Tested a Lélek temploma

Te mégis sanyargatod, gyűlölöd, kizsákmányolod, elítéled, megveted, hasonlítgatod, elhanyagolod. Örökké elégedetlen vagy vele, rosszul érzed magad a bőrödben, nem tetszik, amit látsz a tükörben, ilyen-olyan betegségek gyötörnek. Ebben tényleg nincs semmi magasztos…

A régi kultúrák még hittek abban, hogy a test a lélek temploma – egy szentséges tér, ahol a Lélek megnyugszik, otthonra talál. Ahol összekapcsolódik önmagával, a saját legigazabb valójával.

Ha a testünket valóban ilyen szentélyként tudnánk kezelni, nem lenne ennyi ön- és testképzavaros ember, és nem lenne ekkora piaca a plasztikai sebészetnek, szépség-, fogyókúra- és gyógyszeriparnak.

 Fotó: 123RF Olena Bilion

Manapság rossz gazdái vagyunk a testünknek

…nemhogy nem szeretjük és gondozzuk megfelelően, de már rég nem értjük a működését sem, nem tudjuk olvasni a tőle származó jeleket (ezek a betegségtünetek és enyhébb jelzések, például fáradtság, izomgörcsök, kedvetlenség, túlsúly, fájdalmak, szexuális zavarok stb.). Ha valami baj van vele, először is bekapunk egy pirulát, anélkül, hogy kíváncsiak lennénk arra, eredendően mi okozhatta a problémát. Ha még nagyobb baj van vele, elmegyünk az orvoshoz vagy a természetgyógyászhoz, hogy gyógyítson meg. Reméljük, hogy felír valami tényleg hatékony újabb pirulát, és nem ösztönöz arra, hogy mozogjunk és étkezzünk rendesen, kezeljük normálisan a stresszt és töltsünk több időt a családtagjainkkal – merthogy erre ugye nekünk nincs időnk.

Amíg nincs vele súlyos probléma, addig talán el sem gondolkodunk azon, hogy micsoda elképesztő szerkezet az a test, amit nap mint nap természetes módon használunk, anélkül, hogy felfognánk ennek a valódi jelentőségét.





Néhány hete kiscicáink születtek, négy kis gombolyag érkezett meg a földi világba. Minden nap rácsodálkozom, mennyit fejlődnek, hogyan kezdik érzékelni a külvilágot és barátkozni a sok-sok különféle ingerrel. A születésükkor a tenyerem öblében elfértek, olyan picurkák voltak, mégis tökéletesen működnek. Aprócskák, mégis mindenük megvan, ami kell az élethez – ez maga a csoda, a természet intelligenciája, az embertől teljesen független, isteni vagy univerzális tervezés eredménye.

Ugyanilyen csoda persze az emberi test is, egy tökéletesen működő gépezet, bonyolult mechanizmusok millióinak elképesztő összhangja, amibe szinte bele sem gondolunk. Pedig ez a gépezet minden nap felébred és újrastrukturálja önmagát, elvégzi a hasznos anyagok bevitelét és kiválasztását, koordinálja a mozgást, helyváltoztatást, a külvilággal és a másokkal való érintkezés megannyi formáját, szelektálja és regenerálja önmagát egy hihetetlenül bonyolult, összefüggő információs hálózat, az idegrendszer révén.

 Fotó: 123RF Karyna Chekarova

Tudtad például, hogy az emberi test több ezer milliárd sejtből áll (különféle becslések szerint 5- 200 billió), ami minimum ezerszer több, mint a Tejútrendszer összes csillagainak száma? Hogy másodpercenként egymillió sejt hal meg, és kb. ugyanennyi képződik újra (ha a szervezet egyensúlyi állapotban van és egészséges)? Hogy az idegsejtek 360 km/h sebességgel képesek továbbítani az információkat, parancsokat testszerte, például utasítást adni az izmoknak a mozgásra? Hogy a csontjaink háromszor annyi terhelést bírnak el, mint a mesterségesen megalkotott vasbeton? Vagy, hogy az érhálózatunk olyan hosszú, hogy folytatólagosan körbeérné az Egyenlítőt?

