2014. április 24.

Életünk a tudatállapot tükrében






Egykor olvasott sorok, rég hallott dalok, mondatok…emlékszünk még mit okoztak?
Mind adott valamit számunkra, gondolatokat ébresztettek és érzéseket váltottak ki, amik akkor „adottak” voltak és a maguk épp aktuális természetességével lényünkbe olvadtak. Újra felbukkanva életünkben sok újdonságot tartogathatnak, új felismeréseket okozhatnak, rácsodálkoztatva minket az akkor és most különbözőségére és visszatükrözve megváltozott látásmódunkat.

Megváltozott látásmódunk tudatállapotunk emelkedését, tágulását mutatja, és ha nem feledkezünk meg arról a tényről, hogy minden energia, akkor arról se feledkezzünk meg, hogy ugyanezt nevezik frekvenciának, energiaszintnek vagy rezgésnek is.

Energiaszintünk emelkedésével mindig egyre jobb és emelkedettebb hangulatok megélése lehetséges, hiszen egyre nagyobb utat teszünk meg azon a hangulati skálán, amelyen mindannyian mozgunk.


Emlékszem, lázadó kamasz koromban, valaki büszkén arról mesélt nekem, hogy ő tudatosan él, én pedig azt gondoltam, hogy szegény, milyen rossz lehet neki, ezek szerint állandóan csak gondolkodik, ezzel lefárasztja magát és nem hallgat a szívére, ami nagy hiba. Azóta rájöttem, hogy a kettő nem zárja ki egymást, inkább kiegészíti, sőt a tudatos gondolkodás segíti az érzelmek megélését, a rosszabb hangulatok kijavítását, jobbá tételét és egyáltalán nem fárasztó. A hangulati skálán felfelé haladva, rezgésünk emelkedésével már képessé válunk egyre tovább fenntartani a boldogság és a harmónia érzetét, míg végül úgy maradunk.

Csodálatos játék ez, nem véletlenül mondják, hogy maga az út a cél, és előbb-utóbb mindenki megérti, hogy tényleg egy játék az egész, mert önként vállaltuk, mint ahogy a színész eljátssza szerepét.

Könnyen elfeledkezünk minderről, miközben elveszünk a város zajában, a kapkodásban, a problémákban és lelki vívódásainkban. Elfeledkezünk, hiszen ez is a játék és az önkéntes szerep része, az út során pedig egyre jobban megtanuljuk követni lelkünk sugallatait, emlékeinket.

Az út végigjárása és megtapasztalása a cél tehát, ettől fejlődünk, nem pedig a végállomáshoz való megérkezéstől. Addigra már úgyis emlékszünk az egész játékra.


Az ember akkor kezd rálépni a tudatosság végtelen útjára, amikor el tudja engedni és eldobja azt a téveszmét, miszerint életében ő csak a körülmények és mások áldozata, amikor ráeszmél, hogy eddig mások irányították és átveszi a kormányzást, szabaddá válik, majd emlékezni kezd, hogy ez az, ami igazán természetes és „veleszületett”. 

"Sokkal több energiát vesznek el a negatív gondolatok, mint az arra irányuló figyelem, hogy pozitív gondolatokkal és érzésekkel töltekezzünk minél többször, napról napra.
Határozott, tudatos döntésekkel irányítható minden: a gondolataink, a tapasztalataink, az életünk, mégis a végsőkig menekültünk előle: a boldogság elől, miközben egész életünkben ezt kerestük."

Írta: Dr. Daisy Si
(2014)
Megjelent:  Szabadon Ébredők

Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése