Aranykapu: november 2016

2016. november 15.

Zsófi 12. századi indiános élete férfiként - ikerláng utazás

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Zsófi 12. századi indiános élete férfiként - ikerláng utazás

12. század - indián törzs - ismeretlen helyszín

Zsófi utazása azzal kezdődött, hogy meglátott egy sötét, hosszú hajú 25 év körüli lányt egy tó partján állva.
Hirtelen azt gondoltam, önmagát látta meg ebben az életében, de váratlanul kitörtek belőle a könnyek és azt mondta: "hogy mennyire szeretem ezt a lányt!"

Ő 40 év körüli férfi volt ekkor, és épp megpillantotta szerelmét a tónál. A nevét fel tudta idézni, Ariana-nak hívták a lányt.
Ennél a tónál volt a találkahelyük, nagyon szerették egymást, de nem vállalhatták fel szerelmüket, mert Zsófi ebben az életében a törzsfőnök fia volt és ahogy mondta: "vannak bizonyos elvárások", nem házasodhatott akárkivel.

Végül feleségül vett egy másik nőt. Ez a másik nő jelenlegi életében, Zsófi édesanyja. :)

Az esküvőjén még jelen volt szerelme, Ariana, hiszen ugyanazon törzs tagjai voltak, de a lány az esküvő után elhagyta a törzset, mert nem bírta nézni szerelmét egy másik nővel.

(folytatás lentebb)

Érezte szívében, hogy a lány minden nap visszamegy a tóhoz, és várja, hátha ő is felbukkan egy napon, de sajnos nem mert oda menni többé.

Soha nem volt boldog ezután, a feleségét sokáig hibáztatta magában boldogtalanságáért és a történtekért, pedig elméjével tudta, hogy ő nem tehet róla, mégis rávetítette a haragját.

Kérdeztem, mit tehetett volna másképp ebben az életében?
Azt válaszolta, elszökhetett volna a lánnyal, de nem volt hozzá bátorsága.
Emiatt végig mardosta a bűntudat.
(És bizonyára mélyen eltemetve azóta is...)

A bűntudat a legerősebb önmagunknak okozott szeretetsérülés, "kedves" kis "tudatalatti program", ami leginkább elválaszt a szívünktől...a szeretettől...ezáltal az önszeretettől...
Nevezzük még önbizalomnak is...

Ezt a bűntudatot fel kellett oldani benne, ezért emlékeztettem néhány dologra, pl. hogy ez valójában csak egy lecke volt és ebben az életében már sokkal bölcsebben hoz döntéseket, nézze meg mennyit tanult azóta és hogy szerelmét nem tudja elveszíteni soha, hiszen ebben az életében is jelen van, stb...stb..

A könnyekkel és megértéssel érezhetően oldódott benne valami, egyrészt éreztem megint a bőrömön azt a bizonyos pezsgést, másrészt meg tudta ölelni szeretettel és megbocsátással akkori önmagát, feleségét és szerelmét.

Egyébként Ariana-t senki nem kereste, ha kimondatlanul is, de mindenki tudta a törzsben mi a helyzet, megértették a döntését.

Az akkor Ariana-t megtestesítő szerelme: mostani életében az a férfi, akit az Ikerlángjának hív...
Talán ezért is volt köztük olyan misztikusan erős a kapocs...
Talán ezért érezte minden nap biztosan, hogy várja a tónál..
...a lány érzéseit is átérezte, a mély fájdalmát, amiért ő cserben hagyta...

Megbocsátott magának, megszabadult egy jó kis bűntudat-csomagtól, gyógyult a szívcsakra, hiszen ott mélyebb tudatállapotban bölcs énjével nézve az eseményeket megértette, hogy a Szeretet Örök és maga a Minden, a lényeg, tér és idő nem választhatja el, és szerelmét nem tudja elveszíteni.
Az utazásának tanítása és indián énjének üzenete az, hogy vállalnia kell az érzéseit, nem bújhat el azok elől.

2. "felvonás"- Zsófi tovább utazik: egy szeretetlen, magányos öreg férfi életébe.

Öreg megkeseredett férfi arca villant be, érzékelte, hogy ez is Ő egy másik életében.
Magányosan élt és így is halt meg.
Kiderítettük az okát: nem gondolta, hogy ő szerethető, nem is nyitotta ki a szívét mások felé.
Szegény életkörülmények között nőtt fel, rideg szülőkkel szeretetlenségben.
Nem volt előtte szeretet-minta.
Úgy gondolta, ez teljesen normális, hogy ő nem jó és nem szeretik.

"Meggyógyítottuk a magányos férfit, beszélgettünk vele, megmutattuk neki szeretni tudó és szerethető Énjét is.
Egy "aranygömbben" megölelgette Zsófi ezt az öreg embert, aki a szeretettől feloldódott. :)
A férfi képe szebbé, mosolygósabbá vált. :)

Írta: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

2016. november 9.

Szabadulás egy 600 éves tehertől - közelebb az ikerlánghoz

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Szabadulás egy 600 éves tehertől - közelebb az ikerlánghoz
(Olaszország - 1400-as évek - Edit utazása)

Edit korábbi utaztatásai alkalmával már egy kis betekintést nyertünk egy középkori életébe, ahol férfiként élt. Mintha ez az élet lett volna az, ami jelenleg számára a legfontosabb üzenet és legerősebb "oldanivaló".

A vezetett meditációm szövegétől eltérően mindig mást látott, egy függőleges korláton ereszkedett lefelé, nagyon mélyre és a sötétségbe.
Mély lelki rétegekre utalhat, a sötétség pedig félelmekre, ahogy észrevettem a sötét, sűrű energia mindig ezt jelképezi.
Úgy döntöttünk, ennél a levezetésnél eltérünk a megszokott szövegtől és egyenesen a lefelé vezető csövön engedem le a mélybe, ha már lelke ide akarja elvezetni.

Leért...és újra látta magát abban a szobában, ahol már egy korábbi utaztatás alkalmával is.
Ebben a szobában volt egy döntött asztal, ahol írt valamit egy madártollal, sötét volt, csak egy lámpás (olajlámpa) világított. Utánakutatva valóban középkori elemek. Félelem érzése kísérte korábban is ezt a képet, ezért később átbeszélve azt gondoltuk, hogy esetleg titkos írásokkal foglalkozott, de ebben az utaztatásban kiderültek a rossz érzések valódi okai.

Kiderült, ez a szoba és ez a hely egy kolostorban található, látta magát most a kolostor kertjében is. Furcsa volt, mert egyedül érezte magát, a kolostorban sem látott senkit és a város is kihalt volt.
További kérdésekre kiderült, hogy egy háborúban halt meg mindenki, ő ide a kolostorba menekült, hiszen itt minden rendelkezésére állt, ruházat, élelem. 40-50 év körüli férfiként érzékelte magát.

Érezte, hogy a családját, vagyis a szeretett feleségét és gyermekeit is elveszítette, emiatt nagyon rosszul érezte magát. Sokáig élt így egyedül, néha kiment a városba is, de ijesztő volt számára az egyedüllét.
A korábban is látott sötét szoba csak egy félemeletnyire volt lent, most felfedezett egy szekrényt is benne, ahol iratok és könyvek voltak. Érzéseit, fájdalmait írta meg az utókornak és a városban történteket, a háború eseményeit.

"Mi történt később" kérdésre látta magát 80-90 év körüli öregemberként, aki ugyanabban a városban lakott egy újjáépült házban közel a kolostorhoz, és az ablakon nézett ki. Semmi sem érdekelte annak ellenére, hogy a város ismét megtelt élettel, hatalmas volt a fájdalma a szerelme elvesztése miatt, nem is találta meg többé a szerelmet ebben az életében, fájdalomban és hiányban élt.

Látta magát meghalni, és azt is, ahogy kívülről nézve kiszáll belőle a lélek halálakor.
Sírt végig.

Az utazás alatt feleségében felismerte jelenlegi életében is megismert ikerlángját, akit most is elveszített.

Felébresztettem és az oldás továbbra is folytatódott. Hangos sírógörcsben tört ki felváltva nevetőgörccsel, mert közben viccelődtünk is.

Érdekes, hogy az utazás közbeni sírásnál nem éreztem a bőrömön ilyenkor érzett szokásos oldódás hatásait, a bizsergést, viszont az ébredés utáni zokogásnál már igen.
Annyira sírt, hogy éreztem, segítenem kell valahogy, ezért a régi fájdalom-energiákat elkezdtem belőle kitépni, biztattam és nyugtattam, hogy ez már rég elmúlt, ezen ügyesen túl vagy, ez a múltad, már nincs dolgod vele, lélegezd, fújd és sírd ki.
Később mesélte, ez nagyon sokat segített neki. Úgy éreztem, mintha egy szülést folytatnánk le, és ő is így írta le, hogy kiszültük a fájdalmat.

A sok egyedül töltött évtized alatt hatalmas fájdalomtestet növeszthetett...

Ő maga fogalmazta meg felismerésként, hogy eddig, mikor ikerlángja miatt sírt, abban benne volt ennek az életnek és szerelme elveszítésének a fájdalma is.

Közben megbeszéltük ismét megerősítésként, hogy az ikerláng mindig is volt és lesz, nem tudjuk elveszíteni...

Az utazást követő napokban boldogan mesélte nekem, hogy sokkal könnyebbnek érzi a lelkét, mint aki egy 600 éves terhet sírt ki magából. :)

Szerintem ezzel az utaztatással "nagyot alkottunk". :)

Még mély tudatállapotát "kihasználva" tettünk egy újabb felfedezést (általam először) egy holt lélek fénybe átsegítése kapcsán, de erről úgy érzem külön lapot nyitva kell majd írnom, mert azóta többször teszteltem egy amerikai pszichológus nő könyve és tapasztalatai alapján utaztatások alkalmával és minden alkalommal sikerrel jártunk, de erről hamarosan... nagyon izgalmas, megható és misztikus terület az biztos. :)

Edit már érti miért nem szerette Olaszországot eddig . :)

Írta: Dr. Dankó Szilvia Daisy (2016)

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!