évek - Németország


Utazása kezdetén egy 25 év körüli, fehér ruhás nőt pillantott meg, aki várandós volt, nagy pocakkal, közel a szüléshez. Az arca nem látszott tisztán. Egyértelműen sugárzott belőle a szomorúság.
Az okokat kérdezgetve hirtelen egy parkban látta magát. Épp egy lovashintóban boldogan romantikázó párocskát figyelt.
A hintóban utazó férfi volt a gyermeke apja, aki nem is tudott a várandósságáról, egyáltalán nem érdekelte Klári (akkor néven Emma), hiszen ő csak egy cselédlány volt, a férfi pedig uralkodó, nemes úr fia.  (jelenlegi életében ő a férje)
A faluban élt és cselédként dolgozott az uraságék kastélyában.
Az uraság sok nőt használt ki szexuálisan, érzéketlen volt, a gazdagság fényének illúziójában csillogtatta egóját, Emma viszont reménytelenül szerelmes volt ebbe a férfiba.


Kérdeztem mi történt később, talált-e magának szerelmet ezek után, milyen élete volt a gyermekének?
Megismert egy másik férfit, egy cipész embert, aki saját fiaként nevelte a gyermeket, így boldogságban cseperedett fel. Később a fiú is cipész lett. :)
Amikor a fiát megpillantotta, meghatódott és sírni kezdett, mert felismerte benne mostani fiát. Ahogy ébredtek tovább az emlékei, úgy jutottak eszébe a nevek is. Ekkor tudta csak meg, hogy őt Emmának hívták, a fiát Leonak, az uraságot pedig Felixnek. Végre saját arca is kitisztult, szépnek látta magát, fején fehér kendőt viselt, hosszú, göndör, barna haja volt.
A cipésszel boldogan éltek, de azért gyakran eszébe jutott a gyermek apja is.

Kértem, hogy egy arany fényben ölelje át fiát és Félixet is, mintha egy boldog család lennének.
Magyarázza el nekik, hogy ez csak egy felvonás volt az élet színpadán, találkoznak még, lesznek együtt, itt ezt a "játékot" kellett megélniük, ebből tanultak, stb...
Kimondta, hogy megbocsát Félixnek, már nem haragot, hanem erős szeretetet érzett iránta.
Kértem, hogy akkori önmagát, Emmát külön ölelje meg, adjon át neki néhány szeretetteljes üzenetet, hogy megértse mi miért történt.
Felismerte, hogy Emma szégyellte magát terhessége miatt, ezért nem mert szembesülni teljesen önmagával, ezért nem látta saját arcát. Miután megszeretgette, már látta Emma mosolygó arcát is. :)

A cipésszel élt élet szeretetben telt, könnyebben idézte fel a részleteket, ellentétben a Félixes történet nehezebben ment, valószínűleg el akarta felejteni, temetni magában...

Kérdeztem, Emma mit üzenne jelenkori énjének? Azt üzente, hogy többé ne higgyen a gazdag férfiaknak.
Hm.. Érezhetően ez a válasz még magában rejt egy adag sértettséget, és ezt az üzenetet nem vehetjük általános tanácsnak. 
Emlékeztettem, hogy a gazdag emberek viselkedésüktől függetlenül,  mélyen ugyanolyan fényes, tiszta szeretet energiák, lelkek... Amúgy sem minden gazdag ember viselkedik úgy, mint Félix akkor, stb... Kértem, hogy mondja ezeket el Emmának is, aki végül megértette, mosolygott és megbékélt. :)
Klári érezte, hogy itt már nincs tovább dolga, így hát felébresztettem.

Úgy érezte, megkönnyebbült, lelke egy része meggyógyult, amiért nagyon hálás volt. 
Köszönettel távozott és azzal, hogy találkozunk még.
Így már érthető, miért érezte lelke mélyén, hogy férje sokat bántotta és most "karma-kiegyenlítésül" vissza kell bántania, férje pedig miért viselkedik "jóvátevő" szerepben. És ez csak egy régi élet emléke...ki tudja mi minden történt még...majd utánajárunk. :)


Írta: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Hajni utazása - huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA 

 Hajni utazása: huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése

...na és egy kis galaktikus találkozás ;-)

 

Hajni írásban összegezte az utaztatásán tapasztaltakat:

"Még soha nem voltam ilyen utazáson, így úgy éreztem itt az ideje. Az elméleti oldalával már valamennyire tisztában voltam, de a gyakorlatit korábban még sosem próbáltam. Nagyon izgatott voltam. Egy kedves lány, Szilvi utaztatott. Először beszélgettünk, teljesen egy hullámhosszon voltunk. Rakta nekem a kártyákat, melyek alá is támasztották a meglátásokat. Hamar reppent az idő, így neki kellett állnunk az utazásnak."



