Ikerláng Sellőmese

Ikerláng Sellőmese

A legtisztább és legmélyebb tengerek mélyén élt boldogan egy sellőlány, Liána szüleivel és két lánytestvérével egy mélytengeri barlangban…csodaszép, idilli környezetben, egy Idon nevű városkában, Atlantisz külterületén.

Egy napon épp kirándulást tettek testvéreivel, hogy felfedezzék a távoli vizeket, a megszokott tiltások ellenére is, titokban...
Mikor már túlhaladták a város tiltott határait, úgy gondolták, megpihennek egy közeli sziget sziklás partjainál és élvezik a szabadságot, a napsütést, ha csak rövid időre is, de tudva, hogy titkuk, csak az övék marad és ezt már senki nem veheti el tőlük.
Gyönyörködtek a szigetet körülvevő erdőben, gyönyörű fákban és virágos rétekben, ahol tudták, hogy csak álmaikban járhatnának. Arról álmodoztak, milyen érzés lehet elhagyni a szigetet és sellőtestüket elhagyva lélekben átrepülni, bejárni a vidéket...hogy milyen lehet érezni a virágok illatát, megölelni a fákat és lefeküdni a réten, érezni a friss fű illatát szabadabban, mint bármikor...
Mély lelki tudományaikat hasznosítva egy meditációt végeztek, ahol megpróbálták mindezt átélni, korlátaikat túllépni és még szabadabban szárnyalni, mint valaha…de egyszer csak egy idegen és furcsa zaj ébresztette őket…

A szigeten hatalmas szárnyú és emberi testű férfiak pihentek meg lovaikkal, akik nem vették észre Liánát és testvéreit. Ők csak kíváncsian és kissé megijedve a sziklák mögé rejtőzve figyelték a szárnyas lovagokat, amint lovaikat itatják és megpihennek a réten.
Vezérük kitűnt a többi közül még hatalmasabb szárnyai és sugárzó lelki fénye által.
Liána testvérei kuncogtak meglepettségükben és csodálkozásukban, de ő maga nem volt képes másra, mint hogy meredten bámulja a vezér szárnyas lovagot, aki épp félrevonult a többiektől és a vízből tükréből szivárványt varázsolt maga köré...mélyen önmagában és szivárvány világában megpihenve, lehunyt szemmel…






Ahogy telt az idő, a lányok egyre inkább sürgető szükségét érezték a hazatérésnek, de Liána képtelen volt megmozdulni, egyre csak a lovagot csodálta, szivárványlelkével szinte összeolvadva a távolból... titokban… elbűvölve…
Minden kérés ellenére maradni akart.
Kötelességtudó testvérei útnak indultak, kérlelve Liánát, hogy siessen utánuk, aki erre ígéretet is tett.
Csak nézte a férfit és egyre mélyebben átérezte annak varázslatát, a kíváncsiság és vágy hajtotta, mintha testében és szívében egy mágnes éledt volna fel, ezért képtelen volt elindulni, ehelyett inkább úgy döntött, a víz alá merülve elhagyja a védelmező sziklákat és a lovag közelébe férkőzik.
Hosszasan csak nézte a víz alól, míg ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megmutassa magát…lesz, ami lesz alapon, persze megijeszteni sem szerette volna a férfit…aki távol volt a többiektől, így nem láthatták az ő felbukkanását sem, de sajnos még a lovag sem látta, hiszem behunyt szemmel összeolvadva úszott a végtelenben...
Liána lelke szinte visított a lovag pillantásáért, miközben rettegett is, mi lesz, ha véletlen ez megtörténik.

Szólni nem mert, csak hosszasan nézte őt, de úgy tűnt a lovag elveszett a szivárványködben. Liána hirtelen észbe kapott, ráeszmélt, hogy talán veszélyes butaságot csinál és reményvesztetten elhatározta, útnak indul ő is haza...szívében furcsa…ismeretlen érzésekkel...
Uszonyának csobbanása visszahozta a "valóságba" a férfit, aki nem is tudta mit hallhatott, csak figyelt, hátha megpillantja a hang okozóját...
Liána elindult hazafelé a víz alatt, de szíve nem engedte néhány méternél tovább, ezért újra felbukkant a víz felszínén, hogy még egyszer láthassa a lovagot.
Mikor felnézett, pillantása épp összetalálkozott a férfiéval…dermedten nézett rá, ahogy a lovag is…hosszú percek teltek el így…mintha a mágnes egyre jobban vonzotta volna a férfihoz, ezért nagyon lassan egy kicsit mindig közelebb úszott hozzá.
Érezte, hogy a lovag kíváncsian és elvarázsolva várja közeledtét, és ő nem is tehetett mást...  egyre csak közelített felé… majd mikor már csak egy méternyire volt a lovagtól, megállt...
Mélyen elvesztek egymás tekintetében…egymás lelkét csodálva... hosszú perceken át…szólni sem tudtak volna, nem is akartak…, a pillantásukban több volt minden szónál, érezték, hogy lelkük összefonódik, szinte eggyé válik a közeli távolból…szavak nélkül..

A végtelen mély perceket égi ágyúk dörrenése szakította meg, amelyek indulásra szólították a lovagot, ezért visszaröppent a többiekhez és tovább vágtattak lovaikkal.
Az indulás előtt még egy mély pillantást vetett Lianára, amiben mintha ismét eggyéfonódott volna lelkük…talán örökké..
Liána onnantól soha többé nem tudta kitörölni szívéből a vágyat, a hiányt. A lovag szivárványfénye örökké szívébe költözött, örökké részévé vált, így élt ő még sok sok éven át a vizek mélyén, majd felhők és szivárványok hullámán…várva..hogy talán egyszer ..valamikor…majd újra láthatja…és talán majd egyszer a szárnyas lovag karjaiba zárva úszhatnak a szivárványfény végtelen tengerén…   

Írta: Dr. Dankó Szilvia - Daisy
(2014)
Képek: Pinterest

Az oldal írott tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Egy örvénylő energiarengeteg vagyok

Daisy: Egy örvénylő energiarengeteg vagyok

A jó és rossz tanítása egy ideje intenzíven zajlik nálam, bennem. Pontosabban annak megértése egyre mélyebben, hogy nincs jó és rossz.
Elménknek ez nehezen fogható fel. Nehéz emlékezni erre akkor, amikor épp ítélkezünk, amikor épp nem tudunk elfogadni valamit, tulajdonságokat, viselkedésformákat vagy valakit, esetleg egy tettet nem tudunk megbocsátani, nehéz erre emlékezni, amikor épp megbántanak vagy épp magunkat bántjuk, bánunk valamit, bűntudatunk van.
A kineziológia szerint a gondolataink 95%-a tudatalatti programok eredménye, vagyis a lélek szempontjából nem valóság, illúzió!
Egy lépéssel hátrébb, vagyis a gondolataink és érzéseink megfigyelésével ezeken tudunk dolgozni, gyakorlással ezeket a félelem-alapú programokat kiiktathatjuk.

Az angyalkártyázások és reinkarnációs utaztatásaim során az angyalok gyakran üzenik, hogy nincs jó és rossz, minden csak egy tapasztalás,  ami okkal történik, egy lecke...






Néhány éve - és milyen érdekes, hogy épp 2012 decembere óta - álmaimban egyre mélyebb tanításokat kapok, de inkább érzékelem és nevezem ezeket dimenziós álmoknak, gyakran beavatásoknak. Örömmel tapasztalom, hogy egyre több embernél nyílik ugyanez.
Időszakosan mindig más és más a lecke. Volt már tananyag néhány hónapig a félelem legyőzése szeretettel, volt külön a szeretetről-szerelemről, néhány hónapig az Egységről, majd  a hitről, bizalomról és mostanában a jó és rossz lecke zajlik.
Ma éjjel ismét megélhettem az Egység élményét, vagyis azt, aki valójában vagyok, vagyunk...ami VAN...
Korábban az egység-leckéknél is hasonló volt, de akkoriban annak megélésére helyeződött inkább a hangsúly, hogy egy végtelen kiterjedt béke és szeretet energia vagyok...ami csodálatos és szavakkal leírhatatlan érzés.
Fura volt ebből felkelni és átélni, ahogy ez a végtelen Én-tudat néhány perc alatt visszaszűkül a fejembe és újra a földi-emberi Énem lettem.
A mostani Egység megtapasztalós álmokban egyre pontosabban érezhető az, hogy egy örvénylő energiarengeteg vagyok.
Pár napja meglepődve, de mosolyogva ezt a mondatot kellett leírnom egy hasonló álom után: "Nyugi, az élet csak egy kis elektromos vihar...örvény.." :)
Ma azt érzékeltem (nehéz ezt megfogalmazni. :D) , hogy ennek a táncoló, hömpölygő energiának minden apró részlete egy nagy Egy-et alkot...a MINDEN része...sok kis része van, de mégis EGY.
Egymásba érnek...futnak...kavarognak és ez az egymásba futás értette meg, hogy a földi végletek - mint a jó és rossz - is egymásba futnak, ugyanoda vezetnek...ugyanazok. Itt a Földön csak nézőpontok...
Fura volt ezt "fentről" megélni, hogyan olvad egybe jó és rossz, hogyan lehet ugyanaz...és hogy ott ez olyan természetes! Ez az alap, ez van... Minden összeér..összefut...együtt táncol....kiegészíti egymást.

Mónika utaztatásán egy angyallal beszélgettünk hasonlóról, azt hiszem erről beszélt.

( Mónika utaztatásáról itt olvashatsz:

 http://daisyaranykapu.blogspot.hu/2017/09/az-egyik-legizgalmasabb-utaztatasom.html )

Az angyal Mónika egyik felsőbb dimenziós kiterjedése volt, mint ahogy mindannyiunknak van ilyene... :)
Kérdeztem tőle, hány réteggel, dimenzióval fentebbi énje ő. A 4-es számra emlékszem, de ugye mihez képest? :D
A 3D-s Mónikához képest vagy a már elmélyültebb Mónikához képest....mindegy is, hogy 7 vagy 8D, de a ma éjjeli tapasztalásomat valamiért én is ide soroltam be és mosolyogtam közben, hogy ez az infó is csak az egómnak fontos. :D Szerintem az angyali Én is mosolygott. :D
A lényeg az, hogy Mónika utaztatása során megmutatta neki az angyal a Felsőbb Énjeink rétegződését.
Olyannak írta le, mintha egy magas, szinte égig érő lépcső vagy létra lenne.
Sejtettem, hogy ez a rétegződés akkor lefelé is lehetséges, ezért kérdeztem, hogy vannak-e úgymond "sötétebb" alsóbb énrészeink is...és természetesen ez a létra lefelé is ugyanúgy vezetett.
Nehéz erről is írni, Mónikának sem volt egyszerű szavakkal megfogalmazni, hiszen a szavak lekorlátozzák az ilyen tapasztalásokat, olvassuk a szívünkkel. :)






Az angyal megmutatta neki, hogyan ér ez a nagy "létra" egybe.
Elménkkel ez szinte elképzelhetetlen...egy hosszú égig érő létra, ami mégis körbe ér. Egymásba fut a legmagasabb és legalacsonyabb része. A 2 végpont találkozásánál van egy kis csavar a történetben, egy kis titok, amit Mónika nem láthatott, mert az angyal szerint még nem értené meg. Még!

(Azt is mesélte, hogy az újgenerációs gyermekek (indigók, kristály és szivárványgyermekek, stb.) számára ez a titok nem titok, érteni fogják.)

Ennek felfogása nekem sem az elmémmel, inkább a szívemmel volt sejthető.
Ne felejtsük el, hogy minden energia, és ahogy Tesla is mondta: "energiában gondolkozz"!

Mondtam az angyalnak, hogy ezt a végpontos összeérést olyan "ősbummos" kisülésnek tudnám szavakkal metaforikusan leírni, azt válaszolta: "igen, olyasmi és nagyon örült, hogy értem. :)

A ma éjjeli beavatás után meg is éltem, amiért nagyon hálás vagyok Angyali Énemnek. :)
Köszönöm, hogy betekinthettem és megismerhettem még mélyebben MAGam! :)

A multidimenzionális öntudatunkra ébredés zajlik, hogy mi lesz ebből? :D
"Rossz" biztos nem. :)


Írta: Dr. Dankó Szilvia  - Daisy
(2017. október)
Képek: Pinterest

Várlak szeretettel az AngyalKépzőn, ahol "emlékezni" tanulunk ÖnMAGunkra... Angyali Énünkre. :)

  2018. július 22-én vasárnap Budapesten!

Mondták már Rád, hogy olyan vagy, mint egy Angyal? Vagy Tündér? :)

Esetleg Te is gondoltál már ilyet önmagadról? :)

Talán gyermek korod óta kilógsz a sorból?

Esetleg szívügyednek érzed a világ jobbá tételét valamilyen módon, még ha nem is tudod, milyen módon?

Vagy csak egyszerűen érzed szívedben azt a különös hívást vagy lelkesedést?

akkor... 

keltsd fel MAGadban és az életedben az Angyalt és az Angyali Csodákat! 

Szeretetteljes légkörben és közvetlen, családias hangulatban vár az ANGYALKÉPZŐ! :)

 

BŐVEBB INFORMÁCIÓK az AngyalKépzőről és jelentkezési űrlap az alábbi linkre vagy képre kattintva érhető el:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/angyal-kepzo.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Egy édesapa látogatása a Mennyből

 REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA

Egy édesapja látogatása a Mennyből - "Erika-anyu" utazása

Erika nemrég veszítette el kisfiát.

Annak reményében keresett meg, hátha az utaztatás által választ kap a kérdéseire: Vajon kisfia a halálával egy karmikus adósságot törlesztett? Ezt tényleg így tervezte, eddig akart élni?

A vezetett meditációnak  már a kezdeti szakaszán látszott Erika szemmozgásán, légzésén, hogy mélyebb állapotba került és az elme elcsendesülésének egyéb jelei is mutatkoztak. Ilyenkor a nyüzsgő "tér" hirtelen nagyon békéssé, kisimulttá válik. Számomra így érzékelhető.

A "mit látsz és tapasztalsz" kérdésekre azt válaszolta: " apukámat látom".
  Elmesélte, hogy már 5 éve meghalt az édesapja, és szerinte azonnal átkelhetett a Fénybe, mert halála óta egyszer sem érzékelték a jelenlétét, nem jelent meg álmokban sem. 
Apuka fiatalos megjelenése, a belőle áradó béke, bölcsesség és az arany színű szalaggal átkötött fehér ruhája is arra utalt, hogy a Fényen túlról érkezett Erikához látogatóba, de ezt meg is erősítette.

Mesélte, hogy az idő náluk teljesen máshogy telik. Olyan, mintha csak tegnap érkezett volna a túlvilágra.

Kérdeztük, most miért jött ide, mit szeretne mondani a lányának?
Látszott, hogy Erikát mélyen érinti a válasza: " hogy bocsáss meg magadnak!"

Kérdeztem miért mondhatja ezt az édesapja és Erika elmesélte, hogy nem volt éppen a legjobb a kapcsolatuk. Erika úgy érezte, többet kellett volna törődnie az édesapjával, és emiatt néha rátört a bűntudat.
Megnyugtatta lányát, hogy ő nem haragszik rá, teljesen megért mindent.
Erika is meg tudott bocsátani magának.

Kérdeztük apukát, várta-e valaki, amikor átkelt a Fénybe? Kiderült, az édesanyja várta, akivel ezután rendezték is földi "nézeteltéréseiket".

Erika fiával, Tomival beszélgetett a halálról még annak bekövetkezte előtt. Megegyeztek, hogy majd küld jeleket, ő pedig figyelmes lesz és észreveszi ezeket. Valóban küldte Tomi a jeleket halála óta, érzékelhető is volt a jelenléte, egészen kb. egy héttel ezelőttig. Erika úgy érzi azóta nincs itt, átkelhetett a Fénybe.

Megkérdeztük apukát, tud-e valamit Tomiról és meg tudja-e erősíteni, hogy valóban átkelt-e.
Megerősítette ezt az információt, sőt megmutatta Erikának, hogy ő várta Tomit a Fény bejáratánál, fogta a kezét és egy fényes alagútszerűségbe vezette.
Próbáltuk kideríteni mi történt azután, annyit tudtunk meg, hogy egy szobához hasonlatos helyiségbe került, ahol "átvizsgálták" és gyógyították a sérült "részeit". Most pihen.

Ők fent a "Mennyben" nem egy helyen vannak, más csoporthoz tartoznak.
Kérdeztem, ez olyan lélekcsaládos-lélekcsoportos dolog? :)
Mondta igen, Tomi fejlettebb lélek.
Kérdeztük tudunk-e vele is beszélni? Az a válasz érkezett, hogy nem, most hagyjuk pihenni, úgyis jön majd látogatóba. :)






Apuka kérésünkre megmutatta Erikának hol él, hol a kedvenc helye. Egy hangulatos kertet látott, padokkal.
Azt mondta, itt szokott pihenni és még nem tervez újbóli leszületést.

Halála óta nem volt még "lent" látogatóba, ez az első eset.
Kérdeztük honnan és mióta tudja, hogy most kellett jönnie, hogy most tud kapcsolatba lépni a lányával?
Kiderült, nem tudta előre, de amikor Erika érzékelése felerősödött elméjének elcsendesedésével, ő ezt megérezte és jött, hogy kihasználja az alkalmat. :)

További üzenete volt: "Figyelj jobban anyádra!" Erika értette miért kéri ezt.

Apuka szerint Tomi halálában nem volt semmiféle karmikus elégtétel, egyszerűen leszületése előtt így tervezte, ilyen rövid életet és ezt Erika-anyu is vállalta.
Az elmeséltek alapján szerintem Tomi egy idős, magas tudatosságú lélek lehet.
Most ennyi volt a dolga, a terve. Szeretett, tanított, ahogy teszi azóta is...


Meglepő és példaértékű Erika ereje, bölcsessége és hozzáállása is!
Minden tiszteletem érte! Sok erőt és kellemesebb pillanatokat kívánok neki!


Apropó kellemesebb pillanatok.
Kértem Erikát, próbálja meg érzékelni, hogy van-e leszületésre váró lélek maga körül.
Meglepődött, mert nemcsak hogy most érzékeli, hanem a fia halála óta, többször jutott eszébe egy újabb jövevény gondolata, amit nem is értett, hogyan lenne lehetséges, miért és amúgy is hány éves már.
Szerintem ezeket az újgenerációs gyermekeket ez nem zavarja :) , sőt valószínűleg igénylik az érettebb, kitisztultabb, magasabb rezgésű testet és energetikailag gyógyultabb "méhet".

Kisfiúnak érzékelhető a lélek és arra a kérdésre, hogy miért jött, azt válaszolta Erika-anyunak: "megvigasztalni".
Erika meghatódott és kicsordultak a könnyei...

Írta és az utaztatást vezette: Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2017.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html

Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Hajni utazása - huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése

REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁSAIM NAPLÓJA 

 Hajni utazása: huszár élet, szerelmek, Atlantisz, szellem ikertesó fénybe segítése

...na és egy kis galaktikus találkozás ;-)

 

Hajni írásban összegezte az utaztatásán tapasztaltakat:

"Még soha nem voltam ilyen utazáson, így úgy éreztem itt az ideje. Az elméleti oldalával már valamennyire tisztában voltam, de a gyakorlatit korábban még sosem próbáltam. Nagyon izgatott voltam. Egy kedves lány, Szilvi utaztatott. Először beszélgettünk, teljesen egy hullámhosszon voltunk. Rakta nekem a kártyákat, melyek alá is támasztották a meglátásokat. Hamar reppent az idő, így neki kellett állnunk az utazásnak."



1822 - Miklós, a magyar huszár


"Egy számomra már ismert módon kerültem meditatív állapotba. Először ellazult a testem, majd feltöltöttük szeretettel a lelkem, és indult a móka.
Egy homályos távoli alak közeledett felém először. Ő voltam én 1822-ben.
Akkor már 30 év körüli fiatalember voltam, huszár ruhás magyar, nevezetesen Miklós. A huszár kabátom gyönyörű kék színű volt, fekete zsinórral, a nadrágom, és a cipőm viszont fekete."


(folytatás lentebb)

"Első jelenet, melyet láttam, hogy segítek a szegényeken. Egy kisgyerekhez hajoltam, és adtam neki egy virágot.
Ez is egy szeretet tanítás volt.
Akkori barátnőmmel éltem együtt, aki nehezen tűrte, hogy sok időt töltök az emberek segítésével.
Később úgy megharagudott, hogy elhagyott, amit nehezen dolgoztam fel, annak ellenére, hogy nem voltunk szerelmesek. Ő mostani életemben nővérem, Szabina. "

"A szegénység háború miatt ütötte fel a fejét. Úgy gondolom, hogy volt némi befolyásom, mert egy szintig fel tudtam tartóztatni a támadókat. Majd amikor már nagyon az útjukban voltam, el kellett menekülnöm, mert kerestek. El akartak távolítani az útból.
Édesanyám nagyon sajnálta, hogy elmegyek. Nagyon szerettem, nagyon jólelkű asszony volt.
Franciaországba kerültem, ahonnan rendszeresen leveleztem édesanyámmal, hogy tudjunk egymásról.
Nagyon sok támogatást, szeretetet kaptam tőle. Ő a mostani életemben a fogadott Édesanyám, Cilike. :) "

"Franciaországban, ahogy otthon is, újságszerkesztéssel, költészettel kerestem kenyeremet.
Megismerkedtem egy nagyon kedves lánnyal, akivel inkább baráti volt a viszonyunk.
Vagyis annak álcáztuk érzéseinket. Szerelmesek voltunk egymásba, amit még magunknak sem vallottunk be. 
Én tudat alatt féltem egy új kapcsolattól, nehogy csalódást okozzak neki is, mint volt barátnőmnek. Ő sem beszélt soha érzéseiről, csak egyszerűen szerettünk egymás közelében lenni. Neki volt is már egy gyereke, sokat játszottam vele. Lényegében külön éltünk, de olyan volt, mintha egy család lettünk volna.
Együtt öregedtünk meg nagy szeretetben.
Később fertőző tüdőbajom lett, és akkor már nem engedhettem a közelembe, bármennyire is fájt, mert nem akartam, hogy elkapja a betegséget. Addigra már szépen elbúcsúztunk egymástól, majd eltávoztam.
Ő mostani életem szerelme Martinka – a lelki társam."

1600-as évek - "halálos szerelem"


"Az 1600-as években történt, mikor szerelembe estem (vagy legalábbis megszerettem) valakibe, akivel még a kapcsolatunk elején minden rendben is működött, de szülei halála után az alkoholhoz nyúlt, és később minden nap részegen jött haza.
Én törékeny, alázatos nő voltam, és mindent elviseltem, amit el kellett tőle, mert azt hittem, nincs más választásom, és mert szerettem.
Azt próbáltam magamnak bemagyarázni, hogy az nem is ő, mert csak az alkohol teszi ezt vele.
Egyszer úgy megvert, hogy vérbe fagyva meghaltam. Ő erre nagyon megijedt, és iszonyú bűntudat marcangolta.
A lelkem vele maradt élete végéig, hogy tudassam vele, én megbocsátok, de nem fogadta az üzenetet, sőt bele is őrült később, és olyan képzetei voltak, hogy még élek.
Ő mostani életemben egy volt szerelmem Józsi, aki mostani életemben azért tért vissza hozzám, hogy tudja, megbocsátottam.
Még mindig nem épült fel teljesen, de ez a fejezet az én lelkem számára lezárult, a többit egyedül kell megoldania. Én már nem segíthetek."


1700-as évek - Életeken átívelő szerelem


"Az 1700-as években születtem újjá, amikor Tökéletes harmóniában éltem mostani Martinkámmal.
Leginkább a „különleges Valentin nap” filmhez tudnám hasonlítani.
Tökéletes harmónia, mikor is őt behívták a hadseregbe. Nem kaptam róla több hírt, és egész öreg koromig vártam Őt haza, mikor nem egy koporsóban tért otthon végső nyugalmára. Akkor tudtam feldolgozni, hogy már nincs.
Ő volt életem egyetlen, igaz szerelme, a lelki társam.

A mostani életünkbe Martinkával úgy gondolom azért találkoztunk később, mert ez a szakasz maradt ki abból az életünkből, amit most be kell teljesítenünk."

Betekintés Atlantiszba


"Atlantiszban óriások voltunk. Mindenki egyforma, sötét haj, világos bőr, fehér ruha.
Csak meditáltunk, és gyönyörűséges energiában, harmóniában éltük. 
Mi voltunk Isten azon fejlettebb részei, akik először leszülettek, de a kevésbé fejlettek ebben a világban nem tudtak testet ölteni, mert túl magas volt az energiaszint még nekik. Így úgy határoztunk, hogy átadjuk a helyünket a kevésbé fejletteknek, hogy ők is ide jöhessenek tapasztalni.
Először üzeneteket hagytunk pl: Stonehenge, majd egy általunk teremtett özönvíz elmosott minket a föld színéről. Azt követően egy részünk már csak segítőként születik le, egy részünk Istennel van, és ott segédkezik, mint kommunikációs csatorna emberek és Isten között. ..."

...Ezek a világok..világok..párhuzamos világok ;-) (megjegyzésem)


Szellempuszi egy Hajnit "megszálló" lélektől, az ikertestvérétől :)


"Azt kérdezte Szilvi, hogy van-e velem valamilyen lélek, aki nem én vagyok.
 Kiderült, hogy a mostani életünk magzati korából egy fiú ikertestvérem a jobb oldalamon volt.
Azt mondta, nagyon szeret, és jó neki velem. Majd Szilvi felvilágosította, hogy csak az én energiámat szívja, és ez nekem sem jó, illetve ő sem tud annyira kiteljesedni, mintha saját teste lenne.
Kicsit mondta, hogy féltékeny Martinkára is, de csak azért, mert félt, hogy nehogy elküldjem őt. De amint megértette, amit mondtunk neki, leszállt rólam, és felfelé kezdett szállni.
A nagymamánk jött elé, kézen fogta, és belementek a fénybe, majd eltűntek.
A jobb karom ez után kicsit zsibbadt, majd erőteljesen fájni kezdett, később kicsit meg is duzzadt.
Egy óra múlva a fájdalmam nem csak a jobb kezemben, de a jobb vállamban is megszűnt, ami már évek óta gyötört."


Megjegyzés
Kiegészíteném néhány általam megélt tapasztalattal:

Az ikertestvérének kedves, kellemes energiája volt. :)
A "Martinkára féltékeny" résznél kicsit hebegett habogott a fiú Hajni szavain keresztül, gyorsan rajta is lett kapva, hogy füllent itt-ott. :) Azért, mert félt, Hajni nehogy elküldje őt... Hajni viszont mondta neki, hogy elengedi.

Miközben próbáltam megnyugtatni, hogy a fény milyen jó dolog, nézze meg a boldog nagymamát, aki ott várja..., stb... egyszer csak olyan érzés futott át rajtam, mintha elpirulnék a jobb arcomon...
Erre Hajni felnevetve megszólalt: "adott neked egy puszit"  :D
Az első szellempuszim... vagy ki tudja :D
Annyira meggyőzően érveltünk, hogy lelkesen a fénybe sétált. :)
Éreztem a hátamon az ismerős bizsergést, oldódást, amikor átlépett...

A duzzadást Hajni jobb karján (bicepsznél, az ikertesó lakhelyén? :) ),  "igazolom", nem kicsit lepődtünk meg. :O



Marek egy másik galaxisból, aki a bal vállamon "lakott"


Hajni folytatja:
"...Ekkor Szilvi megkérdezte, hogy rajta látok-e valamilyen lelket, és egy kis manóhoz hasonló pici lényt láttam, aki el akart bújni Szilvi háta mögött.
Ő egy messzi világból jött le, amikor Szilvi kinyitott egy kaput körülbelül egy éve, meditálás közben.
Elmesélte, hogy az ő világukban nincs napfény, és nagyon rossz passzban vannak a manók.
Hazaküldtük azzal a sok tudással, amit eddig Szilvitől tanult, és mondtuk neki, hogy tanítsa társait is meg mindezekre, és mondja el nekik, hogy van, ahol igenis van Fény. ...

Ez volt az utazásom, köszönöm Istennek és Szilvinek ezt a csodás élményt!" :)

 

Megjegyzés:

Azért kérdeztem meg Hajnitól, hogy lát-e rajtam, körülöttem is valakit, mert egy jó ideje, mikor a cicám rám néz, megfigyelhető, hogy a tekintete utána mindig a bal vállam fölött köt ki. :) Szóval gyanús volt...:)

Kicsit bántam, hogy olyan gyorsan elküldtem Mareket, jobban kifaggathattam volna. :)
Annyit tudunk, hogy egy másik galaxisból jött, kb. 40 cm magas manószerű lény. 
Kedves és nem ijesztő. A bal vállamon "lakott" kb. 1 éve.
Neve Marek.
Kisebb a bolygójuk, mint a Föld és náluk csak sötétség van és szomorúság. 
Ő fényt keresett (bizonyára ottani ébredő lélek :D), és én elvileg egy meditációban nagy fényt sugároztam, meglátta és ezen a fénykapun lejött hozzám.
Kérdeztem, tudja-e a gondolataimat, felismeréseimet, a gyakorlataimat, látja -e amiket olvasok, stb? Mondta, hogy igen és nagyon sokat tanult a fényről...a szeretetről...
Ő meghalt a bolygóján és ott "szellemkedett". :)
Megértette, hogy nem egészséges az én energiámból fenntartani itt magát és neki is jobb lenne, ha a fénybe menne, amit ezek után egyből látni is kezdett.
Azt mondta, átmegy, majd újjászületik és megtanítja a többieknek, amit a szeretetről, mint energiáról tanult tőlem. :)

Megható volt...kedves kis szomorú energiás manó :)

Bevallom szokott néha hiányozni... :D Szerintem én is neki... többször éreztem az energiáját azóta... néha meglátogathat. :)


Írta (Hajni leírásának idézésével) és az utaztatást vezette:  
Dr. Dankó Szilvia (Daisy) 2016.
Képek: Pinterest

További történetek:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacios-utaztatasaim-naploja.html

Információk, cikkek a reinkarnációról:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio_14.html

Reinkarnációs utaztatás és tanácsadás - információk és bejelentkezés:

http://daisyaranykapu.blogspot.hu/p/reinkarnacio.html


Ez a tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

Tudod-e?

Tudod...be kell látnom, valóság volt, ahogy Te is az voltál,

még ha az időkkel távolabb is kerül minden.

Van egy rész bennem, ami sosem tud felejteni.

Ahogy magamhoz közelítek, úgy hozzád is,
mert még mindig Egy vagyok veled.

Ahogy az elvárásoktól távolodom,
ahogy lassan már mindent feladok,

Te ott vagy egyre több lélegzetben és napsugárban.

Csendes lettél bennem, már nem üvöltő,

néha persze még kiáltanék,

de a könnyek mindig elmossák.

Néha még tudni vágyom mi van veled,

úgy mélyen, amit még talán Te sem figyelsz magadban,

de aztán felkel a Nap és mindent elmesél,

nincs titok, nem bújhatsz el, és én sem tűnök el.

Talán hűtlen voltam, mert a Nap lett igaz szerelmem,

de tudod, akkor is kettőnkért ragyogott,

én meg tudom, ma is azért ég.

Szerző: Daisy

Képek: Pinterest

 Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!

A pszi-jelenségek ismertetése

A tudományos parapszichológiai (pszi-)jelenségek alapvetően két fő csoportba sorolhatók: ESP (érzékszerveken túli észlelet) és PK (pszichokinézis), illetve közvetetten idetartozhat a HKÉ (halálközeli élmény).

A pszi-jelenségek általános definíciója: élőlény és környezete közötti olyan kölcsönhatások, amelyeket nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.

1. ESP JELENSÉGEK

Az ESP (Extra-Sensory Perception) mozaikszó jelentése érzékszerveken túli észlelés. Olyan jelenségeket sorolnak ebbe a kategóriába, amelyeknél valamilyen érzékelés – pontosabban információszerzés – történik, de nem ismerjük az érzékelés módját, csupán kizárni tudjuk az általunk ismert fizikai érzékszervek közreműködését az érzékelés folyamatából.

Az idetartozó jelenségek a következők:

a) Telepátia (gondolatátvitel): Olyan élőlény és élőlény (tudat és tudat) közötti információkapcsolat, melyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.

Adott két személy, „A” és „B”. Az „A” személy képes beszámolni olyan csakis a „B” személy által ismert információkról, amelyekről semmilyen más módon nem szerezhetett tudomást. Ilyen lehet például, hogy „B” személy épp most hol tartózkodik, mit lát, mire gondol, mit érez, tehát itt alapvetően a tudattartalom észleléséről van szó.

b) Clairvoyance (távérzékelés): Az élőlénynek (tudatnak) a tárgyi környezetről, annak eseményeiről és állapotairól történő információszerzése az ismert fizikai hordozók közvetítése nélkül.

(A „clairvoyance” szó tisztánlátást jelent, de a magyar fordításokban nem ez a használatos, mivel könnyen összetéveszthető a természetgyógyászatból ismert azonos nevű, ám némileg más jelentésű fogalommal. Helyette a „távérzékelés” kifejezést használjuk. A „távolság” itt érzékszervi szeparáltságot jelent.)

Pszi

A jelenség hasonló az előzőhöz, de itt a „B” személy nem létezik, viszont az „A” személy egy elrejtett vagy gépileg kiválasztott tárgyról így is képes információt szerezni. Ebben az esetben nem történt, nem történhetett gondolatátvitel, mivel csak egy személy szerepelt a kísérletben.

Az „A” személy itt olyan információt szerzett a tárgyi környezetről, amelyet máshonnan nem szerezhetett meg. Azokkal a fenntartásokkal szemben, hogy például az azonosításkor megnevezett tárgyat prekognizálhatta az alany (lásd a következőket), a csak sorozatban végzett és csak statisztikailag értékelt kísérletekre hivatkozhatunk.

c) Prekogníció (jövőérzékelés): Az élőlény (tudat) azon képessége, amely olyan jövőbeni állapotokat, eseményeket észlel, amelyek a jelen állapotából logikailag kikövetkeztethetetlenek.
Előfordul, hogy előre megérzünk vagy megálmodunk olyan eseményeket, amelyek majd a jövőben fognak bekövetkezni. Ez önmagában még nem tekinthető prekogníciónak, csak abban az esetben az, ha az érzékelés időpontjában nem állt a rendelkezésünkre semmi olyan információ, amelyből az adott esemény kikövetkeztethető lenne.

 

Itt rögtön fölmerül, hogy mi van akkor, ha egy prekognitív megérzésünk következtében úgy döntünk, hogy elkerüljük az adott eseményt. Például azt álmodjuk, hogy másnap az utcán a fejünkre esik egy tégla, és emiatt nem megyünk másnap az utcára. Ekkor beavatkoztunk az észlelési folyamatba, vagyis megszűnt álmunk prekognitív jellege. Ezt hívják beavatkozási paradoxonnak.

Ha elkerüljük a korábban megérzett jövőbeni eseményt, akkor vajon mit éreztünk meg korábban? – A jövő egy lehetséges változatát.

A jövő nincs úgymond „bedrótozva”. Döntéseinkkel, tetteinkkel állandóan választunk, s így alakítjuk sorsunkat.
Az ESP-jelenségekre általánosan jellemző, hogy jobban tudatosulnak ellazult állapotban, amikor a tudat az álom és ébrenlét határán mozog.

Az életben gyakran annyira összetetten fordulnak elő a fenti jelenségek, hogy nehéz őket egymástól elkülöníteni, megkülönböztetni. Igazából a tudat érzékelése számára teljesen mindegy, hogy a parapszichológia mely kategóriába sorolja az adott esetet, a jelenség mindettől független. Ezért valószínűsíthető, hogy mindhárom jelenség azonos mechanizmus alapján működik, voltaképpen az elvárás és az észlelet korrelációjára redukálhatóan.

Egy-egy kísérlet során előfordulhat, hogy egy adott személy a különböző jelenségeket másképp tudja produkálni. Ez visszavezethető a kísérletező személy aktuális tudatállapotára, lelki érintettségére, hozzáállására, belső hit-, illetve elvárásrendszerére.

2. PK JELENSÉGEK

Léteznek olyan parajelenségek, amelyek nem észlelés, hanem hatás típusúak, ezeket pszichokinetikus (PK-)jelenségeknek nevezzük. A pszichokinézis az élőlénynek (tudatnak) a környezetre ható olyan képessége, amelyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.

A PK-jelenségek az alábbi módon csoportosíthatók:

a) MakroPK : Olyan tudati hatás, amely az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül változásokat hoz létre a nyugvó anyagi környezetben.

Idetartoznak például a tárgymozgatásos, valamint kanálhajlításos esetek. Ezen jelenségekre jellemző, hogy a kísérleti személy tudata hoz létre változásokat a tőle látszólag független anyagi környezetben úgy, hogy eközben nem működik semmilyen ismert fizikai hatás.

Létezik a jelenségnek egy másik változata is, ez az RSPK (Recurrent Spontaneous MakroPK), amit másképpen poltergeistnek vagy „kopogó szellemnek” is neveznek. Itt egy úgynevezett fókuszszemély köré (általában ez egy pubertáskorú, lelkileg terhelt gyermek) csoportosulnak a különböző bizarr makroPK-jelenségek. Különböző hangok hallhatóak, noha láthatóan senki és semmi nem kelthetett hanghatást, tárgyak mozognak, olykor nagy tárgyak is (pl. bútorok), vagy más tárgyak eltűnnek, majd máshol megjelennek (teleportáció).

A fókuszszemély általában nincs tudatában annak, hogy ő idézné elő a jelenségeket. A probléma megoldásának ilyenkor egyetlen módja ismert: a fókuszszemély lelki gondjának megoldásával megszűnnek a nyomasztó jelenségek.

(A poltergeist – bár eléggé szokatlan jelenség – mégsem tartalmaz olyan történéseket, amelyeket hollywoodi filmrendezők hasonló című, népszerű filmjeikben megalkottak.)

b) MikroPK : A tudatnak azon képessége, melynél a tudati elvárások a véletlen folyamatokra hatnak.

Az ember lelkiállapota, belső elvárásrendszere az idevonatkozó megfigyelések alapján a pszi-n keresztül nemcsak a döntéseit befolyásolja, hanem a környezetében lezajló véletlen folyamatokat is.

Jó példa erre Tibike és Hugica esete. Tibike az az életvidám kisfiú, aki a társasjátékban jóval gyakrabban dob hatost, mint az várható lenne, Hugica pedig az a lelki nehézségekkel küszködő kislány, aki csak igen kevésszer – a várható véletlennél is kevesebbszer – képes hatost dobni.

Normál esetben, amikor csupán a véletlen hatásával kell számolnunk, 300 dobásból kb. 50-szer jönne ki a hatos. (Természetesen a véletlen szórása miatt ez nem mindig pont 50, de ez a szórásérték a matematikai statisztika eszközeivel meghatározható.)

Tibike elvárásrendszere úgy befolyásolja a dobásokat, hogy nála 300 dobás esetén 50-nél jóval többször jön ki a hatos, míg Hugica – a lelki görcsei miatt – 50-nél jóval kevesebbszer tud csak hatost dobni.

Tibike és Hugica szélsőséges példák, mert a valóságban mindannyiunk lelkében létezik Tibike is meg Hugica is. A gond az, hogy általában nem vagyunk tudatában annak, hogy mikor melyikük kerül előtérbe saját elvárásrendszerünkben. Pedig életünk minden pillanatában zajlanak körülöttünk véletlen folyamatok, amelyek sokszor meghatározó jelentőségűek sorsunk alakulása szempontjából.

Meg kell még említenünk két másik PK-jelenséget.

BioPK : A tudatnak a biológiai rendszerekre, folyamatokra gyakorolt olyan hatása, amelyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.

Ebbe a csoportba sorolhatunk néhány – a természetgyógyászatból ismert – gyógyító módszert, pl. a távgyógyítást, esetleg olykor a „bioenergiának” tulajdonított hatásokat is.

Egy másik jelenség a Retrográd PK, amely legalább annyira felborítja a fizikai világképünket, mint a prekogníció jelensége.

Itt az történik, hogy egy véletlen folyamatot megfigyelés és kitűzött elvárás nélkül rögzítünk, mégpedig olyan formában, amit utólag semmiképp sem befolyásolhatunk (pl. lyukszalag). Az így rögzített eredményeket egy későbbi időpontban elővesszük, és előzetes megfigyelés nélkül „visszajátsszuk”, de ekkor egy kísérleti személy befolyásolja a korábban rögzített folyamatot. Ez a személy természetesen nem tudja, hogy a kísérlet nem a jelenben zajlik.

A tapasztalat az, hogy ebben az esetben is pontosan ugyanúgy lehet befolyásolni a már kialakult, de még észleletlen véletlen folyamatot, mint amikor a folyamat és a befolyásoló hatás egy időben zajlott.

3. A HALÁLKÖZELI ÉLMÉNYEK

Bizonyára mindnyájan hallottunk már olyan esetekről, amikor egy a klinikai halálból visszatért ember különös tapasztalatokról számol be. Raymond A. Moody 1975-ben megjelent „Élet az élet után” című könyve számos ilyen esetleírást tartalmaz. Moody megfigyelései szerint ezek a beszámolók azonos alapelemeket tartalmaznak.

Ezek a következők: a halál beálltát megállapító ember kijelentésének hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott rokonokkal, áthaladás egy sötét alagúton, találkozás egy fénylénnyel, az életút áttekintése, annak érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezhetőségének nehézsége.

A beszámolók arra utalnak, hogy a fenti elemek nem egyértelműen egymás után, hanem egyszerre tapasztalhatóak. Ebben az állapotban egyfajta „panorámatudat” jön létre. Az életfilm sem csupán az élet eseményeit tartalmazza, hanem életünkben történt döntéseink, tetteink következményeit is, az okokat s az okozatokat.

A klinikai halál állapotát megélt emberek körülbelül harmada él át halálközeli élményt – lehetséges persze, hogy csak ennyien képesek felidézni –, és a fenti elemek csak ritkán jelentkeznek együttesen, illetve általában kiegészülnek egyéni jellemzőkkel.

Napjainkban gyorsan fejlődnek a halálközeli élmények kialakulását magyarázó elméletek is. Ezek négy csoportba sorolhatók. Vannak természettudományos, pszichológiai, természetfölötti és kombinált magyarázatok. A természettudományos elméletek a jelenség élettani alapjait tárják fel, a pszichológiai hipotézisek elsősorban a halálközeli élmények tartalmi elemeinek értelmezésében segíthetnek, míg a természetfölötti magyarázatok a jelenség spirituális vonatkozásaira mutatnak rá. A kombinált magyarázatok a halálközeli élmények sokoldalú megközelítésének fontosságát hangsúlyozzák.

Forrás: rejtelyekszigete.com

A kozmikus törvények

 Életünket belső rend hatja át, ezt a rendet pedig a kozmikus, más néven univerzális törvények határozzák meg, melyeknek saját ritmusuk van. Mindennek megvan a maga ideje, a különféle jellegű szakaszok úgy váltakoznak életünkben, ahogy a nappal és az éjszaka, az ár és az apály, a belégzés és a kilégzés. 

Fontos, hogy ismerjük a kozmikus törvényeket, melyekkel nem érdemes harcolni, viszont a saját szolgálatunkba állíthatjuk őket.

A szeretet törvénye

Legfontosabb feladatunk és egyben életünk értelme, hogy megtanuljunk szeretni. A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent. E tekintetben először is önmagunkat kell elfogadnunk és szeretnünk olyannak, amilyenek vagyunk. Ez a feltétele, hogy másokat igazán szeretni tudjunk. Ha valakit szeretek, akkor önmagamat adom, az illetőnek a legjobbakat akarom anélkül, hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várnék. A szeretet azt is jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a többieket. Megosztom magam velük, hozzájárulok személyes kibontakozásukhoz.

A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. Mindezért pedig nem várok feltétlen viszonzást.

Sokan úgy vélik, ha rátalálnak az igazira, a szerelem, a szeretet magától jön. Ám elfelejtik, hogy a szeretet mindig az adással kezdődik. Rendre elkövetjük azt a hibát is, hogy kívül keressük a szeretetet- azt akarjuk, hogy bennünket szeressenek. Csakhogy nem kaphatok több szeretetet, mint amennyit magam képes vagyok adni. Csak akkor arathatok, ha már vetettem.

A harmónia törvénye

Ez a törvény gondoskodik arról, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse, ezáltal a harmónia mindig megmaradjon, illetve gyorsan helyre álljon. Minden szélsőséges érték csak egy bizonyos pontig tartható, mígnem fellép a reakció, mely kiegyenlíti, és visszaállítja a harmóniát.

A harmónia törvénye az egész teremtést áthatja, éppúgy megmutatkozik a nappalok és éjszakák váltakozásában, mint az ár-apály jelenségében. Ám ez a törvény nemcsak a természetben működik, hanem a mindennapi életünkben is, mindabban, ami velünk történik: társkapcsolatunkban, a munkánk során, a betegségben és az egészségben, valamint a szenvedésben és a boldogságban.

A rezgés törvénye

Az univerzumban minden rezeg, az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja. Minden gondolat, érzés, kívánság vagy akarat különböző frekvenciájú rezgés. A gondolat szellemi energiák mozgósítása, az energia szó jelentése pedig hatóerő. Ha tehát gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztathatjuk egész életünket. Nem mindegy, hogy mire és hogyan gondolunk. Meg kell tehát tanulnunk fegyelmezni a gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan cselekedjünk. A tudatalatti úgy véli, hogy a gondolatok azonosak a kívánsággal, ezért aztán azt jeleníti meg, amit gondolunk. Gondolatainkkal teremtünk. A hit aktiválja bennünk a teremtőerőt, és arra kényszeríti az energiát, hogy az általunk kívánt formát öltse magára. 

A polaritás törvénye

Minden létezőnek két pólusa van, valójában azonban minden egy. Minden látszólag ellentétes jelenség a lényegét tekintve azonos, csak más a kifejeződésük. Boldogság és boldogtalanság, szeretet és gyűlölet valójában ugyanannak az éremnek a két oldala. Minthogy az ellentétek egyek és ugyanazok, bármely pillanatban átfordíthatjuk őket önmaguk ellentétpárjába. Nem kell mást tennünk, csupán az adott jelenséggel kapcsolatos álláspontunkat, tudatunkat megváltoztatni, és a dolgok is megváltoznak. Tudatunk rezgésszintjének emelésével nem csupán magunkat változtatjuk, hanem egész életünket, hiszen a rezonancia törvénye értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz. Az is igaz, hogy aki tudatát magasabb rezgésszintre hozza, ezzel az alacsonyabb tudatszint ellenreakcióját hívja életre, ám ha továbbra is magasabb szinten tartja magát, ez az ellenreakció nem érhet fel hozzá.

A rezonancia törvénye

Hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. Azokat az energiákat, rezgéseket és hangulatokat vesszük át, amelyekre fogékonyak vagyunk. A test és a lélek a vele rokon rezgéseket veszi át. Miként hasonló beállítottságú embereket vonzunk magunkhoz, ugyanúgy kerülnek elénk gondolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörülmények és történések. Soha senki nem keveredik például véletlenül verekedésbe vagy történik vele baleset, hanem mindig saját affinitásának köszönhetően. Gondolataink és érzéseink láthatatlan mágnesek, melyek a világból szüntelenül magukhoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.

Ha egy másik ember magatartása bosszant, sért, bánt, vagy idegesít, az okot önmagamban kell keresnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem. Azon kell tehát igyekeznem, hogy ezt a tulajdonságot önmagamban feloldjam, nehogy a következő alkalommal ismét rezonáljon. Ha sikerül feldolgoznom, megszabadultam tőle.

Minthogy a különböző rezonanciaképességekkel rendelkező emberek a valóságnak más-más részét érzékelik, mindannyian más-más világban élünk. Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzékeli, amelyre képes rezonálni. Csak annyit kaphatunk, amennyinek a felvételére képesek vagyunk, és csak olyan minőségben, amely a tudatunk rezgésének megfelel. Párkapcsolatainkra is igaz, hogy mindig éppen azt a társat találjuk meg, aki nekünk megfelel, hiszen a rezonancia törvényének megfelelően csak ilyen partnert tudunk magunkhoz vonzani. Ha nem tetszenek jelenlegi életkörülményeink, megtehetjük, hogy „átállítjuk” magunkat, és ezáltal más körülményeket vonzunk be. Az ideális partnert is csak akkor tudjuk magunkhoz vonzani, ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré. Addig pedig az a társ, akivel éppen együtt vagyunk, azt a leckét kínálja nekünk, melyet még meg kell tanulnunk.

Az evolúció törvénye

Minden állandó változásban van, a természetben és az univerzumban uralkodó rend örökös fejlődésre utal. Az evolúció törvénye magában foglalja a változékonyság elvét. Semmi nem maradhat úgy, ahogy most van. Semmit nem ragadhatok meg, nem tarthatok meg, mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Már a kezdet magában foglalja a véget, amely egyidejűleg valami újnak a kezdete. 

A ritmus törvénye

Minden létezőnek megvan a saját ritmusa, a növekedés és a csökkenés. Minden szélsőséget egy ellenirányú szélsőség egyenlít ki. A nappal után az éjszaka következik, és fordítva, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb születés kezdete. Az egész lét állandó ki- és beáramlás, amely két pólus között jön létre, ezért a ritmus törvénye szoros összefüggésben áll a polaritás törvényével. 

A megfelelés törvénye

E törvény lényege az analógia: „Mint fent, úgy lent, mint lent, úgy fent. Miként a legkisebben, azonképpen a legnagyobban, miként bent, úgy kint.” A törvény azt is jelenti, hogy egy adott tartalomhoz mindig egy adott forma illik. 

A teljesség törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy valójában az élet teljessége rendelkezésünkre áll, ezt azonban hibás szellemi beállítottságunk és csekély hitünk korlátok közé szorítja. Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözni. Ismerjük hát fel, hogy legbensőbb természetünk szerint gazdagok és sikeresek vagyunk! Ha ennek a felismerésnek az értelmében élünk, az élet teljességét mágnesként fogjuk magunkhoz vonzani. Semmiféle erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha legbelül folyton arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és mi mindenben szenvedünk hiányt. Az is ide tartozik, amikor mindezt karmikus okokra hivatkozva jogosnak tartjuk. Hiszen magát a karmát is bármelyik percben megváltoztathatjuk, mert senki sem kényszerít bennünket arra, hogy továbbra is tudattalan magatartásminták áldozatai maradjunk.

Az elfogadás azonban csupán a törvény egyik oldala, a másik az adás. Aki nem ad, nem is kap, aki nem vet, nem is arat. Meg kell nyitnunk magunkat, és adnunk, ami csak tőlünk telik. Ezzel egyidejűleg fel kell oldanunk magunkban minden olyan gondolatot, amely korlátainkra vagy hiányosságainkra vonatkozik.

A szabadság törvénye

Az embernek mindig szabadságában áll választani, hogy a felismerés útja mellett dönt, vagy a megszokott utat választja, amely a szenvedéseken keresztüli tanulás útja.

Forrás:www.relytejekszigete.com