Ha egy kicsit is elmélyedünk mindebben, talán hatalmába kerít a csodálat és a hála érzése a fizikai testünk iránt. Már maga az is csoda, hogy hogyan lehetséges ilyen elképesztően intelligens struktúrát megalkotni? Vajon miféle intelligencia képes erre? Arról nem is beszélve, mennyi mindent köszönhetünk a fizikai testünknek azon túl, hogy fenntartja önmagát.

 Fotó: 123RF Bunwit Unseree

A testünk teszi lehetővé, hogy itt tevékenykedjünk, hogy dolgozhassunk a céljainkért, hogy elérhessük azokat, hogy kapcsolódjunk másokhoz, hogy megéljük a földi élet sok más csodáját a természeti szépségektől kezdve az ember alkotta csodákon és élvezeteken át az emberi kapcsolatokig. A fizikai testünk nemcsak egy lenyűgöző szerkezet, de egy különleges eszköz is számunkra. A test mindezek mellett egy kifinomult műszer is, ami szoros összefüggésben áll az érzelmekkel, fizikai tünetekkel reagál az érzelmeinkre. Összeszorul a gyomrunk, ha idegesek vagyunk, bizsergést érzünk szívtájékon, ha meghatódunk, ha elönt a szeretet érzése, szaporábbá válik a szívverésünk, ha pánik vagy szorongás lesz rajtunk úrrá, lelassul a légzés, elernyednek a tagjaink, ha megnyugszunk és eltölt a béke stb. Testünk ily módon a Lélektől származó információkat is szállítja és közli velünk a maga sajátos módján. Egyfajta összekötő kapocs a lelki és érzelmi világunk között, tehát ha a test jelzéseire figyelünk, a lélek szükségleteihez is közelebb jutunk.

Mi mindezek ellenére egészségtelen ételekkel tömjük ezt a csoda-gépezetet, íróasztal mögött kalodában tartjuk, alig visszük friss levegőre, túlhajszoljuk, túl sok ajzószerrel, alkohollal, gyógyszerrel, drogokkal stimuláljuk, majd pihenésképp egy villódzó dobozból származó értelmetlen képsorokat nézetünk vele. Arról nem is beszélve, hogy ráadásul folyamatosan elítéljük, kritizáljuk az éppen aktuális szépségideálhoz mérten. Mindig találunk rajta valamit, aminek nem tetszik a mérete, a formája, az állaga, a színe vagy bármi más. Képtelenek vagyunk látni benne ezt a csodát, ugyanúgy, ahogy a saját egyediségünket sem értékeljük. Az egyen-nőhöz és egyen-férfihoz akarunk hasonlítani, elfelejtkezve, elrejtve, sőt, átplasztikázva saját egyedi vonásainkat. A testünk pedig úgy viselkedik, mint a dacos kisgyerek, aki folyton csak szidást kapott, jó szót és dicséretet sosem: magába fordul, megbetegszik, ellenünk dolgozik, elkezdi szabotálni a fontos dolgokat.

Fotó: 123RF Denis Kadackii

Ha ezt szeretnéd elkerülni, érdemes elkezdeni másképp viszonyulni a testedhez – tisztelni azért a működésért, amit nap mint nap elvégez, ahelyett, hogy a címlap-celebekhez mért (vélt) hiányosságaira fókuszálnál és gondozni a valódi igényei szerint. Sokszor ez utóbbiak feltérképezése sem kis feladat, de ezzel kezdődik az a folyamat, amelynek végpontjaként újra baráti viszonyba kerülhetsz a testeddel.

Forrás: Életszépítők  ( eletszepitok.hu )