1822 - Miklós, a magyar huszár


"Egy számomra már ismert módon kerültem meditatív állapotba. Először ellazult a testem, majd feltöltöttük szeretettel a lelkem, és indult a móka.
Egy homályos távoli alak közeledett felém először. Ő voltam én 1822-ben.
Akkor már 30 év körüli fiatalember voltam, huszár ruhás magyar, nevezetesen Miklós. A huszár kabátom gyönyörű kék színű volt, fekete zsinórral, a nadrágom, és a cipőm viszont fekete."


(folytatás lentebb)

"Első jelenet, melyet láttam, hogy segítek a szegényeken. Egy kisgyerekhez hajoltam, és adtam neki egy virágot.
Ez is egy szeretet tanítás volt.
Akkori barátnőmmel éltem együtt, aki nehezen tűrte, hogy sok időt töltök az emberek segítésével.
Később úgy megharagudott, hogy elhagyott, amit nehezen dolgoztam fel, annak ellenére, hogy nem voltunk szerelmesek. Ő mostani életemben nővérem, Szabina. "

"A szegénység háború miatt ütötte fel a fejét. Úgy gondolom, hogy volt némi befolyásom, mert egy szintig fel tudtam tartóztatni a támadókat. Majd amikor már nagyon az útjukban voltam, el kellett menekülnöm, mert kerestek. El akartak távolítani az útból.
Édesanyám nagyon sajnálta, hogy elmegyek. Nagyon szerettem, nagyon jólelkű asszony volt.
Franciaországba kerültem, ahonnan rendszeresen leveleztem édesanyámmal, hogy tudjunk egymásról.
Nagyon sok támogatást, szeretetet kaptam tőle. Ő a mostani életemben a fogadott Édesanyám, Cilike. :) "

"Franciaországban, ahogy otthon is, újságszerkesztéssel, költészettel kerestem kenyeremet.
Megismerkedtem egy nagyon kedves lánnyal, akivel inkább baráti volt a viszonyunk.
Vagyis annak álcáztuk érzéseinket. Szerelmesek voltunk egymásba, amit még magunknak sem vallottunk be. 
Én tudat alatt féltem egy új kapcsolattól, nehogy csalódást okozzak neki is, mint volt barátnőmnek. Ő sem beszélt soha érzéseiről, csak egyszerűen szerettünk egymás közelében lenni. Neki volt is már egy gyereke, sokat játszottam vele. Lényegében külön éltünk, de olyan volt, mintha egy család lettünk volna.
Együtt öregedtünk meg nagy szeretetben.
Később fertőző tüdőbajom lett, és akkor már nem engedhettem a közelembe, bármennyire is fájt, mert nem akartam, hogy elkapja a betegséget. Addigra már szépen elbúcsúztunk egymástól, majd eltávoztam.
Ő mostani életem szerelme Martinka – a lelki társam."

1600-as évek - "halálos szerelem"


"Az 1600-as években történt, mikor szerelembe estem (vagy legalábbis megszerettem) valakibe, akivel még a kapcsolatunk elején minden rendben is működött, de szülei halála után az alkoholhoz nyúlt, és később minden nap részegen jött haza.
Én törékeny, alázatos nő voltam, és mindent elviseltem, amit el kellett tőle, mert azt hittem, nincs más választásom, és mert szerettem.
Azt próbáltam magamnak bemagyarázni, hogy az nem is ő, mert csak az alkohol teszi ezt vele.
Egyszer úgy megvert, hogy vérbe fagyva meghaltam. Ő erre nagyon megijedt, és iszonyú bűntudat marcangolta.
A lelkem vele maradt élete végéig, hogy tudassam vele, én megbocsátok, de nem fogadta az üzenetet, sőt bele is őrült később, és olyan képzetei voltak, hogy még élek.
Ő mostani életemben egy volt szerelmem Józsi, aki mostani életemben azért tért vissza hozzám, hogy tudja, megbocsátottam.
Még mindig nem épült fel teljesen, de ez a fejezet az én lelkem számára lezárult, a többit egyedül kell megoldania. Én már nem segíthetek."


1700-as évek - Életeken átívelő szerelem


"Az 1700-as években születtem újjá, amikor Tökéletes harmóniában éltem mostani Martinkámmal.
Leginkább a „különleges Valentin nap” filmhez tudnám hasonlítani.
Tökéletes harmónia, mikor is őt behívták a hadseregbe. Nem kaptam róla több hírt, és egész öreg koromig vártam Őt haza, mikor nem egy koporsóban tért otthon végső nyugalmára. Akkor tudtam feldolgozni, hogy már nincs.
Ő volt életem egyetlen, igaz szerelme, a lelki társam.

A mostani életünkbe Martinkával úgy gondolom azért találkoztunk később, mert ez a szakasz maradt ki abból az életünkből, amit most be kell teljesítenünk."

Betekintés Atlantiszba


"Atlantiszban óriások voltunk. Mindenki egyforma, sötét haj, világos bőr, fehér ruha.
Csak meditáltunk, és gyönyörűséges energiában, harmóniában éltük. 
Mi voltunk Isten azon fejlettebb részei, akik először leszülettek, de a kevésbé fejlettek ebben a világban nem tudtak testet ölteni, mert túl magas volt az energiaszint még nekik. Így úgy határoztunk, hogy átadjuk a helyünket a kevésbé fejletteknek, hogy ők is ide jöhessenek tapasztalni.
Először üzeneteket hagytunk pl: Stonehenge, majd egy általunk teremtett özönvíz elmosott minket a föld színéről. Azt követően egy részünk már csak segítőként születik le, egy részünk Istennel van, és ott segédkezik, mint kommunikációs csatorna emberek és Isten között. ..."

...Ezek a világok..világok..párhuzamos világok ;-) (megjegyzésem)


Szellempuszi egy Hajnit "megszálló" lélektől, az ikertestvérétől :)


"Azt kérdezte Szilvi, hogy van-e velem valamilyen lélek, aki nem én vagyok.
 Kiderült, hogy a mostani életünk magzati korából egy fiú ikertestvérem a jobb oldalamon volt.
Azt mondta, nagyon szeret, és jó neki velem. Majd Szilvi felvilágosította, hogy csak az én energiámat szívja, és ez nekem sem jó, illetve ő sem tud annyira kiteljesedni, mintha saját teste lenne.
Kicsit mondta, hogy féltékeny Martinkára is, de csak azért, mert félt, hogy nehogy elküldjem őt. De amint megértette, amit mondtunk neki, leszállt rólam, és felfelé kezdett szállni.
A nagymamánk jött elé, kézen fogta, és belementek a fénybe, majd eltűntek.
A jobb karom ez után kicsit zsibbadt, majd erőteljesen fájni kezdett, később kicsit meg is duzzadt.
Egy óra múlva a fájdalmam nem csak a jobb kezemben, de a jobb vállamban is megszűnt, ami már évek óta gyötört."


Megjegyzés
Kiegészíteném néhány általam megélt tapasztalattal:

Az ikertestvérének kedves, kellemes energiája volt. :)
A "Martinkára féltékeny" résznél kicsit hebegett habogott a fiú Hajni szavain keresztül, gyorsan rajta is lett kapva, hogy füllent itt-ott. :) Azért, mert félt, Hajni nehogy elküldje őt... Hajni viszont mondta neki, hogy elengedi.

Miközben próbáltam megnyugtatni, hogy a fény milyen jó dolog, nézze meg a boldog nagymamát, aki ott várja..., stb... egyszer csak olyan érzés futott át rajtam, mintha elpirulnék a jobb arcomon...
Erre Hajni felnevetve megszólalt: "adott neked egy puszit"  :D
Az első szellempuszim... vagy ki tudja :D
Annyira meggyőzően érveltünk, hogy lelkesen a fénybe sétált. :)
Éreztem a hátamon az ismerős bizsergést, oldódást, amikor átlépett...

A duzzadást Hajni jobb karján (bicepsznél, az ikertesó lakhelyén? :) ),  "igazolom", nem kicsit lepődtünk meg. :O



Marek egy másik galaxisból, aki a bal vállamon "lakott"


Hajni folytatja:
"...Ekkor Szilvi megkérdezte, hogy rajta látok-e valamilyen lelket, és egy kis manóhoz hasonló pici lényt láttam, aki el akart bújni Szilvi háta mögött.
Ő egy messzi világból jött le, amikor Szilvi kinyitott egy kaput körülbelül egy éve, meditálás közben.
Elmesélte, hogy az ő világukban nincs napfény, és nagyon rossz passzban vannak a manók.
Hazaküldtük azzal a sok tudással, amit eddig Szilvitől tanult, és mondtuk neki, hogy tanítsa társait is meg mindezekre, és mondja el nekik, hogy van, ahol igenis van Fény. ...

Ez volt az utazásom, köszönöm Istennek és Szilvinek ezt a csodás élményt!" :)

 

Megjegyzés:

Azért kérdeztem meg Hajnitól, hogy lát-e rajtam, körülöttem is valakit, mert egy jó ideje, mikor a cicám rám néz, megfigyelhető, hogy a tekintete utána mindig a bal vállam fölött köt ki. :) Szóval gyanús volt...:)

Kicsit bántam, hogy olyan gyorsan elküldtem Mareket, jobban kifaggathattam volna. :)
Annyit tudunk, hogy egy másik galaxisból jött, kb. 40 cm magas manószerű lény. 
Kedves és nem ijesztő. A bal vállamon "lakott" kb. 1 éve.
Neve Marek.
Kisebb a bolygójuk, mint a Föld és náluk csak sötétség van és szomorúság. 
Ő fényt keresett (bizonyára ottani ébredő lélek :D), és én elvileg egy meditációban nagy fényt sugároztam, meglátta és ezen a fénykapun lejött hozzám.
Kérdeztem, tudja-e a gondolataimat, felismeréseimet, a gyakorlataimat, látja -e amiket olvasok, stb? Mondta, hogy igen és nagyon sokat tanult a fényről...a szeretetről...
Ő meghalt a bolygóján és ott "szellemkedett". :)
Megértette, hogy nem egészséges az én energiámból fenntartani itt magát és neki is jobb lenne, ha a fénybe menne, amit ezek után egyből látni is kezdett.
Azt mondta, átmegy, majd újjászületik és megtanítja a többieknek, amit a szeretetről, mint energiáról tanult tőlem. :)

Megható volt...kedves kis szomorú energiás manó :)

Bevallom szokott néha hiányozni... :D Szerintem én is neki... többször éreztem az energiáját azóta... néha meglátogathat. :)


Írta (Hajni leírásának idézésével) és az utaztatást vezette:  
Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html


Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Zsófi 12. századi indiános élete férfiként - ikerláng utazás

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Zsófi 12. századi indiános élete férfiként - ikerláng utazás

12. század - indián törzs - ismeretlen helyszín

Zsófi utazása azzal kezdődött, hogy meglátott egy sötét, hosszú hajú 25 év körüli lányt egy tó partján állva.
Hirtelen azt gondoltam, önmagát látta meg ebben az életében, de váratlanul kitörtek belőle a könnyek és azt mondta: "hogy mennyire szeretem ezt a lányt!"

Ő 40 év körüli férfi volt ekkor, és épp megpillantotta szerelmét a tónál. A nevét fel tudta idézni, Ariana-nak hívták a lányt.
Ennél a tónál volt a találkahelyük, nagyon szerették egymást, de nem vállalhatták fel szerelmüket, mert Zsófi ebben az életében a törzsfőnök fia volt és ahogy mondta: "vannak bizonyos elvárások", nem házasodhatott akárkivel.

Végül feleségül vett egy másik nőt.  Ez a másik nő jelenlegi életében, Zsófi édesanyja. :)

Az esküvőjén még jelen volt szerelme, Ariana, hiszen ugyanazon törzs tagjai voltak, de a lány az esküvő után elhagyta a törzset, mert nem bírta nézni szerelmét egy másik nővel.


(folytatás lentebb)

Érezte szívében, hogy a lány minden nap visszamegy a tóhoz, és várja, hátha ő is felbukkan egy napon, de sajnos nem mert oda menni többé.

Soha nem volt boldog ezután, a feleségét sokáig hibáztatta magában boldogtalanságáért és a történtekért, pedig elméjével tudta, hogy ő nem tehet róla, mégis rávetítette a haragját.

Kérdeztem, mit tehetett volna másképp ebben az életében?
Azt válaszolta, elszökhetett volna a lánnyal, de nem volt hozzá bátorsága.
Emiatt végig mardosta a bűntudat. 
(És bizonyára mélyen eltemetve azóta is...)

A bűntudat a legerősebb önmagunknak okozott szeretetsérülés, "kedves" kis "tudatalatti program", ami leginkább elválaszt a szívünktől...a szeretettől...ezáltal az önszeretettől...
Nevezzük még önbizalomnak is...

Ezt a bűntudatot fel kellett oldani benne, ezért emlékeztettem néhány dologra, pl. hogy ez valójában csak egy lecke volt és ebben az életében már sokkal bölcsebben hoz döntéseket, nézze meg mennyit tanult azóta és hogy szerelmét nem tudja elveszíteni soha, hiszen ebben az életében is jelen van, stb...stb..

A könnyekkel és megértéssel érezhetően oldódott benne valami, egyrészt éreztem megint a bőrömön azt a bizonyos pezsgést, másrészt meg tudta ölelni szeretettel és megbocsátással akkori önmagát, feleségét és szerelmét.

Egyébként Ariana-t senki nem kereste, ha kimondatlanul is, de mindenki tudta a törzsben mi a helyzet, megértették a döntését.

Az akkor Ariana-t megtestesítő szerelme: mostani életében az a férfi, akit az Ikerlángjának hív...
Talán ezért is volt köztük olyan misztikusan erős a kapocs...
Talán ezért érezte minden nap biztosan, hogy várja a tónál..
...a lány érzéseit is átérezte, a mély fájdalmát, amiért ő cserben hagyta...

Megbocsátott magának, megszabadult egy jó kis bűntudat-csomagtól, gyógyult a szívcsakra, hiszen ott mélyebb tudatállapotban bölcs énjével nézve az eseményeket megértette, hogy a Szeretet Örök és maga a Minden, a lényeg, tér és idő nem választhatja el, és szerelmét nem tudja elveszíteni.
Az utazásának tanítása és indián énjének üzenete az, hogy vállalnia kell az érzéseit, nem bújhat el azok elől.

2. "felvonás"- Zsófi tovább utazik: egy szeretetlen, magányos öreg férfi életébe.


Öreg megkeseredett férfi arca villant be, érzékelte, hogy ez is Ő egy másik életében.
Magányosan élt és így is halt meg.
Kiderítettük az okát: nem gondolta, hogy ő szerethető, nem is nyitotta ki a szívét mások felé.
Szegény életkörülmények között nőtt fel, rideg szülőkkel szeretetlenségben.
Nem volt előtte szeretet-minta.
Úgy gondolta, ez teljesen normális, hogy ő nem jó és nem szeretik.

"Meggyógyítottuk a magányos férfit, beszélgettünk vele, megmutattuk neki szeretni tudó és szerethető Énjét is.
Egy "aranygömbben" megölelgette Zsófi ezt az öreg embert, aki a szeretettől feloldódott. :)
A férfi képe szebbé, mosolygósabbá vált. :)


Írta: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Brigi utazása az indiános előző életébe

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA 

1. bejegyzés

Brigi utazása az indiános előző életébe

Brigi azzal a "problémával" keresett meg, hogy szeretne végre egy normális párkapcsolatban élni.
Ismétlődő mintaként hasonló kapcsolatokat vonzott, egy ideje elkezdte kutatni ennek az okát, és eme útkeresés részeként jutott el hozzám.
A kapcsolatai kb. 2 évig tartanak, gyönyörű szerelemként indulnak, majd a férfiak elkezdenek görcsösen, majd betegesen ragaszkodni hozzá, megfojtva őt a szerelmükkel.
Később viselkedésük egyre agresszívabbá válik és nehéz "menekülni" tőlük.
Másfél órát beszélgettünk ennek okairól, a családi és tudatalatti mintákat feltárva, az (ön)szeretetsérülések tükröződésének megnyilvánulásaira visszavezetve.

1. élet - elengedés lecke, 1800-as évek

Brigi az utaztatás első felvonásaként nőként látta magát, ahogy egy folyóparton állt szomorúan, és olyan érzése volt, mintha várt volna valakire, de mélyen belül tudta, hogy fölösleges várnia, úgysem jön az a valaki, aki a "szerelmem" érzésével volt leginkább azonosítható.
Kérdeztem, miért nem fog már jönni a szerelme, mi történt vele, és úgy érezte, a háború elszólította.
Beletörődött, az idők haladtával elengedte szerelmét és képes volt újra kinyitni a szívét még ebben az életében, meg is házasodott, született 2 gyermeke és boldognak érezte magát ebben a házasságban.

A háború által elveszített férfiban kérdésemre jelenlegi életének első szerelmét vélte felismerni, aki ebben az életben is az elengedés leckéjét tanította meg neki, amin most is úgy érzi, sikeresen túllépett.
A későbbi, férjként szereplő lelket viszont nem ismerte fel jelenlegi életében, mondta: "itt még nem találkoztunk".

2. élet - indián törzs, 1200-as évek

Második felvonásban egy olyan életbe csöppent, ahol egy indián törzsben élő kb. 16 éves lányt alakított.
A tűz körül gyűltek össze, sokan voltak, mint egy nagy család, vidámság sugárzott belőlük, mintha ünnepeltek volna valamit.
Kérdéseimre tovább tisztult a kép, elmesélte, hogy 2 törzs egyesülését ünnepelték és ő volt a törzsük vezetőjének lánya.

A másik törzsben meglátott egy fiút, aki nagyon vonzotta, így írta le: "összeakadt a szemünk", szinte világított a szeme számomra."
Évek múlva, mikor ez a fiú már a férje lett, támadások érték a törzset. Néhányan útnak indultak, hogy keressenek a törzs számára új és biztonságos lakóhelyet, köztük volt a férje is. Ő magát ekkor állapotosként érzékelte.

A következő képben már egy kisgyermekkel látta magát, miközben menekültek. Zuhogó eső volt és menekülés közben beleestek egy olyan szakadékba, ahonnan látszólag lehetetlen kijutni.
Hosszúnak érzékelte az időt, amit a szakadékban töltöttek, többször mesélte, hogy az eső még mindig csak zuhog. Időközben a szerelme visszatért és megtalálta őket, próbált, de nem tudott segíteni.
A hosszan zuhogó eső olyan szempontból szerencséjük volt, hogy a szakadék lassacskán megtelt vízzel és a felszínhez egyre közelebb kerültek.
Zihálni kezdett, ahogy a szakadékban úszott és kapálózott a gyerekkel, több percen át tartott, de valahol kívülállóként élte át és nem érezte magát rosszul.
Feltettem még néhány, a helyzettől független kérdést, ezekre válaszolt is, de emlékezete mindig visszatért a szakadékos jelenethez, mesélte, hogy egyre magasabb a víz, közben továbbra is erőteljesebben vette a levegőt.
Mikor már a felszínhez közeledett a vízszint, a férje kihúzta őket.
Felfedezték, hogy eltűnt a törzs többi tagja és ez fájdalommal töltötte el őket, majd kerestek egy helyet, ahol biztonságban élhettek tovább. 5 gyermekük született összesen.

Mikor felébredt, úgy érezte vizes a teste, még érzékelte az indián életből hozott "érzeteket" és azonnal a tenyerére nézett, ami lucskos volt és kiázott.
Különös, hogy tényleg látszódott a kiázás a tenyere közepén, meg is lepődtünk, kérdeztem, hogy nincs ekcémája vagy valami bőrbetegsége, máskor nem szokott ilyen lenni a tenyere? Jót nevetett, hogy már miért lenne ilyen, nem szokott ilyen lenni. :)
Még ha fokozottan izzadt volna is a tenyere, annyi ideig nem vett részt a jelenetben, ami okot adott volna kiázásra. Kb. egy vagy több órányi fürdőzés után szokta kiszívni a víz ennyire a bőröm. :)

Az indiános férjét ismét felismerte, ugyanaz a lélek volt, akivel a másik életben élt boldogan, de a jelenlegi életben még nem ismeri.
Azt mondta, ő a társa és majd jönni fog ebben az életben is. Ő rá vár.
Kérdeztem, honnan tudja, hogy jönni fog, ezt válaszolta: "Megbeszéltük, ő mindig jön, ő a társam."

Nagyon feldobta az utazás, sok felismerése született jelenlegi problémáival kapcsolatban már abban a néhány percben is, amíg átbeszéltük és elbúcsúztunk.
Szeretne majd még eljönni néhány ilyen izgalmas "felfedező útra". :)


Írta: Dr. Dankó Szilvia Daisy (2016)

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!
 

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Valami elmúlt, valami vár...a fájóan gyönyörű változás

Nem tudom még felfogni.

A múlt kísértete vagyok, bennem lebeg.

Az új váratlanul tört rám,

pedig már rég jelzett, élt és álmodott bennem.

Ezernyi szál, mi szakad el...

napról napra...

kivé válok nélkülük?

Mélyen sejtem, emlékszem, ismerem,

most mégis úgy nézek rá,

mint a páholyt bámuló.

Elmúlt az eddig, a megszokott, a múlt, 

a biztonság illúziójának ölelő rabláncai.

Szerettem...de nem tudtam eléggé...

ahogy kellene, ahogy lehetne, ahogy bemutatkozott,

ahogy tudatta, hogy lehetne még ennél jobb, több, másabb, életteltelibb, színesebb.

Lentről félelmetes a páholy magassága,

fentről a gondolat is kicsinyes,

hogy félelmetes lehet bármi is.

A kettő között valahogy még félelmetesebb,

hiszen végre szárnyat bonthatnék, szökkenhetnék is magasabbra,

de le is eshetek, nagyot zuhanhatok...

Tán úgy lehet, hogy a boldogság is fáj,

ezért kellenek hozzá a szárnyak,

amik megtartanak.

Mostmár nem neked mesélek,

csak magamnak, 

mostmár egyedül kell lépnem, léteznem, lélegeznem

önmagam mélyével, önmagam fényét megragadva.

Mostmár más lesz fontos, hisz nem lehet már semmi ugyanaz.

Mostmár nem vigyáz rám senki,

hisz én is hagytam elmenni...

nem tehettem mást...

szívemben hívott a változás...

