2016. december 18.

Hajni utazása - huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése








REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA 



 Hajni utazása: huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése


...na és egy kis galaktikus találkozás ;-)


 

Hajni írásban összegezte az utaztatásán tapasztaltakat:


"Még soha nem voltam ilyen utazáson, így úgy éreztem itt az ideje. Az elméleti oldalával már valamennyire tisztában voltam, de a gyakorlatit korábban még sosem próbáltam. Nagyon izgatott voltam. Egy kedves lány, Szilvi utaztatott. Először beszélgettünk, teljesen egy hullámhosszon voltunk. Rakta nekem a kártyákat, melyek alá is támasztották a meglátásokat. Hamar reppent az idő, így neki kellett állnunk az utazásnak."



1822 - Miklós, a magyar huszár


"Egy számomra már ismert módon kerültem meditatív állapotba. Először ellazult a testem, majd feltöltöttük szeretettel a lelkem, és indult a móka.
Egy homályos távoli alak közeledett felém először. Ő voltam én 1822-ben.
Akkor már 30 év körüli fiatalember voltam, huszár ruhás magyar, nevezetesen Miklós. A huszár kabátom gyönyörű kék színű volt, fekete zsinórral, a nadrágom, és a cipőm viszont fekete."


(folytatás lentebb)


"Első jelenet, melyet láttam, hogy segítek a szegényeken. Egy kisgyerekhez hajoltam, és adtam neki egy virágot.
Ez is egy szeretet tanítás volt.
Akkori barátnőmmel éltem együtt, aki nehezen tűrte, hogy sok időt töltök az emberek segítésével.
Később úgy megharagudott, hogy elhagyott, amit nehezen dolgoztam fel, annak ellenére, hogy nem voltunk szerelmesek. Ő mostani életemben nővérem, Szabina. "

"A szegénység háború miatt ütötte fel a fejét. Úgy gondolom, hogy volt némi befolyásom, mert egy szintig fel tudtam tartóztatni a támadókat. Majd amikor már nagyon az útjukban voltam, el kellett menekülnöm, mert kerestek. El akartak távolítani az útból.
Édesanyám nagyon sajnálta, hogy elmegyek. Nagyon szerettem, nagyon jólelkű asszony volt.
Franciaországba kerültem, ahonnan rendszeresen leveleztem édesanyámmal, hogy tudjunk egymásról.
Nagyon sok támogatást, szeretetet kaptam tőle. Ő a mostani életemben a fogadott Édesanyám, Cilike. :) "

"Franciaországban, ahogy otthon is, újságszerkesztéssel, költészettel kerestem kenyeremet.
Megismerkedtem egy nagyon kedves lánnyal, akivel inkább baráti volt a viszonyunk.
Vagyis annak álcáztuk érzéseinket. Szerelmesek voltunk egymásba, amit még magunknak sem vallottunk be. 
Én tudat alatt féltem egy új kapcsolattól, nehogy csalódást okozzak neki is, mint volt barátnőmnek. Ő sem beszélt soha érzéseiről, csak egyszerűen szerettünk egymás közelében lenni. Neki volt is már egy gyereke, sokat játszottam vele. Lényegében külön éltünk, de olyan volt, mintha egy család lettünk volna.
Együtt öregedtünk meg nagy szeretetben.
Később fertőző tüdőbajom lett, és akkor már nem engedhettem a közelembe, bármennyire is fájt, mert nem akartam, hogy elkapja a betegséget. Addigra már szépen elbúcsúztunk egymástól, majd eltávoztam.
Ő mostani életem szerelme Martinka – a lelki társam."




1600-as évek - "halálos szerelem"


"Az 1600-as években történt, mikor szerelembe estem (vagy legalábbis megszerettem) valakibe, akivel még a kapcsolatunk elején minden rendben is működött, de szülei halála után az alkoholhoz nyúlt, és később minden nap részegen jött haza.
Én törékeny, alázatos nő voltam, és mindent elviseltem, amit el kellett tőle, mert azt hittem, nincs más választásom, és mert szerettem.
Azt próbáltam magamnak bemagyarázni, hogy az nem is ő, mert csak az alkohol teszi ezt vele.
Egyszer úgy megvert, hogy vérbe fagyva meghaltam. Ő erre nagyon megijedt, és iszonyú bűntudat marcangolta.
A lelkem vele maradt élete végéig, hogy tudassam vele, én megbocsátok, de nem fogadta az üzenetet, sőt bele is őrült később, és olyan képzetei voltak, hogy még élek.
Ő mostani életemben egy volt szerelmem Józsi, aki mostani életemben azért tért vissza hozzám, hogy tudja, megbocsátottam.
Még mindig nem épült fel teljesen, de ez a fejezet az én lelkem számára lezárult, a többit egyedül kell megoldania. Én már nem segíthetek."


1700-as évek - Életeken átívelő szerelem


"Az 1700-as években születtem újjá, amikor Tökéletes harmóniában éltem mostani Martinkámmal.
Leginkább a „különleges Valentin nap” filmhez tudnám hasonlítani.
Tökéletes harmónia, mikor is őt behívták a hadseregbe. Nem kaptam róla több hírt, és egész öreg koromig vártam Őt haza, mikor nem egy koporsóban tért otthon végső nyugalmára. Akkor tudtam feldolgozni, hogy már nincs.
Ő volt életem egyetlen, igaz szerelme, a lelki társam.

A mostani életünkbe Martinkával úgy gondolom azért találkoztunk később, mert ez a szakasz maradt ki abból az életünkből, amit most be kell teljesítenünk."




Betekintés Atlantiszba


"Atlantiszban óriások voltunk. Mindenki egyforma, sötét haj, világos bőr, fehér ruha.
Csak meditáltunk, és gyönyörűséges energiában, harmóniában éltük. 
Mi voltunk Isten azon fejlettebb részei, akik először leszülettek, de a kevésbé fejlettek ebben a világban nem tudtak testet ölteni, mert túl magas volt az energiaszint még nekik. Így úgy határoztunk, hogy átadjuk a helyünket a kevésbé fejletteknek, hogy ők is ide jöhessenek tapasztalni.
Először üzeneteket hagytunk pl: Stonehenge, majd egy általunk teremtett özönvíz elmosott minket a föld színéről. Azt követően egy részünk már csak segítőként születik le, egy részünk Istennel van, és ott segédkezik, mint kommunikációs csatorna emberek és Isten között. ..."

...Ezek a világok..világok..párhuzamos világok ;-) (megjegyzésem)


Szellempuszi egy Hajnit "megszálló" lélektől, az ikertestvérétől :)


"Azt kérdezte Szilvi, hogy van-e velem valamilyen lélek, aki nem én vagyok.
 Kiderült, hogy a mostani életünk magzati korából egy fiú ikertestvérem a jobb oldalamon volt.
Azt mondta, nagyon szeret, és jó neki velem. Majd Szilvi felvilágosította, hogy csak az én energiámat szívja, és ez nekem sem jó, illetve ő sem tud annyira kiteljesedni, mintha saját teste lenne.
Kicsit mondta, hogy féltékeny Martinkára is, de csak azért, mert félt, hogy nehogy elküldjem őt. De amint megértette, amit mondtunk neki, leszállt rólam, és felfelé kezdett szállni.
A nagymamánk jött elé, kézen fogta, és belementek a fénybe, majd eltűntek.
A jobb karom ez után kicsit zsibbadt, majd erőteljesen fájni kezdett, később kicsit meg is duzzadt.
Egy óra múlva a fájdalmam nem csak a jobb kezemben, de a jobb vállamban is megszűnt, ami már évek óta gyötört."


Megjegyzés
Kiegészíteném néhány általam megélt tapasztalattal:

Az ikertestvérének kedves, kellemes energiája volt. :)
A "Martinkára féltékeny" résznél kicsit hebegett habogott a fiú Hajni szavain keresztül, gyorsan rajta is lett kapva, hogy füllent itt-ott. :) Azért, mert félt, Hajni nehogy elküldje őt... Hajni viszont mondta neki, hogy elengedi.

Miközben próbáltam megnyugtatni, hogy a fény milyen jó dolog, nézze meg a boldog nagymamát, aki ott várja..., stb... egyszer csak olyan érzés futott át rajtam, mintha elpirulnék a jobb arcomon...
Erre Hajni felnevetve megszólalt: "adott neked egy puszit"  :D
Az első szellempuszim... vagy ki tudja :D
Annyira meggyőzően érveltünk, hogy lelkesen a fénybe sétált. :)
Éreztem a hátamon az ismerős bizsergést, oldódást, amikor átlépett...

A duzzadást Hajni jobb karján (bicepsznél, az ikertesó lakhelyén? :) ),  "igazolom", nem kicsit lepődtünk meg. :O



Marek egy másik galaxisból, aki a bal vállamon "lakott"


Hajni folytatja:
"...Ekkor Szilvi megkérdezte, hogy rajta látok-e valamilyen lelket, és egy kis manóhoz hasonló pici lényt láttam, aki el akart bújni Szilvi háta mögött.
Ő egy messzi világból jött le, amikor Szilvi kinyitott egy kaput körülbelül egy éve, meditálás közben.
Elmesélte, hogy az ő világukban nincs napfény, és nagyon rossz passzban vannak a manók.
Hazaküldtük azzal a sok tudással, amit eddig Szilvitől tanult, és mondtuk neki, hogy tanítsa társait is meg mindezekre, és mondja el nekik, hogy van, ahol igenis van Fény. ...

Ez volt az utazásom, köszönöm Istennek és Szilvinek ezt a csodás élményt!" :)


 


Megjegyzés:

Azért kérdeztem meg Hajnitól, hogy lát-e rajtam, körülöttem is valakit, mert egy jó ideje, mikor a cicám rám néz, megfigyelhető, hogy a tekintete utána mindig a bal vállam fölött köt ki. :) Szóval gyanús volt...:)

Kicsit bántam, hogy olyan gyorsan elküldtem Mareket, jobban kifaggathattam volna. :)
Annyit tudunk, hogy egy másik galaxisból jött, kb. 40 cm magas manószerű lény. 
Kedves és nem ijesztő. A bal vállamon "lakott" kb. 1 éve.
Neve Marek.
Kisebb a bolygójuk, mint a Föld és náluk csak sötétség van és szomorúság. 
Ő fényt keresett (bizonyára ottani ébredő lélek :D), és én elvileg egy meditációban nagy fényt sugároztam, meglátta és ezen a fénykapun lejött hozzám.
Kérdeztem, tudja-e a gondolataimat, felismeréseimet, a gyakorlataimat, látja -e amiket olvasok, stb? Mondta, hogy igen és nagyon sokat tanult a fényről...a szeretetről...
Ő meghalt a bolygóján és ott "szellemkedett". :)
Megértette, hogy nem egészséges az én energiámból fenntartani itt magát és neki is jobb lenne, ha a fénybe menne, amit ezek után egyből látni is kezdett.
Azt mondta, átmegy, majd újjászületik és megtanítja a többieknek, amit a szeretetről, mint energiáról tanult tőlem. :)

Megható volt...kedves kis szomorú energiás manó :)

Bevallom szokott néha hiányozni... :D Szerintem én is neki... többször éreztem az energiáját azóta... néha meglátogathat. :)


Írta (Hajni leírásának idézésével) és az utaztatást vezette:  
Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.
Képek: Pinterest








További történetek:


Információk, cikkek a reinkarnációról:


Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:
http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html


Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése