2016. július 4.

Nehéz szerelem




Már nem keresem az őrült szerelmet és szenvedélyt,
hisz a lelkem Rád vágyik,
lát Téged úgy, ahogy Te sem látod még magad!
Eddig a tükrödtől, vagyis magamtól menekültem csak,
minden más vágy csak illúzió volt talán, 
talán ez az illúzió, 
még nem tudhatom,
de ebben élek, most ez emel...ez gyötrelmesen és magasra.
Nehéz az igazat megtalálni az illúziók világában..
nehéz... ahogy nehéz vagy nekem,
de vajon miben rejlik a legnagyobb tanítás, ha nem ebben?

Minden bántásban látom a fájdalmad és már az enyém is,
és már látom benne a szeretetet is.
Te így tettél jobbá, többé, szebbé.
Elvezettél a fényhez és én is elvezetlek hozzá,
a saját fényeddel, hogy lásd meg Te is,
hogy Te is tudj hinni,
hogy nyisd ki azt, amit már régóta nem mersz.
Tudom, Te is csak ezt keresed,
és pótolhatod csillogással, vagyonnal, külsőségekkel,
de csak ezek által sosem leszel teljes.
A teljesség a szeretetben él, hisz az maga!

Nehéz voltál és vagy nekem, talán még az is leszel,
de vállalom továbbra is, mert így még több lehetek
és ezt köszönöm Neked!


Ha kell, elengedlek,
ha kell átölellek, és befogadlak.
Most a határon állok, lépnék, de nem tudom merre.
Te küldöd a jeleket, akkor is, ha nem vagy tudatában,
a lépés már csak rajtam áll,
menekülőn elszállhatok a széllel vagy felhőkre léphetek.
Nem dőlök már be az egó illúzióinak,
mert látlak Téged,
és szemeiden át magam is!

Megtanultam elengedni,
megtanultam várni és nem várni már,
megtanultam elfogadni benned egy másik világot,
megtanultam a mást is szeretni,
megtanultam szeretni azt,
amit nem is olyan könnyű...
Magam!
Általad...Tőled...Benned!

Már nem keresem az őrült szerelmet és szenvedélyt,
hisz a csend mindennél többet rejt magában!


Írta: Dr. Dankó Szilvia Daisy


Beszéljünk róla...
az épp aktuális valóságunkról...illúziókról, igazságról, energiákról, szeretetről, szerelemről...

IKERLÁNG SZERELEM BESZÉLGETŐKÖR

Bővebb információk és jelentkezés:

vagy ha rosszalkodna a feliratkozási űrlap, írj az aranykapum@gmail.com e-mail címre.



 Képek: Pinterest




Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!







2016. március 23.

Valami elmúlt, valami vár...a fájóan gyönyörű változás



Nem tudom még felfogni.
A múlt kísértete vagyok, bennem lebeg.
Az új váratlanul tört rám,
pedig már rég jelzett, élt és álmodott bennem.
Ezernyi szál, mi szakad el...
napról napra...
kivé válok nélkülük?
Mélyen sejtem, emlékszem, ismerem,
most mégis úgy nézek rá,
mint a páholyt bámuló.

Elmúlt az eddig, a megszokott, a múlt, 
a biztonság illúziójának ölelő rabláncai.
Szerettem...de nem tudtam eléggé...
ahogy kellene, ahogy lehetne, ahogy bemutatkozott,
ahogy tudatta, hogy lehetne még ennél jobb, több, másabb, életteltelibb, színesebb.

Lentről félelmetes a páholy magassága,
fentről a gondolat is kicsinyes,
hogy félelmetes lehet bármi is.
A kettő között valahogy még félelmetesebb,
hiszen végre szárnyat bonthatnék, szökkenhetnék is magasabbra,
de le is eshetek, nagyot zuhanhatok...
Tán úgy lehet, hogy a boldogság is fáj,
ezért kellenek hozzá a szárnyak,
amik megtartanak.

Mostmár nem neked mesélek,
csak magamnak, 
mostmár egyedül kell lépnem, léteznem, lélegeznem
önmagam mélyével, önmagam fényét megragadva.
Mostmár más lesz fontos, hisz nem lehet már semmi ugyanaz.
Mostmár nem vigyáz rám senki,
hisz én is hagytam elmenni...
nem tehettem mást...
szívemben hívott a változás...

Írta: Dr. Dankó Szilvia - Daisy





 Képek: Pinterest



Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!