Írta: Dr. Dankó Szilvia - Daisy

 Képek: Pinterest

Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

12 tipp az érzelmi fájdalom gyógyítására

Minden fájdalom üzenetet hordoz. Amikor felismerjük, hogy pontosan mi is a szerepe, beteljesíti küldetését. Majd feloldódik, eltűnik életünkből, miközben rámutat az igazi kincsre, amit a megértéssel járó bölcsesség hordoz. Megtanít arra a leckére, amit meg kell tanulnunk, ezért már nem fogunk többé újra ugyanolyan helyzetet teremteni önmagunk számára. Ez egyszerűnek hangzik, de vajon, hogyan jussunk el idáig?

Sokan nem tudják meglátni a nehézségekben rejtőző lehetőséget. Mindent megtesznek azért, hogy elkerüljék a fájdalmat, pedig a fájdalom mindig egy útjelző életünk jelentős eseményeinél. A fájdalommal kapcsolatos csavar abban rejlik, hogy bármennyire is próbáljuk elkerülni, vagy megszabadulni tőle, annál jobban megteremtjük azt magunk számára, és annál hosszabb ideig szegődik társul életünkben.

A teljes tiltakozás helyett sokkal jobb hozzáállás, ha életünk természetes velejárójaként fogadjuk el a fájdalmat, a nehézségeket, a hullámvölgyeket. Ennek a gondolati mintának a megváltoztatása már jelentős változást hoz életünkbe, hiszen a fájdalom elleni küzdést felváltja az elfogadás. Ez pedig rögtön magasabb tudatszintre juttat minket, ami által könnyebben éljük meg az adott helyzetet. Az érzelmi fájdalom megtapasztalása nem jelenti azt, hogy bármi baj lenne velünk, pont ellenkezőleg, azt jelzi, hogy emberek vagyunk, akiknek lelke él, érez és fejlődik.

Ha bármilyen fájdalmat érzel, ez a 12 tanács most segíthet, hogy egy boldogabb és harmonikusabb életet tudj magadnak teremteni.

1. Légy hálás mindazért, amivel szembe kell nézned

Minden, ami ellen küzdesz, az gyengít. Ha a fájdalommal együtt járó negatív érzelmek ellen küzdesz, akkor érzelmi fájdalmad felemészt. Azonban ha képes vagy a dolgok mögé látni, és felfedezni azt a rejtett üzenetet, amit a helyzet számodra tartogat, az elfogadással teljes megértésben feloldódik fájdalmad is.

2. Adj időt magadnak

Időbe telik, amíg szívünket ismét a fényre vezetjük, és időbe telhet magának az elfogadásnak a megélése is. Nem mindenkinek könnyű, azonban amikor sikerül, az elfogadás olyan energiákat mozgósít az életünkben, ami idővel egyensúlyt teremt. Adj időt magadnak tehát a pihenésre, alvásra és a gyógyulásra is. Higgy abban, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell.

3. Engedd el az irányítást

Tartózkodj attól, hogy hibáztasd magad, vagy bűntudatot érezz, netán szégyelld magad azért, mert fájdalmat érzel. Ne akard irányítani az eseményeket, add át magad és a helyzetet a felsőbb erők segítségének.

Az, hogy kinek mennyi időbe telik kilépni egy érzelmi hullámvölgyből, feldolgozni egy szeretett személy elvesztését, egyénenként változó. Nincs egy általánosan felírható recept rá. Engedd meg magadnak, hogy a saját tempódban gyógyulj, és ne legyenek felesleges elvárásaid önmagaddal szemben, hogy gyorsan rendbe kell jönnöd.

4. Legyél tudatos a szenvedésben

Persze az sem jó, hogyha a fájdalom feldolgozása túl sokáig, hónapokig vagy akár évekig elhúzódik. Segít a feldolgozási folyamatban, ha megvizsgálod tudatosan az érzéseidet. A dühöt, a frusztrációt, amit érzel, és minden negatív gondolatot, ami elméden keresztüláramlik. Ne azonosulj ezekkel a gondolatokkal. Lásd magad megfigyelőként, kívülről. Tudatosítsd magaddal, hogy te nem a fájdalmad vagy.

5. Szeresd a fájdalmat

Amikor már el tudtad fogadni, és megfigyelőként tudsz tekinteni a fájdalomra, kezdd el szeretni. Lásd meg benne azt a lehetőséget, amit valójában tartogat számodra. Amikor a szeretet energiái áthatnak, idővel elmossák a fájdalmat is.

6. Tölts magaddal egy kis időt egyedül

Amikor körbevesz a fájdalom, hajlamossá válunk arra, hogy a gyógyírt a külvilágban keressük. És habár tüneti kezelésnek alkalmas lehet az olyan pótcselekvések végzése, mint hogy elmegyünk vásárolni, moziba, vagy kiöntjük a szívünket az ismerőseinknek, a megoldás kulcsa valójában önmagunkban rejlik.

Ha szeretünk valakit, szívesen töltjük vele az időnket. És mégis, önmagunkkal talán a kelleténél kevesebb időt töltünk. Ahogy a korábbi, Szeresd Önmagad című cikkemben írtam, nem tudsz mást jobban szeretni annál, ahogyan önmagad szereted.

Amikor a sötétség felhői borítják lelked udvarát, a legnagyobb ajándék, amit magadnak adhatsz az, ha egyedül töltesz egy kis időt magaddal. Vannak olyan emberek, akik nagyon nehezen tudnak önmagukkal lenni. Mindenáron szükségük van maguk mellett valakire, még akkor is, ha ezek az emberek valójában csak pótlékok. Az ilyen embereknek pont azt kell megtanulniuk, hogy miként tudják egyedül, önmagukban is meglelni és megélni a boldogságot.

7. Merj segítséget kérni

Vedd körül magad olyan emberekkel, akik boldoggá tesznek. Amikor már tisztába kerültél magaddal annyira, hogy a másokkal való kapcsolattartás nem menekülést jelent a fájdalom elől, merj segítséget kérni a családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől.

Ha olyan emberekkel veszed körbe magad, akik a pozitív érzéseket erősítik benned, az hozzásegít a gyógyuláshoz is. Ugyanakkor azt is el kell fogadnod, hogy néha a barátaid ismernek a legjobban, és ha igaz barátaid, akkor az őszinteségük a legnagyobb segítség lehet számodra. A segítséget nem feltétlen azt jelenti, hogy azt mondják neked, amit hallani szeretnél.

8. Hagyd, hogy a természet gyógyítson meg

Tölts több időt a szabadban, érezd bőrödön a nap sugarainak simogatását, merengj el a természet egyszerűségében, a tovatűnő felhők szépségében. Érezd, hogy valójában egy vagy vele, nem különülsz el tőle. Hagyd, hogy a természet segítőd, barátod és gyógyítód legyen, és figyelj arra, milyen érzéseket indít el benned.

9. Semmihez ne ragaszkodj

Szeress mindent, de semmit ne tekints tulajdonodnak, ne ragaszkodj hozzá, ne okozzon senki és semmi függőséget az életedben. Éld úgy minden napod, mintha az utolsó lenne, minden pillanatodat mintha az egyetlen pillanat lenne. Ha mindig a legjobbra törekszel, az élet előbb utóbb megmutatja a valódi utad.

10. A lélek más dimenzióban érzékel

Földi életünkben valójában semmi nem tart örökké, de ha e mögé tudsz látni, és lelkeddel tekintesz a történésekre, akkor érezheted, hogy a lélek vonatkozásában nincs vége semminek.

A lélektársak közötti, igazi lelki kapcsolat valójában sosem ér véget. Eltávolodhattok egymástól a térben, de a köztetek lévő lélekfonál sosem szakad el. A fizikai kapcsolatotok itt a földi síkon megszűnhet, lelketek azonban nem válik el egymástól. Mert amikor találkoztok majd, és egyszer biztos találkozni fogtok, ismét szeretettel fordultok egymáshoz.

Az Élet sokszor társainkon keresztül tanítja meg számunkra a fontos leckéket. Az, hogy egy helyzetben milyen reakciók születnek, egy kapcsolatnál mindig két személytől függ. Döntéseinket befolyásolja tudatszintünk, valamint testünk és lelkünk szabad akarata.

11. Találd meg nehézségeidben a bölcsességet

Minden fájdalom, amit megtapasztalsz, okkal történik. Keresd meg ezt az okot, lásd a lehetőséget minden nehézségben. Engedd meg a fájdalomnak, hogy jobbá és bölcsebbé tegyen.

12. Egyetlen fájdalom sem tart örökké

Ha már sikerült megfejteni az okokat, megtanultad a leckét, egy egyszerű döntés kérdése az, hogy elhatározod: jól vagy rosszul szeretnéd érezni magad életed hátralevő részében. Ne feledd, hogy a felhők mögött mindig süt a nap, sugarai eltöltenek fénnyel és szeretettel. Lásd, érezd és vágyd a napsütést, hagyd hogy a szívedig hatoljon, hogy lelked kiteljesedhessen.

Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea - Lélekmozaikok
Forrás: http://lelekmozaikok.cafeblog.hu/2014/09/24/12-tipp-az-erzelmi-fajdalom-gyogyitasara/
Themindunleashed.org