A csend túloldaláról érkeztünk,
ahol egy kis szigetről átlátjuk a végtelent,
ahol újra ölelhetlek,
ahol újra gyermekként játszhatunk.
Kis hajónk lágyan ringat hazafelé,
ne félj, hamarosan átrepít minket a napfény..
Lelkünk egyesül, eltörli a múltnak hitt árnyakat,
egy szívben lüktet újra, mit az illúzió "elszakított".
Új vagyok, de Te így is ismersz,
hallgatod, mit nem meséltem még el,
a csillagokon találkozunk,
míg újra felragyog a Napunk
és elrepít arra a partra,
ahol Föld és Ég egybeér,
s örökké együtt is marad...
Szerző: Daisy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése